Hónapok óta meghatározza az európai közbeszédet a brüsszeli vakcinaszerencsétlenkedés, azaz, hogy az unió hibájából lassabban érkeznek az oltóanyagok a kontinensre, mint más földrészekre. Orbán Viktor miniszterelnök vasárnapi rádióinterjújában ezt úgy fogalmazta meg, hogy "Brüsszel elszúrta a vakcinabeszerzéseket, és ha Magyarország nem rendelt volna keletről is oltást, akkor az ország most nagyon nagy bajban lenne".
Mint ismert, a magyar kormány jó ideje ezt mondja, és az elsők között jelezte aggályait a lassan érkező oltóanyag-szállítmányok miatt, azonban a tagországok többsége eleinte kritikusan viszonyult ehhez az állásponthoz. Csakhogy mára már a kontinens vezető gazdasági hatalmai, a németektől az osztrákokon át az olaszokig, nyíltan támadják az uniós vezérkart. Nem véletlenül, hiszen Brüsszelt alapvető felelősség terheli abban, hogy Európa lemaradt a vakcinaversenyben.
Még tavaly júniusban, az első hullám idején határoztak a tagállamok az Európai Bizottság nyomására a közös, uniós szintű fellépésről vakcinaügyben: az elfogadott bizottsági határozatok "központi, uniós szintű megközelítést" irányoztak elő a készletek beszerzésére. Ezzel a bizottság arra kényszerítette az országokat, hogy ne külön-külön vásárolják meg az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett oltóanyagokat, hanem azt bízzák rájuk, majd ők beszerzik, és utána igazságosan szétosztják azokat. Ilyen formában
a tagállamok mozgástere minimálisra szűkült a vakcinák beszerzése terén, és a nyugati vakcinák vonatkozásában szinte teljes mértékben függővé váltak Brüsszeltől.
Brüsszel azonban alkalmatlan gyors és egyértelmű döntést hozni, elég csak a migrációs válságra és a hónapokkal megkésett járványkezelésre gondolni. Nem csoda, hogy több politikai vezető is vonakodva ment bele a megállapodásba, arról nem is beszélve, hogy a megoldás szuverenitási kérdéseket is felvetett.
Éppen ezért kétélű fegyver volt a felülről erőltetett központosított vakcinabeszerzés: kifelé egységet lehetett mutatni vele, ugyanakkor befelé minden felelősséget magára vállalt Brüsszel. Ugyanis onnantól kezdve, hogy a bizottság magát tette meg a vakcinabeszerzés egyedüli letéteményesévé, minden dicsőség és kudarc őt illeti meg. Mint az ismert, az utóbbi jutott osztályrészül a brüsszeli vezetőknek.
A nehézkesen mozgó brüsszeli bürokrácia a várakozásoknak megfelelően gyengeséget mutatott, ami leginkább a Pfizer/BioNTech-vakcinák beszerzése körül volt tetten érhető. A legfrissebb járványügyi adatok azt mutatják, hogy azok az országok teljesítenek jól a vakcinációban, amelyek idejekorán lekötötték az oltóanyagokat, illetve/vagy minél több helyről szerezték be az életmentő vakcinákat.
A vakcinaverseny mintaállama egyértelműen Izrael, ahol mára már a lakosság közel kétharmada megkapta a koronavírus-védőoltás első, és fele már a második dózisát. A közel-keleti ország azért is áll jól, mert a jövő héten parlamenti választásokat tartanak, ahol egy sikeres járványkezelés komoly érvet jelentene Benjamin Netanjahu kormánya mellett. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy sikertörténet lesz a dologból, hiszen a jelek szerint a kabinet tartani tudja korábbi ígéretét, miszerint március végéig az ország 9,9 millió lakosából 5 milliót beoltanak.
