Brüsszel elsüllyed a korrupció mocsarában, miközben tagállamokkal pimaszkodik

Strasbourg, 2022. április 5. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (k) a bizottság ülése előtt Strasburgban 2022. március 5-én. MTI/EPA pool/Ronald Wittek

Brüsszel politikai okokból, alaptalanul vádol tagállamokat korrupcióval, jogállamisági jelentésekben beszélnek az európai uniós pénzek nem megfelelő, adott esetben jogellenes felhasználásáról, miközben ők maguk működnek a legkevésbé transzparens módon. Számos korrupciógyanús ügy merült fel a brüsszeli politikusok és szervezetek kapcsán, amelyek arra engednek következtetni, hogy az uniós intézményekben más országok politikai alapú vegzálása helyett inkább az önreflexió gyakorlása lenne célravezető. Jelenleg az európai uniós intézmények és azok tagjai, vezető tisztségviselői teljes pénzügyi átláthatatlanságáról beszélhetünk. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Origónak.

Bár a korrupciónak nincs általánosan elfogadott definíciója, az elkövetési magatartások jellegzetességei alapján azonban meghatározható: olyan jogszabályba vagy közérdekbe ütköző cselekmény, amelynek elkövetője ellenérték fejében mást jogtalan előnyhöz juttat. A korrupció társadalmi jelenség, a közösség működési, erkölcsi és jogi normáitól függ, hogy mit tekint annak, illetve hogyan szankcionálja a megvalósulását. A korrupció társadalomra veszélyes cselekmény: aláássa a közintézmények működésébe vetett társadalmi bizalmat, akadályozza a gazdasági fejlődést, torzítja a piaci versenyt, növeli a közkiadásokat és csökkenti az állami bevételeket, károsítja a társadalmi igazságosságot és jogállamiságot, végső soron pedig veszélyezteti a demokrácia működését, éppen ezért súlyos kockázatot jelent a társadalom stabilitására. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (új Btk.) Korrupciós bűncselekmények című XXVII. fejezete kilenc bűncselekményt nevesít, ezek a vesztegetés, a vesztegetés elfogadása, a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés elfogadása, a vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban, a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban, a befolyás vásárlása, a befolyással üzérkedés, valamint a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása.

A brüsszeli retorikában 2015 óta egyre intenzívebb támadásnak vannak kitéve a nemzeti-konzervatív kormánnyal rendelkező, illetve a migrációt elutasító országok, így hazánk is.

A Magyarországgal szembeni kritikák visszatérő elemként jelenik meg a „rendszerszintű, magas fokú korrupció" vádja, így a 2018. június 25-én elfogadott ún. Sargentini-jelentésben, a hazánkról készült 2020-as és 2021-es jogállamisági jelentésekben, illetve az európai uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer szerinti eljárás, az ún. jogállamisági mechanizmus Európai Bizottság (EB) által 2022 áprilisában történt megindításának okai között. Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: jogállamisági rendelet), amely jogállamisági feltételekhez köti az uniós források felhasználását, 2021. január 1-jén lépett (ex nunc) hatályba. A normaszöveg értelmében, ha az uniós intézményrendszer megállapítja, hogy egy adott ország a jogállamiságot megsértve használja fel az EU-s pénzeket, akkor megvonhatja azt a jogosult tagállamtól. A rendelet alkalmazása, még ha az csak az Európai Unió és a tagországok közös kezelésében lévő források felhasználása tekintetében bír is relevanciával, a jogállamiság egyetemesen elfogadott definíciójának hiánya miatt lehetőséget biztosít a politikai alapon történő zsarolásra [a jogszabály 2. cikke a jogállamiságot néhány általános jogelv tiszteletben tartásával, illetve az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 2. cikkében rögzített uniós értéknek való megfeleléssel írja körül]. Az eljárást az EB, mint javaslattevő szerv indítja meg, amennyiben jogsértést tapasztal az EU-s pénzek felhasználásával kapcsolatban.

Az Európai Tanácsnak (ET) ezután egy – meghatározott esetben három – hónap áll rendelkezésre, hogy meghozza az indítványozott intézkedésekről szóló, minősített többséget igénylő döntését. A 7-9 hónapig tartó mechanizmus végeredménye akár a költségvetési pénzek csökkentése vagy befagyasztása is lehet.

