Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az új német kormány agrárminisztere szerint a hús árát drasztikusan meg kell emelni, ha Németország komolyan akarja venni a klímavédelmet. A vegetáriánus, a kannabisz termesztést népszerűsítő, szociálpedagógus Cem Özdemir úgy véli, a jelenlegi húsár merő „ökológiai igazságtalanság”. A húsipar az egyik legnagyobb klímaromboló, ráadásul olcsó hús biztosan nem származhat boldog állattól. Szigorítani kell az állatjóléti elvárásokat, és fel kell tornázni a húsfogyasztás költségét – mondja a Zöldek vezető politikusa.
Egy korábbi német kormánybizottsági javaslat alapján például a marhahús 13 euró/kg körüli árát nagyjából hatszorosára kellene emelni, ami átszámítva így közel 30 ezer forintnak felelne meg. Kormányzati politikusoknak régóta tervük az emelés, ami vagy a húsáru 7 százalékos kedvezményes áfájának az általános, 19 százalékkos áfaszintre emelésével, vagy egy a sajt, vaj és tejtermékekre is kiterjeszthető különadóval érendő el. A választások miatt ugyan eddig drasztikus árnövelő lépések nem történtek ezen a fronton, de az új kormány felállásával a korábbi elképzelések most újra szárnyra kaptak.
De vajon tényleg nagyban hozzájárul a mezőgazdaság az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásához és ezzel a globális felmelegedéshez? Igen, ez tény. Független nemzetközi szereplők, például az ENSZ éghajlatváltozási (IPCC) és élelmezésügyi (FAO) szervezetei többször megkongatták már a vészharangot az agrárium okozta klímaterhelés miatt. A mezőgazdaságon belül az állattartás főként az intenzív terület- és vízfelhasználás, valamint a szén-dioxidnál is károsabb metán és dinitrogén-oxid kibocsátása miatt jelent veszélyt. Az állattartás világszinten évi 7,1 gigatonna szén-dioxidnak megfelelő emisszióval jár, ami a globális ÜHG kibocsátás csaknem 15 százaléka. Nem kevés. A problémát tetézi, hogy becslések szerint 2050-ig a hús iránti kereslet egyesek szerint 70, mások szerint akár 90 százalékkal emelkedik majd a világon.
Ha ilyen nagy a gond, akkor van-e bármiféle probléma a német tervekkel, amelyek valójában nem is csak német elképzelés. A teljes képhez hozzátartozik, hogy többek között a dánoknál, a franciáknál, a svédeknél vagy a hollandoknál szintén napirenden van a mesterséges húsáremelés ügye. A progresszív politikai oldal által felkarolt hatósági húsáremelés azonban több sebből vérzik.
A húsadó növeli a társadalmi különbségeket. A német hús most sem olcsó, panaszkodnak is erre sokan, és ha tovább nő az ára, akkor azok a szegényebb rétegek fognak tudni kevesebbet vásárolni belőle, akiknek az ökológiai lábnyoma egyébként is alacsony. Az OXFAM International felmérése szerint ugyanis az EU kibocsátáscsökkentéséhez inkább az alsó- és középosztály tagjai járulnak hozzá, a lakosság tehetősebb rétege ellenben növeli karbonlábnyomát. „Klímagyilkos" hús tehát azoknak kerülhet majd gyakrabban az asztalára, akik a globális felmelegedés elleni harcban egyébként sem jeleskednek.
Ha el is fogadjuk, hogy a kérődző állatok (birka, kecske, szarvasmarha) által kibocsátott metán hússzor károsabb a szén-dioxidnál, miért kell mindjárt a létező összes állat húsát démonizálni. Nemzeti önsorsrontásnak tűnik a teljes állattenyésztési ágazatot bűnösnek kikiáltani, mikor az már így sincs túl jó bőrben. A német sertésállomány például a maga 23,6 milliós élőállat mennyiségével negyedévszázados mélypontra került tavaly novemberben, a szektort egyre többen elhagyják. Az állattenyésztésből élők nehéz helyzetbe hozása helyett inkább azokra a módszerekre kellene több állami támogatás adni, amelyek különböző takarmánykiegészítők alkalmazásával mérsékelni tudják a kérődző állatok metántermelését, hiszen a probléma nem az állat húsában, hanem annak emésztésében keresendő.