Ahhoz azonban, hogy haladni lehessen az oltásokkal, nem árt, ha kéznél van a megfelelő mennyiségű oltóanyag. Izrael idejében lépéseket tett ennek érdekében: mindenkit megelőzve már a fejlesztés első fázisától kezdve érdeklődött a Pfizer oltóanyaga iránt, és az elsők között rendelt a vakcinából. Ugyanis a New York-i székhelyű multinacionális gyártó és Izrael már 2020 tavaszán megállapodott egymással a folyamatos gyógyszerellátásról. A közel-keleti ország egyébként olyan szerződést kötött a Pfizerrel, aminek értelmében a több millió adag vakcináért cserébe egészségügyi adatokat kell szolgáltatnia az amerikai gyógyszergyárnak, annak érdekében, hogy könnyebben vizsgálhassák a vakcina hatását.
Az Egyesült Királyság szintén jól szerepel a versenyben, ami összefüggésben van azzal, hogy Izraelhez hasonlóan előre gondolkozott. A brit kormány már tavaly júliusban lekötött harmincmillió dózist a Pfizernél a vakcina jóváhagyása és engedélyezése esetére. Az akkor még Donald Trump vezette amerikai kormány szintén gyorsan cselekedett, és tavaly júliusban 50 millió ember beoltására alkalmas vakcinamennyiségről szerződött a Pfizerrel. A japánok is időben döntöttek, és július végén 120 millió adag vakcináról állapodtak meg az amerikai gyártóval.
Ehhez képest Brüsszel csak négy hónappal később ébredt fel Csipkerózsika-álmából.
Az Európai Unió hivatalos oldalán elérhető információk szerint az Európai Bizottság tavaly november 11-én hagyta jóvá azt a Pfizer-BioNTech-hel kötött szerződést, aminek értelmében első körben 200 millió adag, később pedig akár további 100 millió vakcinát vásárolhat a gyártótól.
Ez pedig azért lényeges, mert Brüsszel leginkább az amerikai gyártóra támaszkodott a 300 millió adag vakcinával. Ahogy az a közzétett tájékoztatóból kiderül, a bizottság rajtuk kívül a Modernával (80 + 80 millió adag) és az AstraZenecával állapodott meg, illetve három gyártóval (Sanofi-GSK, Johnson & Johnson, CureVac) kötött előzetes szerződést. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kontraktusok akkor lépnek életbe, amennyiben bebizonyosodik, hogy az adott oltóanyag igazoltan biztonságos és hatásos. Érdekes módon Brüsszel a keleti oltóanyagokkal kapcsolatban nem élt ezzel a megoldással.
A vakcinastratégia januárban omlott össze: előbb a Pfizer jelentette be, hogy lassítja az oltóanyag-szállítást a gyártókapacitásainak növelése érdekében, nem sokkal később pedig az AstraZeneca közölte, hogy az első negyedévben nem tudja vállalni a megígért oltóanyagok kiszállítását, és a Moderna-szállítmányok is erősen akadoztak. Ugyanis a rossz brüsszeli szerződések miatt mindezt megtehették.
Magyarán, az Európai Unió által preferált vakcinák körül komoly problémák merültek fel, ami után értelemszerűen megszaporodtak a központosított vakcinabeszerzéssel kapcsolatos kritikák. Így egyre több ország fordult alternatív megoldáshoz, ami jelen esetben az orosz és a kínai oltóanyagot jelentette. Fontos kiemelni, hogy
Brüsszel nemcsak a végletesen centralizált beszerzési szisztémája, hanem a vakcinák rossz ütemezése miatt is sok bírálatot kapott.
Bár az észszerűség azt diktálná, hogy az életmentő oltóanyagok azonnal, minél előbb rendelkezésre álljanak, az Európai Unió mégis olyan szerződéseket kötött, aminek következtében ez nem lehetséges. Érthetetlen módon Brüsszel úgy intézte, hogy több oltóanyag is csak a harmadik negyedévben lesz majd elérhető a tagállamok számára, ami korántsem nevezhető gyorsnak. A gyakorlatban az országok az Európai Unió által megszerzett vakcinákból meghatározott mennyiségre jogosultak, amit le is kell hívniuk.
