Elsőként David Sassoli szólalt fel, aki szerint „mielőbb létre kell hozni a közös európai, úgynevezett Migrációs Paktumot". Véleménye alapján „ezt olyan elvek mentén kell kialakítani, ami a fair teherelosztáson alapszik, e mellett pedig legális csatornákat is létre kell hoznunk, mint például a humanitárius vízum".
Magyarán,
az olasz baloldali politikus teherelosztást javasol, amit egyértelműen úgy lehet értelmezni, hogy: betelepítési kvóta.
Azt is nyíltan hangoztatja, hogy legális migrációs útvonalakat kíván létrehozni, tehát
legalizálná az illegális migrációt, aminek egyik eszköze egy migránsok számára kiállított vízum lenne.
Az EP elnöke mintegy indoklásképpen hozzátette: „munkaerőpiacainknak egyébként is szüksége van erre a lépésre". Arról persze egy szót sem szólt, hogy a migránsok túlnyomó többsége nem dolgozik, hanem segélyeken él.
Sassoli a továbbiakban „óva intett attól, hogy a mentésben résztvevőket kriminalizáljuk, mindazonáltal a szervezett bűnözés ellen minden eszközzel szükséges fellépni". Tehát
a baloldali politikus szerint a többségében Soros György által finanszírozott, migránsokat taxiztató álcivil szervezetek tulajdonképpen „mentést" végeznek,
miközben nyilvánvalóan nem erről van szó, és ők együttműködnek a szervezett bűnözést tápláló embercsempészekkel, de az összefüggést a kettő között jelentéktelennek állítja be. Beszédére reagálva számos hozzászóló kiemelte, hogy „a migránsokat övező, egyesek által erősen táplált negatív percepcióktól, a populizmustól meg kell szabadítani a közbeszédet".
Azt persze nem tették hozzá, hogy ilyesmit csak a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság radikális korlátozásával lehetne elérni, tehát amit javasolnak, a nyílt cenzúra bevezetése.
Egyesek hozzáfűzték: „kötelező a tengeren az >>életmentő műveletek fokozása<<", amit úgy lehet értelmezni, hogy
be kell fogadni az embercsempészekkel együttműködő álcivil hajókon szállított migránsokat.
A következő felszólaló, Ursula von der Leyen bizottsági elnök tipikus kettős beszédet mondott. Hangoztatta a határvédelem fontosságát is, de szerinte „összességében az igazságos és rugalmas tehermegosztás a siker záloga".
A tehermegosztáson márpedig a bevándorlók befogadása értendő.
Von der Leyen hozzátette: „mindehhez szükséges a gyors határ menti eljárások megalkotása, de be kell engedni és integrálni kell azokat, akik arra jogosultak, mindenki mást pedig vissza kell küldeni, és segíteni kell a reintegrációt".
Arról ugyanakkor nem beszélt, hogy a visszaküldés és a reintegráció nem működik, mivel a kibocsájtó országok túlnyomó többsége erről hallani sem akar, helyette örül, hogy megszabadult a számukra nem kívánatos emberektől.
A bizottság elnöke, bár említette az embercsempészet elleni fellépést, de azt is, hogy
legális migrációs útvonalakat kell teremteni, amiken rendezetten és jogszerűen lehet Európába érkezni.
Elárulta, hogy „a befogadás témakörét érintően akciótervet készül bemutatni a 2021-2027-es időszakra vonatkozóan". Egyetértett azzal, hogy az álcivil szervezeteket nem szabad büntetni a tevékenységükért, e nélkül viszont soha nem lehet megoldani az alapproblémát. Végezetül von der Leyen emlékeztetett mindenkit arra, hogy
a migránsoknak Németország, a hazája igen sokat köszönhet.
A bizottság részéről felszólaló Ylva Johansson svéd szociáldemokrata belügyi biztos elmondta, hogy szerinte „a migráció mindig is az EU élete részét képezte, tavaly például 3 millió fő érkezett legális úton (családegyesítés, munkavállalás, menedékkérelem), miközben 1,5 millió (európai) távozik évente".
Véleménye alapján „erre a különbözetre azonban szükség is van, hiszen a népesség öregszik", majd „örvendetesnek" minősítette, hogy „tavaly 700 ezer migráns kapott uniós állampolgárságot".
Arról persze egyáltalán nem beszélt, hogy az Európába érkező migránsok többsége képzetlen, miközben az a 1,5 millió európai, akik elhagyják a kontinenst, elsöprő többségében jól képzettek, akiket tárt karokkal vár Amerika vagy Ausztrália, mert az EU nem képes számukra vonzó körülményeket teremteni, ehelyett a migránsokkal van elfoglalva. És a beilleszkedni képtelen migránsokról, a sokszor párhuzamos társadalmat kialakító muszlim bűnözőkről sem beszélt.
A svéd politikus
abban tehát semmi problémát nem lát, hogy az európaiak migránsokra cserélődnek le.
Ylva Johansson továbbá „kiemelt fontosságúnak nevezte a legális migrációs csatornák megteremtését". Azt viszont elismerte, hogy „a migránsok nagy része illegálisan érkezik, akiknek egy részét vissza kell küldeni". A baloldali svéd politikus felszólalásának lényege az volt, hogy „az önkéntes szolidaritási mechanizmus nem elégséges a probléma kezelésére, kötelező erejű rendelkezésre van szükség (relokáció, visszatérési szponzoráció)".
