Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ahogy arról az Origo beszámolt, Cseh Katalin a kárpátaljai magyarok magyar nyelvű oktatása melletti kiállása miatt kritizálta az RTL Klub Híradójában az Orbán-kormányt, és vette védelmébe a kijevi nacionalista vezetést, annak ellenére, hogy a liberális politikus elvileg elutasítja a nacionalizmust; mármint a (szerinte nacionalista) magyart, a szomszédos népek (ukránok, románok, szlovákok, szerbek, horvátok) esetleges nacionalizmusa kicsit sem zavarja.
A külföldi érdekeket képviselő Cseh konkrétabban azt kifogásolta, hogy a kisebbségellenes ukrán oktatási törvény miatt a magyar kormány miért blokkolja Kijev euroatlanti integrációját?
Cseh nyilatkozatával kapcsolatosan Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára is kifejtette véleményét,
magyarellenesnek minősítve a Momentumot, amely a felvidéki és az erdélyi magyarok után megtámadta a kárpátaljai magyarságot is.
Menczernek a közösségi oldalán közölt teljes bejegyzése alább olvasható.
Cseh Katalin a Facebook-oldalán reagált az államtitkár posztjára, amiből az derült ki, hogy nem érti a külhoni magyarok problematikáját, sem a geopolitikát, nem sokat tud Ukrajna, ezen belül Kárpátalja történelméről, illetve a NATO működéséről.
Ezzel önmagában nem is lenne probléma, ha nem akarna szakértőnek tűnni ezekben a témákban az egyébként orvos és egészségügyi közgazdasági végzettséggel rendelkező liberális EP-képviselő, aki a tanulmányai alapján nem minősíthető kül- és biztonságpolitikai, illetve oktatáspolitikai szakértőnek.
Facebook-bejegyzésében
Cseh összekeveri az ukrán oktatási törvényt az egyébként szintén diszkriminatív nyelvtörvénnyel,
azt állítva, hogy az utóbbi kapcsán blokkolja a magyar kormány Kijev euroatlanti integrációját, ezzel szemben a valóság az, hogy a blokkolás az oktatási törvény miatt történik, mivel ez érinti a megmaradás szempontjából a leghátrányosabban a kárpátaljai magyarságot.
Nem mellesleg a nyelvtörvény és a szintén kisebbségellenes médiatörvény kapcsán is tiltakozott a magyar külügy.
Továbbá a liberális politikus Ukrajna NATO-tagságáról (!) is értekezik.
A posztból csupán az válik egyértelművé, hogy
Cseh nem érti az észak-atlanti katonai szervezet működését, illetve a teljes jogú tagság elnyerésének a követelményeit.
Nem tesz említést arról, hogy a NATO-nak az alapokmánya értelmében nem lehet tagja olyan állam, amelynek területe vagy területének egy része katonai megszállás alatt van, márpedig Ukrajnával ez a helyzet a Krím-félsziget, illetve a Donyec-medence tekintetében, amelyek jelenleg orosz katonai megszállás alatt állnak.
Cseh Katalin szintén nem említi meg, hogy Ukrajna tagja a NATO által életre hívott Egyéni Partnerségi Akciótervnek (Individual Partnership Action Plans-EPA), ami specifikus jellegű együttműködést tesz lehetővé bizonyos területeken.
Arról sem informálja a követőit, hogy a NATO-tagság eléréséhez szükség van a tagjelölt államban egy népszavazáshoz, amely meg kell erősítse a csatlakozást.
A különböző felmérések alapján, Ukrajnában (a Krím és a Donyec-medence nélkül)
a NATO integráció támogatottsága 38,5-51 százalék között mozog,
tehát nem biztos, hogy lenne 50 százalék plusz egy szavazat.
Ha a jelenleg a kijevi kormány fennhatósága alatt álló területeken tartanának egy ilyen népszavazást, az jogi értelemben nem lenne érvényes, mivel az orosz megszállás alatt lévő megyékben ezt magától értetődően nem lehetne megrendezni.
Cseh azt sem taglalja, hogy amennyiben Ukrajna tagja lenne a NATO-nak, akkor az észak-atlanti szervezet alapokmánya 5. cikkelyének alapján, ha a szervezet bármely tagja ellen egy külső fél támadást intézne, akkor a kollektív védelem értelmében azt a NATO valamennyi tagja elleni támadásnak tekintenék, és közösen védekeznének az agresszorral szemben.
Magyarán, az észak-atlanti szervezet kötelékében,
Amerika és Ukrajna érdekeinek megfelelően - elvben - magyar katonáknak is harcolniuk kellene a Donyec-medencéjében Oroszország ellen.
Azt, hogy Ukrajna nem áll készen sem a NATO-, sem az EU-tagságra, már számos ukrán politikus elismerte, köztük Petro Porosenko volt államfő, illetve egykori külügyminisztere, Pavlo Klimkin is.
Klimkin szerint „a csatlakozáshoz még legalább 30 évnek kell eltelnie".
Amíg
az EU-csatlakozást a jelenlegi ukrán elit szinte teljes egészében támogatja, addig a NATO-tagság tekintetében már megosztottabbak.
Az azonnali észak-atlanti integráció mellett csak Julija Timosenko volt miniszterelnök áll ki, de ő a 2019-es elnökválasztás első fordulójában csak 13,4 százalékot kapott, ami nem volt elég a második fordulóba való bejutáshoz sem. A parlamenti választáson a Haza nevű pártja pedig csupán 8,18 százalékot szerzett.
Az euroatlanti integráció tekintetében az ukrán parlament is megosztott.
Tavaly februárban úgy módosították az alkotmányt, hogy abba kerüljön bele stratégiai célkitűzésként az EU-hoz, illetve a NATO-hoz való csatlakozás. A 450 fős parlamentben ezt 334 képviselő támogatta.
