Nagy brüsszeli rendetlenség: kilátások ‘22-ben a migrációtól a gazdaságon át az energiabiztonságig

Brüsszel, 2019. július 1. Az Európai Bizottság brüsszeli székháza 2019. július 1-jén. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke felfüggesztette az éjszakába nyúló európai uniós csúcstalálkozót, hogy kétoldalú megbeszéléseket folytasson a tagállamok vezetőivel. A tagországok állam-, illetve kormányfői június 30-án este kezdtek rendkívüli találkozót Brüsszelben, ezen egyetlen napirendi pontként a főbb EU-intézmények vezetői tisztségeinek betöltéséről tárgyalnak. MTI/EPA/Olivier Hoslet

Az elmúlt években mind Európában, mind a tengerentúlon számos mérvadó konzervatív hang szólalt meg kritikus állásponttal mindazokkal, és mindazon törekvésekkel szemben, amelyek a modern polgári alkotmányok liberális szerkezetét, a bennük foglalt alkotmányos jogokat és diszkriminációellenes elveket arra kívánják felhasználni, hogy immár egy totalitárius baloldali nézetrendszert kényszerítsenek rá a többségi társadalmakra. Azokkal szemben, akik „átnevelő táborrá" tennék a médiát, az iskolát és az élet minden fontos színterét, valójában Nyugat- és keresztényellenes indoktrinációval ásnák alá a polgári jogállam kereteit, teljesen megfojtva a véleménynyilvánítás szabadságát. Miközben rövidlátó módon csak saját középtávú politikai, választási érdekeiket helyezik előtérbe, mindeközben a bevándorláspolitikától a szociális és oktatási kérdéseken át egészen az energiajövőig – a társadalmi működés minden szegletét megváltoztatnák, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel hosszabb távon már az egész társadalom biztonságát sodorhatják veszélybe. 

Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a nyugati szövetségi rendszerben együttműködő ország kormányfőjeként nemrég már azt kényszerült aláhúzni egy beszédében, hogy az USA és főleg Nyugat-Európa ma „a kulturális és civilizációs talaj- és egyensúlyvesztés fázisában" van, vagyis Orbán Viktor szerint az a nagy történelmi szerep és küldetés, amit a „keresztény-keresztyén" európai civilizáció az elmúlt évszázadokban betöltött, most gyengül és szertefoszlik. Úgy látja, hogy a Nyugat mára eladta a küldetéstudatát, a saját kulturális és szellemi örökségét, és ezzel szerinte lemondott a jövőjéről is.

Afgán menekültek várakoznak a németországi Ramstein légitámaszpont 5-ös hangárjában Forrás: AFP/Olivier Douliery

Közép- és Kelet-Európában egyre inkább azzal szembesülnek mind az elitek, mind a köznapi polgárok, hogy miközben hosszú évtizedeken át igyekeztek országaikat felzárkóztatni oda, a Nyugathoz, ma már a nyugati országok azok, amelyek elindultak a hanyatlás útján, és ahol a migráció átformálja a helyi kultúrát és szokásokat. Ott a polgárok egyre kevésbé érzik magukat biztonságban, természetesként próbálják velük elfogadtatni az identitásvesztést, a társadalmi rend feladását: a régi templomaik helyett mecsetek építését, és a keresztek kisatírozását a görögjoghurt dobozáról, sőt vele együtt már a történelmüket, nemzeti büszkeségüket is a közösségi emlékezetükből.

Két évvel ezelőtt még senki nem számított arra, hogy a COVID fertőzés ilyen gyorsan, és ennyire mély egészségügyi válságot és gazdasági sokkot fog okozni szerte a világon. A kormányzati reakciók sem maradtak el, de korántsem azonos sebességgel, illetve mértékkel születtek meg a gazdaság mentő és támogató akciók. Magyarország stabil fundamentumokkal vágott neki az ismeretlennek, és pontosan ezért sikerült már idén elérni a 2019-es gazdasági szintet. Sőt, a legtöbb indikátor alapján sikerült már a növekedés pályájára visszaállítani a gazdaságot. A következőkben a 2022-es kilátásokat vizsgálom meg (Az Európai Bizottság legutolsó, őszi gazdasági előrejelzése és az IMF World Economic Outlook alapján), érintve a különbségeket a fejlett nyugat európai és a V4 országai között.