Fontos (és rendkívül szubjektív) eleme a rendeletnek, hogy a szankciókat megállapító intézkedések alkalmazására nem kizárólag konkrét visszaélések esetén nyílik lehetőség, hanem azon rendszerszintű, jogállamisággal összefüggő problémák esetén is, amelyek kihathatnak az uniós források felhasználására.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke - középen - a bizottság ülése előtt Strasburgban 2022. március 5-én. Forrás: MTI/EPA pool/Ronald Wittek

Ursula von der Leyen, az EB elnöke szerint a legnagyobb problémát Magyarországon a korrupció jelenti. A tények, ezzel szemben, mást mutatnak. A 2010-es választásokat követően, a nemzeti, polgári kormány minden lehetséges eszközt bevetett a korrupció visszaszorítása érdekében. Az új Btk. – melyet a Fidesz-KDNP-s többségű Országgyűlés fogadott el – vezette be a korrupciós bűncselekmények gyűjtőfogalmat, a bűncselekmények ezen csoportját a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) a közélet tisztasága elleni bűncselekmények néven szabályozta. Az új Btk. 300. §-a a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztását is bűntettnek minősíti, és három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ezzel is távol tartva a hivatalos személyeket attól, hogy amennyiben e minőségükben hitelt érdemlő tudomást szereznek róla, hogy még le nem leplezett korrupciós bűncselekményt követtek el, erről a hatóságnak, mihelyt lehetőségük adódik, ne tegyenek feljelentést. Míg a régi Btk. 258/H. §-a szerint ezen bűncselekmények esetében a büntethetőség elévülésének határideje legalább öt év, addig az új Btk. 26. § (2) bekezdése értelmében, a korrupciós bűncselekmények büntethetősége tizenkét év elteltével évül el. Ami az Orbán-kormány és a korrupció viszonyát illeti, fontos kiemelni, hogy ugyanezen politikai közösség tagjai álltak a végrehajtó hatalom élén 1999-ben, amikor hazánk csatlakozott az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO), amellyel máig együttműködik, majd a 2010 utáni nemzeti, polgári kormányok, a büntetőjogi szankciók bevezetése és szigorítása mellett, átfogó korrupcióellenes intézkedéseket foganatosítottak és Nemzeti Korrupcióellenes Programot (NKP) indítottak, az elsőt 2015-ben [a Nemzeti Korrupcióellenes Program és az azzal összefüggő intézkedések 2015-2016. évre vonatkozó terve elfogadásáról szóló 1336/2015. (V. 27.) Korm. határozat]. Jelenleg a 2020-2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia végrehajtása zajlik [a 2020-2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia, valamint az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv elfogadásáról szóló 1328/2020. (VI. 19) Korm. határozat], amelyben a kormány a 2022-ig szóló korrupcióellenes stratégiai célokat, valamint a beavatkozási területeket határozza meg. A szakpolitikai stratégia a korábbi időszakra vonatkozó NKP-k vívmányaira és empíriáira építkezve határozza meg a korrupció megelőzését, valamint az ellene való fellépést szolgáló intézkedések irányait és kereteit. A magyar Országgyűlés több, korrupcióval kapcsolatos uniós jogszabályt ratifikált, amelyek máig hatályban vannak: az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. január 27-én kelt, Korrupcióról szóló Büntetőjogi Egyezményének kihirdetéséről szóló 2002. évi XLIX. törvény, valamint az Európa Tanács Strasbourgban, 1999. november 4-én kelt, Korrupcióról szóló Polgári Jogi Egyezményének kihirdetéséről szóló 2004. évi L. törvény. Mindezek hatására, az elmúlt tizenkét évben jóval átláthatóbb és fegyelmezettebb lett az állam működése, valamint a közpénzek és az uniós források felhasználása, illetve a közbeszerzési rendszer. Hazánk európai szinten is jól teljesít és kiválóan együttműködik a nemzetközi szervezetekkel a korrupció leküzdésében. A magyar ügyészség a Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek 45 százalékában emelt vádat 2012 és 2018 között (az uniós átlag ekkor 36 százalék volt), míg ugyanez a szám Németországban 21, Franciaországban 25, Romániában pedig 30 százalék. 2020-ban a magyar hatóságok által kivizsgált ügyek kétharmadában történt vádemelés, mely arány kiemelkedően magasnak számít, hiszen abban az évben az európai uniós átlag 37 százalék volt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) méltatta a szervezeti integrációt, a járási hivatali rendszert, illetve a kormányablak-hálózat létrehozását Magyarországon, továbbá, az Education for Integrity című kiadványában két helyen is hivatkozik jó példaként hazánkra, tekintettel arra, hogy a közoktatás berkein belül hangsúlyt fektetünk a korrupcióelleni ismeretek oktatására.