Fontos leszögezni, hogy Ukrajna hivatalosan még nem kérte csatlakozását a NATO-hoz,
vezető brüsszeli politikusok pedig már számtalanszor leszögezték, hogy az EU-csatlakozás sem aktuális, mivel Ukrajna egyszerűen nem teljesíti ennek a feltételeit.
Cseh arról is „elfelejtette" értesíteni a követőit, hogy Ukrajna még csak nem is EU-tagjelölt ország, tehát szó sincs a csatlakozási tárgyalások esetleges megkezdéséről.
A Momentum EP-képviselője arról sem tesz említést, hogy a kezdeti viták után a NATO többször kiállt az ukrán oktatási törvény tekintetében Magyarország mellett.
2019 februárjában az észak-atlanti szervezet akkori főtitkárhelyettese, az amerikai Rose Gottemoeller Budapesten, a magyar külügy épületében
felszólította Ukrajnát, hogy teljes egészében hajtsa végre a Velencei Bizottság ajánlásait a diszkriminatív oktatási törvény kapcsán.
A Velencei Bizottság azt javasolta Kijevnek, hogy halassza el a törvény hatálybaléptetését 2023-ra, ennek a hatálya alól pedig vonja ki a magániskolákat.
Ez megegyezik a magyar fél által követelt módosítások legfőbb pontjaival.
2019 októberében pedig a NATO-tagállamok a hivatalos határidő lejárta után fogadták el a magyar javaslatot a NATO-Ukrajna közös nyilatkozattal kapcsolatban, aminek az a lényege, hogy „kiállnak a jogfosztott magyar közösség mellett, és felszólítják Ukrajnát a nemzetközi szabályok, valamint a nemzetközi szervezetek előírásainak betartására, világossá téve, hogy Kijevnek a nemzeti közösségek elvett jogait az oktatás és az élet egyéb területein vissza kell adnia".
Természetesen a későbbiek során arról sem számolt be Cseh Katalin, hogy 2020. február 11-én a magyar Várhelyi Olivér bővítési ügyekért és szomszédságpolitikáért felelős EU-biztos (akinek kinevezése ellen a Momentum aktív kampányt folytatott) azon a sajtótájékoztatóján, amelyet Kijevben, Olekszij Honcsaruk ukrán miniszterelnökkel való megbeszélésük után tartott, kijelentette:
Az Európai Bizottság figyelembe fogja venni a nemzeti kisebbségek véleményét is, amikor azt értékeli, hogy megfelelnek-e az európai értékeknek az ukrán jogszabályok, beleértve az oktatási reform keretében elfogadott törvényeket.
A liberális politikusnak az a felvetése, hogy a magyar kormány vétójával „egyedül Vlagyimir Putyin jár jól, e lépés pedig az egész régió stabilitását veszélyezteti", a fentiek alapján egyszerűen értelmezhetetlen. És értelmetlen.
Szintén a közösségi oldalán reagált párttársa nyilatkozatára Soproni Tamás, Terézváros momentumos polgármestere.
Főképp azt kifogásolta, hogy
a magyar kormány miért blokkolja Ukrajna NATO-tagságát, amit értelmezni sem lehet, hiszen szó sincs róla, hogy Ukrajna csatlakozna a közeljövőben az észak-atlanti katonai szervezethez.
Majd azt írta, hogy szerinte Ukrajna NATO-integrációja „megvédené" a kárpátaljai magyarokat az oroszokkal szemben, azt a hamis látszatot keltve, hogy mintha Moszkva akarná rájuk erőszakolni a kisebbségellenes oktatási törvényt.
A momentumos politikusok állításaival szemben a valóság az, hogy Magyarországnak a nála potenciálisan sokkal erősebb, hazánknál területileg több mint hatszor, lakosságszámban négy és félszer nagyobb, relatív értelemben komoly haderővel rendelkező
Ukrajnával szemben nincs más esélye, mint a nyugati integrációs szervekhez való közeledésének a blokkolása,
egészen addig, amíg a kárpátaljai magyarok vissza nem kapják a 2014-es majdani események után fokozatosan elvett jogaikat.
A budapesti balliberális értelmiség és az ukrán nacionalisták álláspontjával ellentétben pedig ezek a jogok nem is voltak soha „túl soknak" nevezhetők, a nyugat-európai nemzeti kisebbségek ugyanis általában jóval előrébb tartanak ezen a területen.
A hazai balliberálisokat, és főleg a Momentumot persze a legkisebb mértékben sem érdeklik ezek a tények, mint ahogy az sem, hogy lesz-e Kárpátalján, a Felvidéken, Dél-Erdélyben, vagy a Bánságban magyar szó évtizedek múlva is.
Őket csak az foglalkoztatja, hogy hogyan árthatnak a nemzeti érdekeket képviselő magyar kormánynak, ennek érdekében pedig együttműködnek közép-európai országok nacionalistáival is.
Még az sem számít nekik, hogy azon kijevi és galíciai nacionalisták mellett állnak ki, akik rehabilitálták a második világháború alatti náci kollaboráns tömeggyilkost, Stepan Banderát.
A Bandera által vezetett és a náci megszállókkal együttműködő Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN), illetve Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) nevű paramilitáris csoportosulások a mai Nyugat-Ukrajna (Galícia és Volhínia) területén ugyanis legalább százezer lengyelt és zsidót mészároltak le.
Az ukrajnai nemzeti kisebbségek asszimilációjára törekvő oktatási, nyelv-, illetve médiatörvényt pedig azon galíciai nacionalista szervezetek nyomására hozta meg a kijevi adminisztráció, akik hősnek tartják a náci kollaboráns tömeggyilkost, és rendszeresen megemlékeznek róla.
