Holden alezredes a Királyi Légierő (RAF) 33. Karbantartó Egységét vezette az eset idején. A karbantási szakember
1943-ban kiképzést kapott légcsavaros kisgépre,
de nem volt pilóta, pláne nem vadászpilóta.
A RAF akkoriban kezdte használni az első brit szuperszonikus vadászgépet, az English Electric F1 Lightninget. A gyárból érkező példányokat folyamatosan adták át a repülőegységeknek, de az összes darab még nem került ki az alakulatokhoz.
Mielőtt a harci alakulatok átvették volna a vadászgépeiket, azokat Holden egysége készítette fel a frontvonalbeli szolgálatra. Mivel a Lynehamben nem volt Ligthing-jogosítású pilóta,
más RAF-alakulattól kellett kölcsönkérni valakit az egyes berepülésekre,
ami hosszadalmas és elég költséges procedúra volt.
És egyszer csak megérkezett a mumus Lynehambe.
Ez volt az XM135-ös számú Lightning.
Heteken keresztül nem tudtunk vele megküzdeni. Egyetlen elektromos hibát produkált, mindig ugyanazt, ráadásul egy olyat, ami csak a felszállás megkezdésekor, a gyorsítás első másodperceiben jelentkezett. A mérnökök már minden egyes kábelt és relét kicseréltek benne, de még mindig jelentkezett ez a hiba.
A kölcsönkért pilóta végül azt mondta, hogy ő ezzel a géppel nem száll fel.
Holden és az emberei egy kreatív, de sufnituningszerű hibakereső rendszert fejlesztettek a hibakereséshez, amihez szét kellett szedniük a műszerfalat, az avionikai egységet, ideiglenes kapcsolókat kellett beépíteniük,
le kellett szerelniük a pilótafülke tetejét, és biztonságképpen kiiktatták a katapultülést is, nehogy véletlenül beinduljon.
Ez azt is jelentette, hogy
a géppel nem lehetett repülni,
de ez nem is volt fontos, hiszen csak a felszállás első pillanatait kellett reprodukálni. Vagyis a gépnek kb. 40 métert kellett gyorsulnia, utána megállhatott.
A gondot az jelentette, hogy egy hétig kellett volna várni a kölcsön teszpilótára, mert sok feladat volt máshol. Így az lett a megoldás, hogy nem pilóta végzi majd el a gurulópróbát, hanem ezen a 40 méteren majd Holden vezeti a vadászgépet. Gyorsít, megáll, kész. A hajtóműindítást és a megfelelő beállításokat 5 perc megtanulta egy hajtómű-szerelőtől, jöhetett a teszt.
A tesztnapon a mumus gépet egy nem használt felszállópályára vontatták, ahol Holden beült az ülésbe.
Mivel nem volt rajta sisak és a kabintetőt is leszerelték, a hajtómű süvítése miatt semmit nem hallott volna az irányítással történő rádiózásból.
Ezért kézjelekkel mutatta egy rádiós Land Rovernek, hogy engedélyt kér a tesztguruláshoz. A rádiósok továbbították a jelzéseket a toronynak, és a kapott választ szintén integetéssel adták tovább a mérnöknek.