Brüsszel elsüllyed a korrupció mocsarában, miközben tagállamokkal pimaszkodik

Strasbourg, 2022. április 5. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (k) a bizottság ülése előtt Strasburgban 2022. március 5-én. MTI/EPA pool/Ronald Wittek

Brüsszel politikai okokból, alaptalanul vádol tagállamokat korrupcióval, jogállamisági jelentésekben beszélnek az európai uniós pénzek nem megfelelő, adott esetben jogellenes felhasználásáról, miközben ők maguk működnek a legkevésbé transzparens módon. Számos korrupciógyanús ügy merült fel a brüsszeli politikusok és szervezetek kapcsán, amelyek arra engednek következtetni, hogy az uniós intézményekben más országok politikai alapú vegzálása helyett inkább az önreflexió gyakorlása lenne célravezető. Jelenleg az európai uniós intézmények és azok tagjai, vezető tisztségviselői teljes pénzügyi átláthatatlanságáról beszélhetünk. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Origónak.

Többször felmerült a gyanú, hogy EU-s politikusok nagyvállalatok fizetett lobbistáiként végzik feladataikat az uniós szerveknél – tanácsadásért és lobbitevékenységért másodjövedelemre szert téve. Magyarország és a hazánkban tombolni vélt korrupció egyik legfőbb kritikusa, Guy Verhofstadt, volt belga kormányfő, aki a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) képviselőcsoportnak volt az elnöke 2009 és 2019 között, azóta pedig az Európa Megújul (Renew Europe) tagja, szintén értintett korrupciós botrányban. 2010 és 2016 között – amikor EP-képviselőként is dolgozott – igazgatósági tag volt az Exmar-csoportban, egy offshore céget is működtető cégcsoportban, évi hatvanezer euróért, hozzávetőlegesen huszonkétmillió forintért.

Guy Verhofstadt Forrás: Facebook/Szijjártó Péter

A brüsszeli jövedelembevallások rendkívül felületesek, ezért a politikus pénzügyi helyzete korántsem átlátható, azonban – saját bevallása szerint is – a képviselői fizetésén túl még három vállalattól (Sofina, Exmar, APG) és az EIPA (European Institute of Public Administration) nevezetű intézettől származik jövedelme. Az EP-képviselőknek van vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségük, de ez lényegében csak azokat az adatokat kéri feltüntetni, amelyek plusz jövedelmet generáló munkavégzésre irányulnak, sokkal kevésbé részletesek tehát ezek a bevallások, mint például a magyar országgyűlési képviselőktől megkövetelt dokumentumok. Elmar Brok, a német CDU EP-képviselője pénzt szedett be a parlamenti látogatóitól, hogy fedezze a költségeket, úgy, hogy ezen összeget a parlamenttől is visszaigényelte, ezzel két év alatt tizennyolcezer eurót (közel hétmillió forint) vett fel jogellenesen. Brok éveken át dolgozott – szintén tanácsadóként és lobbistaként – a Bertelsmann német médiaóriásnak. Verhofstadt-ügyéhez hasonló botrányba keveredett a liberális svéd volt EP-képviselő, Cecilia Wikström, aki a parlamenti és LIBE-bizottsági munkája mellett két, adócsalásba keveredett cég vezető tisztviselőjeként, az igazgatótanács irányító tagjaként is dolgozott. Az uniós biztosoknak a jövedelembevallás mellett egy érdekeltségi nyilatkozatot is ki kell tölteniük, de Sztella Kiriakídisz korrupciós botránya rámutatott, hogy itt sincs valódi számonkérhetőség. A Barroso-Bizottság idején kezdeményezték, hogy antikorrupciós jelentéseket adjanak ki minden tagállam tekintetében. Ez egyszer történt meg, majd, még mielőtt szokássá vált volna, elálltak ettől.

Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának akkori elnöke 2015-ben a magyar parlamentben Forrás: MTI/Mohai Balázs

Nemcsak egyes brüsszeli politikusok bevételi adnak okot gyanúra, az európai pártcsaládok pénzügyi beszámolói és a költségeik ellenőrzése sem nevezhető kimerítőnek és alaposnak, így nem felelnek meg a teljes körű transzparencia elvárásának, amit épp Brüsszelben fogalmaznak meg egyes – főleg a balliberális fősodorral egyet nem értő – tagállamokkal szemben. Az európai szintű politikai pártok (továbbiakban: pártcsaládok) politikai program mentén működő szervezetek. Nemzeti pártokból és/vagy személyekből áll, több tagállamban is rendelkezik képviselettel, és szerepel Az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóság (továbbiakban: Hatóság) nyilvántartásában. A Szerződések szerint „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság alakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához." A pártcsaládok finanszírozása 2018-tól hozzájárulás formájában valósul meg. Az EU költségvetésből évente 69 millió euró, hozzávetőlegesen 26 milliárd forint jut a pártcsaládoknak és pártalapítványoknak (kettő-egy arányban). Az európai politikai pártok számára rendelkezésre álló uniós finanszírozás teljes összege az idő múlásával növekedett – a kezdeti 2004-es 6,5 millió euróról 2021-re 46 millió euróra gyarapodott. A támogatást előfinanszírozásként osztják szét. Ez a pártok visszatéríthető kiadásainak legfeljebb 90%-át fedezheti, a fennmaradó részt saját forrásokból, például tagsági díjakból és adományokból kell fedezni. A finanszírozás végső összegét azt követően állapítják meg, hogy egy külső könyvvizsgáló kiadja jelentését és az azt követő ellenőrzéseket, amelyeket Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatósága (továbbiakban: Hatóság), valamint az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője végeznek el. A finanszírozás szabályait a Tanács és a Parlament által elfogadott rendelet tartalmazza az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. cikkének (4) bekezdésében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 224. cikkében foglaltaknak megfelelően.

Habár eurómilliók felett diszponálnak, a pártcsaládoknak korántsem kell részleteibe menően beszámolniuk a pénzügyeikről: a két legnagyobb politikai csoport, az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), bár a teljes éves költségvetésük 2020-ban 21.687.094 és 19.342.320 euró (8,14 milliárd és 7,26 milliárd forint) volt, a pénzügyi beszámolóik az EPP esetében 17, az S&D esetében 19 oldalt tettek ki. Az EP az EPP-nek 2020-ban mintegy 17,24 millió eurót, az S&D-nek pedig 13,61 millió eurót allokált, a két csoport éves kiadásai pedig 11,49 millió, illetve 9,53 millió euróra rúgtak. Különösen jelentős összegekről van szó, ennek ellenére elég egy pároldalas dokumentum, amivel igazolják európai adófizetők pénzének többmilliárd forintos nagyságrendben történő elköltését. Hogy pontosan mire mentek el ezek az összegek, nem derül ki a jelentéseikből, azokban ugyanis, általános jelleggel csak olyan kiadásokat tüntetnek fel, mint „személyzeti megjelenítés", „további működési kiadások", „decentralizált politikai és információs tevékenységek" (utóbbit tovább részletezik, de konkrét kiadásokra itt sem térnek ki.)

A tranzakciók szabályszerűsége tekintetében a személyzeti költségek jelentik a fő hibaforrást.

Az Európai Számvevőszék (ESz) 2019. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése alapján, a százharminc vizsgált tranzakcióból ötvenegy (39%) esetében merült fel hiba.