A problémát érdemes szélesebb kontextusban vizsgálni. Európa a globális üvegházhatású gázkibocsátás nagyjából 8 százalékáért felel. Az EU emissziója folyamatosan csökken, ezzel szemben a világ más térségeiben jelentősen emelkedik. Európában sok húst eszünk, de ez az egyetlen kontinens a Földön, ahol a fogyasztása az 1980-as évek vége óta nagyot esett. Indiát leszámítva, Ázsia fennmaradó részén, Dél-Amerikában, de még Afrikában is elképesztő ütemben nőtt a hús iránti kereslet az elmúlt évtizedben a FAO kimutatásai alapján. A német húsipar tehát hiába lesz áldozati állat a német zöldpolitika oltárán, globálisan ez az üvegházhatású gázok kibocsátására nem lesz hatással.
A dietetikusok egyértelműen kiállnak amellett, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozásnak a hús elengedhetetlen része.Olyan létfontosságú vitaminokat, ásványi anyagokat, elsőrendű fehérjéket tartamaz, amely kizárólagos növényi alapú étkezéssel nem vagy csak korlátozottan vihetők be a szervezetbe. Ezért a nagyobb fehérjeigényű társadalmi csoportok, például gyermekek, várandós nők, sportolók számára a húsmentesség kifejezetten ellenjavallott. Klinikailag bizonyított, hogy gyermekkorban a vegetáriánus életmód akár szellemi és testi fejlődési zavarokat is okozhat.
A mértéktelen húsfogyasztásnak persze vannak káros egészségügyi következményei, mint bárminek, amit eltúlzunk, de ettől még nem kellene üldöznünk. Magyarország 2011-ben olyan népegészségügyi intézkedéscsomagot fogadott el, amely a mai napig olyan szervezetek ajánlanak a világ figyelmébe követendő példaként, mint az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO. A 2011. évi CIII. törvény adót vetett ki az egészségügyi kockázatot hordozó, nem alapvető élelmiszerekre. Ilyenek többek között az üdítő- és energiaitalok, sós snack-ek, egyes cukrozott, koffeines készítmények, de az alkoholos italok és dohánytermékek után fizetett jövedéki adónak is visszatartó ereje van a fogyasztásra nézve. Ezekkel azonban vétek azt a húst is egy lapon említeni, ami az ősidőktől fogva az ember elsődleges energiaforrása, alapvető élelmiszere.
Világos, hogy az állattenyésztés körülményeinek szándékos, állami megnehezítése nemcsak a húsáru, hanem a zsír-, a sajt-, tej- és vajtermékek árára is kedvezőtlen hatást gyakorol majd. Németországban az inflációs várakozás a 2021-es évre vonatkozóan 6,8 százalék, de tudjuk, egész Európa a magas fogyasztói árindextől szenved, amit az áru- és nyersanyaghiány mellett az energiaszűkösség tart kedvezőtlen szinten még hosszú ideig. Ilyen helyzetben mesterségesen még felhajtani azoknak a termékeknek az árát, amelyek a fogyasztói kosárban alapvető elemeknek számítanak, gazdaságpolitikai baklövésnek tekinthető, és az Európai Unió versenyképességét csorbítja.
A klímavédelem rendkívül fontos, de nem egyedüli szempont és feladat. A természet és az ember közötti egyensúly fenntartásának kulcsa a környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális érdekek összehangolása. Egyik sem nyomhatja el a másikat. A progresszív német klímapolitika ezt az elvet írja felül. Mi várhat még ránk? A szénhidrát is egészségtelen, ha sokat eszünk belőle, ráadásul a sütőkemencék fűtéséhez rengeteg villamos energiára van szükség. Pékek, kiflik, kenyerek készüljetek! Talán ti következtek!