Miközben az EB alaptalan vádakkal illeti Magyarországot, az uniós szerv, illetve annak tagjai számos korrupciógyanús ügyben értintettek voltak az elmúlt huszonöt évben.

Jacques Santer, az Európai Bizottság elnökeként

Kronológiailag és az ügy médiavisszhangját tekintve is első helyen áll a Jacques Santer vezette Santer-Bizottság (1995-1999), amelynek több tagja keveredett korrupció és hanyag mulasztás gyanújába. Miután az Európai Parlament (EP) Költségvetési Ellenőrző Bizottsága szabálytalanságokat észlelt a külső cégek szerződéseinek elbírálása során, az EB pedig nem reagált helytállóan és időben ezen megállapításokra, 1999 márciusában húsz biztos lemondott. A Santer-Bizottság tagja volt Edith Cresson, korábbi francia miniszterelnök, akit a „Leonardo da Vinci" elnevezésű oktatási programban tapasztalt visszaélésekkel hoztak kapcsolatba, és akiről az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-432/04. sz. ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy megszegte az európai biztosi kötelezettségeit, amikor (jogellenesen) „személyes tanácsadóként" igénybe vette közeli ismerőse, a fogorvos végzettségű R. Berthelot szolgálatait, akit megbízott egy kutatással, amit soha nem fejeztek be, illetve, amikor egy másik közeli ismerősének, T. Riedinger, gazdasági joggal foglalkozó ügyvédnek szerződési ajánlatokat tett. A Santer-Bizottság bukása után, hat hónapon át Manuel Marín volt az EB megbízott (ügyvivő) elnöke volt. Marín fejlesztési osztálya nem tudott elszámolni ötszázezer dollárral, amit a boszniai és ruandai segélyprogramokra kellett volna fordítani. A Santer-Bizottság botrányát követően, az új bizottsági elnök, Romano Prodi (Prodi-Bizottság, 1999-2004) és Neil Kinnock alelnök az EB teljes átvizsgálását ígérték, és azt, hogy az új bizottság mentes marad minden korrupciótól. Az ígéretek ellenére, 2003-ban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság vizsgálatait és meghallgatásait követően az EB kénytelen volt elismerni, hogy ismét visszaélések és mulasztások történtek az Európai Unió statisztikai hivatalában (Eurostat). A nyomozók hosszú ideig vizsgálták a vádakat, miszerint a magas rangú tisztviselők kettős elszámolási rendszerrel mintegy egymillió eurónyi uniós forrást tüntettek el. Ennek következményeként három tisztviselőt fel is függesztettek. A vizsgálatok alapján, mesterségesen növelték a külső társaságokkal kötött adatgyűjtési szerződések értékét, az ebből származó készpénzt pedig latin alapokba fizették be. Az Eurostat főigazgatóját, Yves Franchet-et és néhány kollégáját azzal vádolták, hogy éveken át feketekasszát működtettek, ahová illegális eszközökkel utaltak közpénzeket.

Feltételezések szerint, az Eurostat-nál még 1999 után is bevett gyakorlat volt, hogy a külsős beszállítókkal aránytalanul magas összegekről kötöttek szerződéseket az elvégzett munkáért, ezt pedig egy, a vállalkozásokkal közösen nyitott bankszámlán helyezték el. A gyanú szerint, az Eurostatnál egyes pályázatokat előre kijelölt cégekre szabtak, így garantálva, hogy azok jussanak a megrendelésekhez. A gyanú árnyéka kivetült egy francia, Planistat nevű tanácsadó cégre is, amely tíz év alatt legkevesebb negyvenegymillió eurónyi megrendelést kapott az uniós statisztikai hivataltól. A 2004 és 2014 között működő Barroso-Bizottság sem volt mentes a korrupciógyanús ügyektől.

A Barroso-éra derekára az unió szervei működésének tisztaságába vetett közbizalom annyira megingott, hogy az Eurobarometer 2009 végén publikált közvélemény-kutatása alapján a válaszadók 76 százaléka úgy gondolta, hogy az EU intézményeiben jellemző a korrupció.

