Svédországban úgy tűnik, most már tényleg valami nagyon változóban van.
Az összes mérvadó közvélemény-kutató intézet idén januárban már azt közölte, hogy a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) állnak a párttámogatottsági listák élén.
A legnagyobb előnyt a Sentio intézet regisztrálta. Náluk az SD 28,8, míg a kissebségben kormányzó szocdem párt 22,1 százalékon áll. A legkisebb különbséget a SKOP intézet mérte, a számaik szerint az SD 23,3, míg a szociáldemokraták 23,1 százalékon áll. Mégis mi állhat a jelentős változások mögött?
Az Egyesült Államok baloldali politikusai az elmúlt évtizedekben mindig a svéd jóléti modellre hivatkoztak, mint elérendő, vagy részleteiben követendő célra.
Ez a modell azonban most olyan válsággal néz szembe, ami veszélybe sodorhatja az egész jóléti rendszert.
Mindennek az oka, hogy a 2015-ös migrációs válság során Svédország 162 ezer menedékkérőt fogadott be, akiknek a 70 százaléka Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkezett (szintén 70 százalékuk volt férfi).
Ez a migrációs krízis fenntarthatatlan pénzügyi és szociális helyzetet teremtett, és egyre inkább arra kényszeríti a svéd gazdasági és politikai elitet, hogy gondolja újra a korábbi liberális migrációs nézeteit.
A migrációs áramlás ugyanis 2015-öt követően sem állt le.
2016-2018 között több mint 70 ezren nyújtottak be menedékkérelmet az országban. Ez a demográfiai változás nemcsak Svédország nemzeti és kulturális identitását befolyásolja, hanem gazdaságilag is komoly hatást fejt ki.
A demográfiai hatásokat a legjobban Svédország harmadik legnépesebb városában, Malmőben lehet látni. A külföldi hátterű népesség aránya a 2002-es 31,9 százalékról 2018-ra 45,9 százalékra emelkedett. Mára három olyan város van Svédországban, ahol a lakosság többsége külföldi hátterű: Botkyrka, Södertälje és Haparanda települések. A nagy kérdés, hogyan lehet integrálni a külföldieket egy közösségbe, ha a településen a többség már külföldi?
Malmőben az általános iskolai tanulók 51 százaléka migráns vagy migráns hátterű.
Egy generáción belül a dél-svédországi nagyváros lakosságának a többsége külföldi származású lesz, és egy ilyen környezetben nagy kérdés lesz, hogy a külföldiek hogyan integrálódnak majd a svéd társadalomba, ha a környezetük teljes mértékben külföldi.
A migránsok integrációja azonban eddig sem volt sikertörténet Svédországban. Egy 2018. márciusi statisztika szerint a regisztrált munkanélküliek 58 százaléka nem Svédországban született, miközben a teljes népességen belül ez a csoport csak 23 százalékot tesz ki. Még érdekesebb, hogy azoknak a svéd állampolgároknak a körében, akik nem az országban születtek, a munkanélküliségi ráta 15,4 százalék volt, míg a svédországi svédek körében csak 3,8 százalék. A helyzetet csak tovább nehezíti egy olyan svéd törvény is, amely szerint az országon belül a menedékkérők bárhová letelepedhetnek.
Az újabb migránsok viszont azokban a körzetekben telepednek le, ahol már korábban is jelentős migránsnépesség élt, így pedig tovább erősödik a szegregáció.
A migránsok nagymértékű beáramlása, valamint a sikertelen integráció együttesen ahhoz vezet, hogy az ország bizonyos területein soha nem látott gyorsasággal alakul át a kultúra. Svédország több városnegyedében mára alapvetően változtak meg a kulturális szokások, megváltozott a beszélt nyelv, és ebből következően az élet már egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amit korábban svédnek lehetett nevezni.
A kultúra átalakulását jól mutatja, hogy
többen már tavaly felvetették, hogy a ramadán lezárását jelentő napot nemzeti ünneppé kellene nyilvánítani Svédországban.
A támogatók között a legerősebbek a szociáldemokraták és a svéd egyház voltak. A nyelv területén is nagyon jelentős változás történik. A korábbi évszázadokban nagyon szoros szál kötötte Svédországot Finnországhoz, a második legnépszerűbb nyelv a finn volt. Mára az arab vált a második nyelvvé, és a fiatalok közül egyre kevesebben tudnak már svédül.
Ezek a folyamatok jól mutatják, hogy akár egy évtizeden belül radikálisan átalakulhat a svéd társadalom. Az átalakulás a svéd jóléti államot is érinteni fogja.
Ezt a jóléti államot értelemszerűen a nagy termelékenységű ágazatban dolgozók tarják fent. Azonban egyre több jel azt mutatja, hogy a Svédországba érkező migránsok nagy része nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon, így pedig az eltartottak számát gyarapítja. Jó példa erre Filipstad városa, ahol 2012 és 2018 között 640 fővel csökkent a dolgozók száma, miközben a migránsok száma 963 fővel nőtt, és túlnyomó részük munkanélküli.
Az önkormányzati rendszer költségvetési hiánya egyes számítások szerint 2023-ra 4,6 milliárd dollárra fog nőni a jelentősen megugró segélyek miatt.
Egy szociáldemokrata városvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy bár soha nem volt olyan alacsony a munkanélküliségi ráta az őslakos svédek körében, mint napjainkban, a külföldi hátterűek körében rekordmagasságba emelkedett. Mindez a folyamat érthető módon kormoly társadalmi konfliktusokat okoz.
Mindezeket a gondokat csak tetézi az a nem is rejtett iszlamizáció, ami Svédországban zajlik. Korábban is volt példa arra, hogy a svéd állam és az iszlám kultúra konfliktusba került egymással, de az ország sikerességének a megőrzéséhez ezeket a kihívásokat kezelnie kell az államnak a 2020-as években. Ha ezt nem sikerül megtenni, akkor súlyos válságok elé nézhet Svédország a következő években.