Ennek négy kategóriája van: az initial (normal), az optional, a top up és a top-up optional. Mint az az Európai Bizottság által kötött, és a magyar kormány által nyilvánosságra hozott Moderna-szerződésből kiderült, az "optional" kategóriába tartozó oltóanyagok leghamarabb a harmadik negyedévben érkezhetnek. De lehet, hogy csak decemberben. Csakhogy a teljesítés a szerződésben rögzített ütemezésnél is rosszabbul halad, aminek értelmében az első (initial) kategóriába tartozó oltóanyaghoz is csak a harmadik negyedévben lehet hozzájutni. Mondani sem kell, hogy nem túl gyors a tempó, főleg akkor, amikor emberi életekről van szó. Teljesen érthetetlen, hogy Brüsszel miért ment bele abba, hogy ilyen lassan ütemezve érkezzenek a vakcinák.
Nemcsak a központosított beszerzési rendszer és az oltóanyagok ütemezése körüli problémák bajosak, hanem a vakcinák elosztási mechanizmusa sem működik. Az Európai Unió vezetői célként határozták meg, hogy a biztonságos, hatékony és engedélyezett oltóanyagokhoz minden tagállam egyidejűleg jusson hozzá, és a dózisokat az országok között méltányosan, a lakosság arányában osszák ki. Ezt aztán nem igazán sikerült átültetni a gyakorlatba.
A tagállamok az elején egyetértettek abban, hogy az életmentő oltásokat a pro ráta elve szerint, vagyis lakosságarányosan kell elosztani. Ennek a lényege az volt, hogy a nagyobb lakosságszámú országok több, a kisebbek kevesebbet kaptak belőlük. Csakhogy az uniós országok Brüsszel tehetetlensége miatt fokozatosan kezdtek eltérni a pro ráta elvétől, és megjelentek a "flexibilisebb" elosztási elvek.
Így például azokat a vakcinákat, amelyeket az egyes országok nem használtak fel, más tagállamok elkezdték felvásárolni. Továbbá egyre gyakoribbá vált, hogy a nehezebb helyzetben lévő országok több dózist kaptak, mint ami eredetileg járt volna nekik, és emellett felvásárolhatták a megmaradt adagokat azoktól az országoktól, akik nem kértek mindent a pro ráta adagjukból. És egy másik szorzó is megjelent: akik az év végi adagból is rendeltek, arányosan többet kaphattak.
Mindemellett megindultak a vakcinaüzletek is: a tagállamok elkezdtek egymással oltóanyagot cserélni, illetve válogatni közülük. Kezdetben több ország is az AstraZenecát részesítette előnyben, ami később rossz taktikának bizonyult, hiszen a gyártó - éppen a rossz uniós szerződések miatt - nem szállította a megrendelt vakcinamennyiséget. Így ezek a tagállamok nagy bajba kerültek: a brit-svéd gyógyszergyár készítményével operáló Bulgária van jelenleg az egyik legrosszabb helyzetben, uniós viszonylatban is kevés oltóanyag érkezett hozzájuk. Magyarán,
a pro ráta elvétől való eltérés komoly feszültséget okoz az uniós tagországok között.
A probléma olyan szintre emelkedett, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellár kénytelen volt felszólalni az oltóanyagok igazságtalan elosztása miatt. "A koronavírus elleni oltóanyagok kiszállítása az egyes európai uniós országokba nem egyenlő mértékben történik, vagyis nem minden ország kapja meg lakosságarányosan a neki járó mennyiséget" - jelentette ki. Szerinte világossá vált, hogy az unióban - ellentétben az állam-, illetve kormányfők által elfogadott tervvel - nem lakosságarányosan történik a vakcinák kiszállítása.
