A brit The Telegraph arról írt, hogy információk alapján az Oxfordi Egyetem Zenetudományok Karán tanárok egy csoportja – akik szimpatizálnak a radikális baloldali Black Lives Matter (BLM)-mozgalommal – azt tervezi, hogy
a tananyagból kiveszik a „fehér gyarmatosítóknak" bélyegzett zeneszerzők munkáit, mert ők a rabszolgatartás időszakában alkottak.
A tervezet értelmében
a jövőben nem képezné a tananyag részét Mozart, Beethoven, Haydn és Bach sem, mivel ők a „fehér felsőbbrendűséget" jelenítik meg, a BLM nyomására pedig „dekonstruálni" és „dekolonizálni" kell a tantervet, amely a radikális baloldali tanárok szerint „túlzottan eurocentrikus", másképp fogalmazva túlzottan „nyugatcentrikus",
ezért – véleményük alapján – nem ad teret az eltérő kulturális hagyománnyal rendelkező, például a fekete zeneszerzőknek, ez pedig szorongást válhat ki a színes bőrű hallgatók körében, akikből egyre több van az Oxfordi Egyetemen.
A problémásnak mondott, „fehér felsőbbrendűséget" képviselő neves személyiségek között
felmerült Franz Schubert (1797-1828) osztrák zeneszerző, és egy XIV. századi, tehát középkori francia muzsikus-költő, Guillaume de Machaut neve is.
Sokan azt is visszásnak találják, hogy körülbelül 1900 óta lényegében nem változott a zenei kánon, és a klasszikus zene esetében azóta is olyan fehér, európai szerzők jelentik az igazodási pontot, mint Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791), Ludwig van Beethoven (1770-1827), Franz Joseph Haydn (1732-1809) vagy a német, egész pontosan szászországi Johann Sebastian Bach (1685-1750).
A Telegraph által kiszivárogtatott tervezet kapcsán az amerikai konzervatív Washington Examiner megkereste az Oxfordi Egyetemet, amelynek a szóvivője azt nyilatkozta, hogy
a Zenetudományok Kar nem kezdeményezi a tanterv eltávolításából a fent említett, úgynevezett »bécsi klasszikusokat«, sem más fehér szerzőket, a brit sajtó által megszellőztetett tervezet csupán egyetlenegy tanárhoz köthető.
A szóvivő azt viszont elismerte, hogy
a jövőben nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a nem nyugati, nem európai zeneszerzők műveinek a bemutatására és tanulmányozására,
de ezt nem úgy képzelik el, hogy közben háttérbe szorítják a nagy klasszikusokat.
A komolyzene már régebben célpontja a radikális baloldalnak. A philadelphiai filharmonikusoktól a város több fekete és női zeneszerzőt követelt, egy Carmen-operaelőadást pedig átrendeztek, mondván, hogy a huszonegyedik században csak úgy nem lehet megölni egy nőt.
A párizsi Operaház intendánsa pedig arról elmélkedett, hogy Csajkovszkij balettjei vagy A bajadér nem valók a repertoárba, mert így vagy úgy, de a fehér felsőbbrendűséget hirdetik.