1940. szeptember 13-án, pénteken Erzsébet királyné (a jelenlegi uralkodó édesanyja) épp egy szempillát próbált kivenni férje, VI. György király szeméből a londoni Buckingham-palotában, amikor több német bomba eltalálta a királyi palotát is.
Örülünk, hogy lebombáztak minket is. Most már az East End-i lebombázott negyedek lakóinak szemébe nézhetünk,
ez volt a királyi házaspár reakciója.
A király és a királynő a háború végéig Londonban maradt, és osztozott az egyszerű emberek sorsában.
A német bombázók így a palota bombázásával nem megfélemlítették az uralkodót és az angolokat, hanem épp az ellenkezőjét érték el: a király a nép példaképévé válhatott és motiválhatta őket a harc folytatására.
Japán csak 1873 óta használja a Gergely-naptárat, és a hagyományos japán kultúra amúgy is eltér a nyugatitól, így a péntek 13. babonája csak nemrég kezdett népszerűvé válni az ázsiai szigetországban. 1942. november 13-án a japánok még nem tulajdonítottak semmi jelentőséget a dátumnak, amikor megindították a guadalcanali hadjárat utolsó nagy mozzanatát, az éjszakai tengeri csatát az amerikaiak ellen. Pedig kellett volna.
Az ütközet jól indult, úgy tűnt, hogy a japán flotta elsöpri a cirkálókból és rombolókból álló amerikai előőrsöt. Mindössze két amerikai hajó maradt harcképes, de a japánok is visszavonultak a csata után. Nemsokára azonban megérkezett az amerikai erősítés, és a Washington csatahajó szétlőtte a japán Kirishima csatahajót. Másnap elsüllyedt a másik japán csatahajó, a Hiei is, ezzel véget ért az utolsó olyan tengeri összecsapás, amelyben csatahajók harcoltak egymással.
A guadalcanali hadjárat végül Japán vereségével végződött. Az amerikai megkezdték a békaugrás hadműveletet, amelyben szigetről szigetre haladva közeledtek Japán felé a Csendes-óceánon. Lehet, hogy a japánoknak jobban jártak volna, ha 8-án indítják a csatát, mert a nyolcas szám egész Ázsiában szerencsésnek számít. Egy biztos: a péntek 13. a tengeren sem vált be.