Mandiner: Biden ügyében a bizonyítékoknak sem hitt a baloldali propaganda, most nevetséges Excel-táblákat mutogatnak

lehallgatótiszt (illusztráció)

A Pegasus-botrányt adagolók ismeretlen hatalmak játékszerévé teszik ki magukat, mert hajlandók úgy és azt leközölni, amit a szivárogtatók az óriási, amerikai, orosz, kínai, izraeli és ezer más eszközzel egyszerre végzett globális megfigyelési játszmából láttatni akarnak - írta a Mandiner.

Az tökéletesen elképzelhetetlen, hogy egy titkosszolgálati technológiát fejlesztő vállalat hét pecsét alatt őrzött üzleti titkai csak úgy az éterben keringjenek.

A titkosszolgálat pedig azt szivárogtat (vagy nem szivárogtat) amit akar. Forrás: Shutterstock

A célpontlista tehát vagy hamis, vagy kőkemény titkosszolgálati közreműködés mellett jutott ki az NSO-tól.

És innentől kezdve lehet feltenni a valódi kérdéseket.

Például azt, hogy az NSO temérdek ügyfele közül miért csak azokra derült fény, akikre fény derült, meg hogy a több száz nevet tartalmazó állítólagos megfigyelési listáról miért csak azok a nevek kerültek nyilvánosságra,

akik a Direkt36, a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung és a Le Monde ízlésének nem megfelelő potentátok számára kellemetlenek lehetnek.

És az is rendkívül érdekes, hogy azok, akik például a Joe Biden fiának ukrajnai bizniszeivel kapcsolatos híreket siettek az orosz titkosszolgálat dezinformációs kampányaként elsikálni, most miért veszik készpénznek a nem publikus Excel-táblázatban szereplő telefonszámokra alapuló, bemondással és ismétléssel bizonyított értesüléseket.

Meg hogy most, amikor mind az érintett cég, mind az összes érintett kormány vehemensen tagad, a Facebook meg a Twitter miért nem fontolják meg annak lehetőségét, hogy esetleg megerősítetlen információként címkézzék a megerősítetlen információkat. Nem lehet, hogy a nyugati sajtónak és hazai leányvállalatainak csak az a titkosszolgálati értesülés számít, ami politikailag az ő vitorlájukba fújja a szelet? - teszi fel a kérdést Kohán Mátyás, a Mandiner szerzője.

A Pegasus-botrányt adagolók ismeretlen hatalmak játékszerévé teszik ki magukat, mert hajlandók úgy és azt leközölni, amit a szivárogtatók az óriási, amerikai, orosz, kínai, izraeli és ezer más eszközzel egyszerre végzett globális megfigyelési játszmából láttatni akarnak, kényük-kedvük és érdekük szerint szelektálva. Mindezt szimplán azért, mert a titkosszolgálati témájú értesülés az újságíró álma: egyszerre bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan, de a hatalmasok lelepleződésének édes illata lengi körbe. Innentől kezdve pedig semmi nem drága, csak úgy lövöldözni lehet kifelé a kevés elérhető információ vadabbnál vadabb értelmezéseit.

A megfigyelési botrányt titkosszolgálati információkból dolgozók szövik –

a titkosszolgálat pedig azt szivárogtat (vagy nem szivárogtat) nekik, amit akar.

Snowden mintha el sem tudná képzelni, hogy a Pegasus-ügy mögött titkosszolgálati játszma álljon – miközben ő maga is egy kőkemény orosz-amerikai titkosszolgálati játszmának köszönheti azt, hogy egyáltalán életben és szabadlábon van Forrás: AFP/Jorg Carstensen

Eközben az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) globális megfigyelőakcióját leleplező, azóta pedig Oroszország vendégszeretetét élvező Edward Snowden szerint „árulkodó" a magyar kormány reakciója a pegasusos megfigyeléssel való meggyanúsításra. A magyar kormányzat részéről valójában a legfontosabb kérdést tették fel az újságírók megfigyelésével kapcsolatban, mikor a Guardian érdeklődésére visszakérdeztek:

a világ legnagyobb megfigyelési potenciáljával rendelkező Egyesült Államokkal, Egyesült Királysággal, Németországgal és Franciaországgal egyébként mi újság?