Meghatározó jelentőségű fenoménon volt ebben az időszakban a „forgóajtó" jelenség, amely egymással szoros összefüggésben álló érdekek hálóját hozza létre lobbisták és lobbizók között, és amelynek fontos részét képezi a folyamat, hogy az egyik szerepből az adott személy zökkenőmentesen átkerül a másikba. Ez a jelenség komoly kockázatnak minősül a közérdekű döntéshozatal vonatkozásában (is), amikor az uniós intézmények korábbi tagjai kihasználják a tudásuk és kapcsolatrendszerük nyújtotta lehetőségeket az új munkáltatójukért folytatott lobbizás érdekében, így megteremtve a túlzott és indokolatlan vállalati befolyásolás lehetőségét, azaz a „jogi korrupció" egyik formáját. 2012-ben több „forgóajtós" eset került nyilvánosságra, amelyek, egyrészt, rendkívül magas szintű uniós köztisztviselőket (Jörgen Holmquist, Eddy Wymeersch) érintenek, másrészt, a töredékes szabályozás hiányos végrehajtása végett, az elkövetők hivatalosan nem is sértettek szabályt. Ugyanezen évben lemondott posztjáról John Dalli, az EB egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős biztosa, miután az OLAF hírbe hozta egy máltai vállalkozóval, aki a Dallival ápolt viszonyára hivatkozva, pénzt kért egy dohányipari cégtől, cserébe azzal az ígérettel, hogy befolyásolni tud bizonyos EU-s döntéseket. A hatályos magyar Btk. 299. § (1) bekezdése szerint, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, befolyással üzérkedés bűntettét valósítja meg.

A Juncker-Bizottság (2014-2019) névadója maga is korrupció gyanúja miatt került reflektorfénybe 2018-ban, amikor azzal vádolták, hogy nem vizsgálta ki megfelelően a Barrosóhoz fűződő lobbi-botrány részleteit.

Sokan úgy vélték, Juncker kudarcot vallott annak felderítésében, hogy elődje valóban aláásta-e a közbizalmat az EU intézményeivel szemben.

Martin Selmayr, Forrás: Picture-Alliance/AFP/P0009

Az EB elnökének kétes ügyei közé tartozik, amikor „jobb kezét", Martin Selmayrt minden előzmény nélkül az EB főtitkárává léptette elő. Ekkor olyan vádakat fogalmaztak meg vele szemben, miszerint Junckernek fontosabb Selmayr előrelépése, mint az EU-s intézmények hitelessége. Ebben az érában volt a Libe Bizottság tagja a luxemburgi Keresztényszocialista Néppárt (CSV) elnöke, az Európai Néppárt (EPP) politikusa, a Magyarországot rendszeresen támadó és korrupcióval vádoló Frank Engel, aki 2019-ben hét hónapon át tett szert jelentős összegre egy a párthoz köthető alapítványon keresztül, a közöttük fennálló szerződés szerint tagok toborzása végett. Az alapítvány azonban egy fiktív jogi személy volt, ami csak papíron működött, a szerződésről pedig még a párttársai sem tudtak, akik szerint a Engel pártelnökként nem volt jogosult az így szerzett negyvenezer euróra. A politikus 2021. március 19-én lemondott a pártelnöki pozíciójáról. Mindezek után, nem véletlen, hogy az Eurobarométer 2019-es felmérései szerint, a megkérdezettek 70 százaléka szerint jelen van a korrupció a brüsszeli intézményekben, illetve a nyugati cégek több mint 30 százaléka gondolja úgy, hogy korrupció miatt nem ő nyert egy EU-s pályázaton az unión belül.

Stella Kyriakides 2020. március 6-án Forrás: AFP/Kenzo Tribouillard

A jelenleg – 2024-ig – hivatalban lévő Von der Leyen-Bizottság sem maradt korrupciós botrány nélkül. Sztella Kiriakídisz, az uniós vakcinaszerződéseket aláíró egészségügyi biztos bankszámláján váratlanul négymillió euró jelent meg, amit, hogy elkerülje a botrány, kölcsönnek próbált beállítani. A ciprusi számvevőszéki jelentés viszont kimondta, hogy a politikus sem a fizetéséből, sem más forrásokból nem fog tudni visszafizetni ekkora összeget, tehát valójában nem történt hitelfelvétel, ezzel csak – vélhetően – a korrupció nyomait próbálták eltüntetni. A jelek szerint, a pénz az oltóanyaggyártó cégektől származik, akik a nekik kedvező feltételekkel megkötött, késlekedő, akadozó szállítást lehetővé tevő szerződésekért voltak hajlandóak kifizetni q jelentős összeget. A ciprusi médiában számos helyen felmerült a passzív vesztegetés gyanúja az esettel kapcsolatban.