Oltásra várakozók a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház újonnan megnyitott oltópontja előtt Forrás: MTI/Krizsán Csaba

Az EU gazdasága, bár nem azonos mértékben, de gyorsabban lábal ki a pandémia okozta visszaesésből, mint amennyire korábban számítani lehetett. Ennek kulcsa elsősorban a nagy fokú átoltottság és a lezárások folyamatos enyhítése. Míg jövőre az EU gazdasága 4,3-%-kal fog nőni, addig régiós szinten a V4 országai ennél jobban fognak teljesíteni, köztük Magyarországgal, ahol az egyik legmagasabb GDP-növekedés várható (5,4%). Annak ellenére, hogy a pandémia gazdaságra gyakorolt hatása jelentősen csökkent, nem szabad elfelejteni, hogy a COVID-ot még nem győztük le, és a helyreállás nagyban függ az átoltottságtól és az esetleges új variánsok megjelenésétől. Jó hír, hogy a harmadik oltást lakosságarányosan Magyarországon messzemenően a legtöbben vették fel, ami bizakodásra adhat okot.

Nyitott és világgazdaságban jelentősen integrált (pl. autóipar és a ráépülő nyersanyag piac) országként Magyarországnak erős ellenszélben kell helytállnia, de még a drasztikusan emelkedő energiaárak sem tudják jelentősen visszafogni a gazdasági teljesítményt. Míg Európa nyugati felében a háztartások szenvednek a magas rezsiköltségek miatt, addig itthon a kormány rezsicsökkentés-politikájának köszönhetően nem vagyunk veszélyben. Igaz, a kereskedelmen keresztül magasabb inflációval vagyunk kénytelen szembenézni, de a magyar jegybank mindent megtesz annak érdekében, hogy kordában tartsa az áremelkedés ütemét. Viszont fontos megjegyezni, hogy az inflációt elsősorban a nem egyenletes globális újranyitás következtében jelentkező aszimmetrikus kereslet-kínálat okozta, amit csak erősített a nagyon alacsony 2020-as bázis is (amikoris a COVID telibe találta a többnyire erre érthetően felkészületlen országokat). Szerencsére úgy néz ki, hogy a helyzet már jövőre normalizálódik világszinten, így jelentősen mérséklődni fog a pénzromlás üteme.

Ami a munkaerőpiacot illeti, jelentős javulást láthatunk hazánkban és a V4 többi országaiban is. Ilyen például a magyar jelentős minimálbér-emelés vagy a lengyel kormányzati intézkedések a vásárlóerő megőrzésének érdekében. Míg az EU-ban a munkanélküliségi ráta jövőre megközelíti a 7%-ot (eurózónában meg is haladja azt), hazánkban mindössze 3% körül fog alakulni, csak úgy, mint Csehország és Lengyelország esetében. Ráadásul ebben a három országban 2023-ban lesz a legkisebb munkanélküliségi ráta, ami szintén a V4-országok stabilitását és sikeres kormányzati intézkedéseket igazolja vissza. A munkaerőpiaci rendkívül javuló helyzet azért is kiemelten fontos, mert a fogyasztás lesz a legfontosabb mozgatórúgója a gazdasági növekedésnek, amit a pénzromlás is „támogat", hisz ilyenkor a megtakarítás csökken és a háztartások fogyasztanak vagy befektetnek. Ráadásul a gyorsuló újranyitást követően és a Helyreállítási Alapból származó pénzeknek következtében jelentős munkaerőpiaci javulás várható a régiónkban, ami tovább növelheti a fogyasztást.