"Egyértelmű, hogy egyes országok túl sok, míg mások túl kevés oltóanyagot kaptak, és még ha Ausztriát eddig nem is érte kár, ez ellentmond a tagállami vezetők megállapodásának, és nem tesz jót Európának" - hangsúlyozta. Ezért szerinte mindenképp tisztázni kell, hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, átláthatóvá kell tenni a szerződéseket, és ki kell egyenlíteni a tagországok között jelenleg fennálló egyenlőtlenségeket a vakcinaelosztás tekintetében.
A napokban több európai tagállam is közös levelet fogalmazott meg Brüsszelnek, amiben éppen a vakcinák aránytalan elosztására hívják fel a figyelmet. A levelet Bulgária, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Csehország és Litvánia írta alá, vagyis azok a tagállamok, amelyek sokkal kevesebb oltóanyaghoz jutottak brüsszeli forrásból, mint amennyi járt volna nekik.
Ezt követően az Európai Unió honlapján váratlanul megjelent egy állásfoglalás, miszerint a bizottság a vakcinák lakosságarányos elosztását támogatta, azonban az egyes tagállamok ezt úgy módosították, hogy ilyenkor figyelembe lehessen venni az adott ország járványügyi helyzetét, igényeit is. Ezzel Brüsszel a rossz elosztás miatt kialakult káoszt megpróbálta rátolni az országokra, ami kifejezetten furcsán hat ebben a centralizált rendszerben. Egyébként Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke annyit elismert, hogy "történtek hibák a koronavírus (SARS-CoV-2) elleni oltóanyag beszerzésében", de a Soros-közeli politikus mindezt saját politikai érdekeiből mondta: egyes hírek szerint bizottsági elnökségről álmodozik. Arról az elnökségről, amit 2019-ben többek között éppen Magyarország akadályozott meg.
Mivel jól láthatóan óriási káosz alakult ki a vakcinabeszerzések körül, januárban a V4NA nemzetközi hírügynökség levélben fordult az Európai Bizottság elnökéhez, Ursula von der Leyenhez, akitől tájékoztatást kértek a vakcinabeszerzésekről, és kikérték a beszerzésekre vonatkozó szerződéseket. Arról is kérdezték a bizottsági elnököt, hogy kik és mikor tárgyaltak a vakcinabeszerzésekről, kik írták alá a szerződéseket a gyártókkal, és pontosan mikor és milyen mennyiségben rendeltek vakcinát.
A testület ugyan reagált a megkeresésre, konkrét válaszokat azonban nem adtak a szerződésekkel kapcsolatban. Az uniós szerv honlapján található nyilvános tájékoztató az Európai Unió oltóanyagokkal kapcsolatos stratégiájáról szintén nem tartalmazza a szerződéseket, vagy azok részleteit.
Így a nemzetközi hírügynökség újból nekifutott, és további kérdésekkel fordult von der Leyenékhez a szerződésekkel kapcsolatban. Arra várták a választ, hogy mi alapján kezdték meg a tárgyalásokat az egyes gyártókkal, és hogy miért csak novemberben kötötték meg az első szerződéseket a Pfizer-BioNTech és a Moderna cégekkel. A bizottság újabb válaszában azt írta, hogy
a tárgyalódelegáció tagjairól nem adhat felvilágosítást, a beszerzésekre vonatkozó szerződések nagy része a gyártó kérésére titkosítva van.
Azt ugyanakkor elárulták, hogy a testületet az olasz Sandra Gallina, a testület Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóságának vezetője képviselte a tárgyalásokkor, ő volt a szerződések aláírója, a bizottság pedig "szigorúan nyomon követte" a folyamatot.
A titkolózás miatt a magyar kormány azt kérte az uniós testülettől, hogy hozza nyilvánosságra a Brüsszel által kötött szerződéseket.
Vagyis nagy kérdés: mi lehet pontosan a brüsszeli vakcinaszerződésekben?
Ami biztos: Magyarország az Európai Unióban a második helyen áll az oltási versenyben, Magyarország a második leginkább átoltott ország. Csak eddig 500 ezerrel kevesebb ember lenne beoltva a keleti - az azóta már a németek által is dicsért és remélt -, orosz és kínai vakcina nélkül Magyarországon.