A kötelező relokációt pedig nem lehet másképp értelmezni, mint a kötelező betelepítési kvóta ötletének a felmelegítését.
Végezetül hozzátette, hogy „el kell ismerni a NGO-k tevékenységét, illetve mind a menekülteknek, mind a migránsoknak legális útvonalra van szükségük".
Tehát Ylva Johansson legális migrációs útvonalak kialakítására tett javaslatot.
Felszólalt a Soros György által támogatott Orvosok Határok Nélkül szervezet elnöke, Christou Christi is, aki azt mondta, „rengeteg ember hal meg napi szinten, sajnos még a különféle NGO-k segítségével sem lehet mindenki megmenteni. A migránsok olyan elkeseredettek a jogellenes visszatoloncolások miatt, hogy sok esetben lehetetlen körülményeket vállalva, illegális úton, például konténerekben próbálnak meg bejutni, ami halálhoz vezet sok esetben".
Majd arról beszélt, hogy
a migránsok iránti szolidaritásnak nem szabadna alkudozáson múlnia, és bonyolult kalkulációkon alapulnia.
Christou Christi értékelése szerint még Brüsszel sem eléggé bevándorláspárti, mivel „az EU vezetői nem biztosítják a jogilag előírt kapacitásokat, feltételeket, sőt együttműködnek abban is, hogy emberek tízezrei Líbiába kerüljenek visszaküldésre, ahol súlyos veszélyben vannak az emberi jogaik". Végezetül hozzáfűzte: „jelenleg is 6 NGO-hajó vesztegel olasz kikötőkben (hatósági zár alatt), amely így nem képes az >>emberi életek megmentéséért<< küzdeni".
A német Bundestag elnöke, Wolfgang Schäuble (CDU) felszólalásakor elmondta, hogy
az NGO-kat nem szabad kriminalizálni. A migrációs politikánk csak az NGO-kal történő együttműködés útján lehet sikeres.
Horst Seehofer (CSU) német belügyminiszter véleménye alapján pedig
a megfelelő legális migrációs csatornák megteremtése elengedhetetlen.
Továbbá „aktív párbeszédre lenne szükség a harmadik országokkal annak érdekében, hogy a visszatérések sikeresebbé váljanak. Azok esetében, akiket nem lehet hazajuttatni, szükség lesz a szolidaritásra a tagállamok részéről, utalva arra, hogy egyébként is számos tagállamnak van szüksége a munkavállalási célú migrációra".
Arról nem esett szó, hogy „alapból" sok európai állam küszködik magas munkanélküliséggel, a koronavírus-járvány miatt viszont hatványozottan jelen van ez a probléma, tehát inkább az európaiaknak kellene munkát adni.
A bevándorlásellenes tábor felszólalója, Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője azt mondta, hogy
2015-ben Európa egy addig példátlan migrációs krízissel szembesült, amely kihívásra az EU elsőként rossz választ adott. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a kontrollálatlan migráció biztonsági fenyegetést von maga után, kaotikus állapotokat teremt az Unióban.
A menedékjogi rendszerrel való visszaélés rendszerszintűvé vált, a rendszer hiányosságai világosan láthatóvá váltak. Az új Migrációs Paktum tervezete egy új esélyt teremt, mindazonáltal megítélése szerint
az illegális migrációt meg kell akadályozni, és biztosítani szükséges a hatékony visszatérést. A segítséget a helyszínre kellene vinnünk, ahelyett, hogy importálnánk a bajt Európába.
Működő partnerségi megállapodásokra lenne szükségünk a harmadik államokkal már az elindulás megakadályozása érdekében is, valamint hogy hatékonyabbá tegyük a visszaküldésüket. Hidvéghi hozzáfűzte: „biztosítanunk kell, hogy csak a védelemre jogosultak léphessenek be Európába, csak így kerülhető el a rendszerrel való szisztematikus visszaélés. Éppen ezért szükséges a határon lefolytatott eljárások rendszerét alkalmaznunk".
A szolidaritás kapcsán arról beszélt, hogy
minden olyan lépést figyelembe kellene venni, ami segíti a migrációs beáramlás csökkentését. Rugalmas szolidaritási formákra lenne szükség, hiszen a kötelező relokáció erőltetése zsákutcához vezet, a múltban sem járt sikerrel, nem oldotta meg a migrációs válságot, ellenben növelte a beáramlás mértékét, szívóhatást generálva.
Az EP-képviselő hangsúlyozta, hogy „Magyarország is szolidáris volt, hiszen óriási erőforrásokat fektetett az EU határainak a megvédésére".
Bartolo Pietro olasz EP-képviselő szerint
nem a migráció pozitív oldalát kellene kiemelni, inkább meg kellene akadályozni az útnak indulást.
Hozzátette „nem világos, mi lesz azokkal, akiket nem lehet hazaküldeni, félő, hogy életük végéig rendezetlen státuszban maradnak, ami elfogadhatatlan, ez nem szolidaritás".
Grims Branko szlovén EP-képviselő a határvédelem fontosságára hívta fel a figyelmet, szerinte
nincs szükség tömeges migrációra, ellenben a biztonság prioritás, el kell kerülni az iszlamizálódást.