A Naturtex Kft. új üzemcsarnoka Szegeden, az ünnepélyes átadás napján. A 3,8 milliárd forintos fejlesztéshez az állam 1,4 milliárd forint támogatást nyújtott, amiért cserébe a cég kötelezettséget vállalt 164 munkahely megőrzésére, illetve 150 új munkavállaló foglalkoztatására Forrás: MTI/Rosta Tibor

Az említett intézkedések mellett a magyar kormány jelentős fiskális politikai ösztönzőkkel is próbálja majd egyensúlyozni az esetlegesen nem kedvező globális gazdasági folyamatokat. Ilyen eszközök a visszajáró befizetett adó a gyermekeket nevelők számára, a teljes 13-ik nyugdíj kifizetése, a meghosszabbított hitelmoratórium, a 25 év alattiak adómentessége vagy már a korábban említett 200 ezer forintos minimálbér. Példátlan a rendszerváltás utáni gazdaságtörténetben, hogy a kormány egyszerre legyen képes segítséget nyújtani a fiataloknak és a nyugdíjasoknak is. Fontos kiemelni, hogy szemben a legtöbb európai országgal, Magyarország még 1 eurócentet sem kapott a helyreállítási alapból, de ennek ellenére önerőből képes a jelentős gazdasági növekedésre. A V4 többi országaiban is kedvező a makrógazdasági helyzet, a belső fogyasztás jelentősen emelkedik, és a stabilitásnak köszönhetően a megtakarítási hajlam is alább hagy, ami szintén nagy löketet adhat a fogyasztásnak. Emellett 2022-vel kezdődően jelentős pénzügyi források érkeznek a Helyreállítási Alapból, ami jelentősen támogatja a beruházásokat, így a GDP-növekedést is. A lengyelek esetében ezek a folyamatok kiegészülnek az szja csökkentésével is, amitől szintén a fogyasztás növekedését várják.

Ezzel szemben az EU nyugati országaiban a fiskális reformok mintha késlekednének, sőt az EU költségvetési szabályainak átalakítása is várat magára. Különböző elemzők arra számítanak, hogy a helyzet változhat a francia elnökséget követően. Emellett megalakult az új német kormány is, amely nem valószínű, hogy jelentős mértékben el fog térni a merkeli szigorú fiskális politikától, így a reformok még váratnak magukra. Ami a munkaerőpiaci helyzetet érinti, a bérnövekedés nem volt számottevő az elmúlt években, de a magasabb inflációs hatásnak köszönhetően, itt is pozitív irányba mozdulást tapasztalhatunk. Ezek a történésék is azt támasztják alá, hogy az EU motorja egyre inkább a közép-keleti országok lesznek, főleg, ha jobban összehangolják nemcsak a gazdasági, hanem politikai érdekeiket is.

Összeségében elmondható, hogy a válság utáni kilábalás folytatódik, de a momentum lelassult. Fontos, hogy az EU-s szintű döntéshozatal megfelelő flexibilitással rendelkezzen, hogy a tagállamok képesek legyenek céltudatosan kezelni a pandémia és a gazdasági változások okozta sokkokat. A fő bizonytalanságot továbbra is leginkább az új COVID-variánsok, a töredezett ellátási láncok, a magas energiaárak és az ezzel párhuzamosan megjelenő magas inflációs nyomás fogja jelenteni.

Szerencsére a stabil kormánnyal rendelkező országok, mint Magyarország, idejében tudja meghozni a gazdaságösztönző lépéseket, nem riadva el széles fiskális ösztönzőket alkalmazva sem. Ez a kép rajzolódik ki a V4-országokban is, szemben a fejlett nyugat európai országokkal, ahol az instabilitásból és méretből adódóan is késnek a megfelelő gazdaságpolitikai lépések.