Az összes anomália 61 százalékát a nem támogatható közvetlen személyzeti költségek teszik ki. A személyzeti költségek 2020-ban az EPP-ben 1,57 millió euróra (hozzávetőlegesen 590 millió forintra) rúgtak, míg az S&D esetében ez az összeg 2,21 millió euró (mintegy 830 forint) volt. A joghézagok azonosítása és kijavítása, valamint az aktuális jogi és politikai igényeknek való megfelelés végett, 2021. november 25-én az EB benyújtotta az Európai Parlament és Tanács az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló rendeletének módosítási javaslatát. A javaslattal kapcsolatban az ESZ 2022. április 13-án fogalmazta meg hivatalos véleményét. Ahogy a javaslat fogalmaz, annak biztosítása érdekében, hogy a 2024-es európai parlamenti választásokra a legmagasabb szintű demokratikus normáknak megfelelően kerüljön sor, e rendelet módosításait a tagállamoknak 2023 tavaszáig, azaz egy évvel a választásokat megelőzően hatályba kell léptetniük és teljes körűen alkalmazniuk kell. A könyvvizsgálók üdvözölték a finanszírozás átláthatóságának növelését célzó törekvéseket, többek között az adományok átvilágítására vonatkozó rendelkezéseket. Ezzel együtt olyan hiányosságokra is rámutattak, mint az uniós társfinanszírozás, a nemzeti népszavazási kampányok finanszírozása, a hozzájárulások és a külföldi beavatkozások kockázata. A korábbi véleményekhez hasonlóan és megbízatásával összhangban a Számvevőszék azokra az elemekre összpontosít, amelyek potenciálisan hatással lehetnek az EU költségvetésére. A Számvevőszék két korábban kiadott véleményében (1/2013. sz. vélemény, 5/2017. sz. vélemény) a közbeszerzési eljárások hiányosságairól és az európai politikai pártok által bevallott nem elfogadható kiadásokról is beszámolt 2014-es és 2019-es jelentéseiben. Az európai politikai pártok és alapítványok egyre gyakrabban folyamodtak hitelfelvételhez, hogy megfeleljenek a saját forrásokra vonatkozó előírásoknak.

Vita az Európai Parlamentben Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Ahogy azt az ESZ a korábbi véleményében is jelezte, a kölcsönöket az „adományozás" és a „hozzájárulás" 2. cikk (7) és 2. cikk (8) bekezdése szerinti meghatározások tartalmazzák, azonban azok eredetére és felhasználási feltételeire vonatkozóan nincsenek konkrét rendelkezések. A javaslat 20. cikkének (4) bekezdése tartalmazza az európai politikai pártok saját forrásból történő társfinanszírozási arányának csökkentését a jelenlegi 10 százalékról százalékra. Ezen kívül a javaslat új, 0 százalékos finanszírozási arányt vezet be a saját forrásra vonatkozóan az európai parlamenti választások évében. Érdemes megjegyezni, hogy az uniós költségvetésből származó társfinanszírozás a 2004-es 75 százalékról 2007-ben 85, 2018 óta pedig 90 százalékra emelkedett. A javaslat I. melléklete olyan nyilatkozattételi kötelezettséget írna elő az európai politikai pártok és alapítványok számára, melyben azok garanciát vállalnak arra, hogy tagpártjaik és szervezeteik tiszteletben tartják az EUSZ 2. cikkében meghatározott alapvető értékeket. A javaslat nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek megfelelően mérsékelnék az európai politikai pártok működésébe való külföldi beavatkozás kockázatát olyan hozzájárulást nyújtó szereplők részéről, melyek székhelye az Európa Tanácshoz tartozó országokban és az EU-n kívül van. Tekintettel arra, hogy az I. mellékletben említett fogalom egyértelmű definíciója hiányzik, a gyakorlatban nehéz lenne biztosítani azt, hogy az ilyen tagok is tiszteletben tartsák a fenti értékeket. Az átláthatóság elősegítése érdekében az volt az ESZ javaslata, hogy a bármely európai politikai párt vagy alapítvány magánszemélyétől származó hozzájárulásokat ugyanúgy nyilvánossá kellene tenni, mint ahogyan az a tagpártoktól vagy szervezetektől érkező hozzájárulások esetében történik. A javaslat 23. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy az európai politikai pártok és alapítványok minden 3000 eurót meghaladó adomány esetén felkérik az adományozókat, hogy biztosítsák a megfelelő azonosításukhoz szükséges információkat; valamint azt, hogy az európai politikai pártok és alapítványok ezt az információt a Hatóság részére továbbítják. A 23. cikk (6) bekezdése alapján az európai politikai pártok és alapítványok nem fogadhatnak el névtelen adományokat és hozzájárulásokat. Az adományozók azonosítását indokló 3000 eurós küszöb megállapítása összeegyeztethetetlen a
névtelenség tilalmával.

Az európai politikai pártok finanszírozása felhasználható olyan kampányok támogatására, amelyeken az európai politikai pártok vagy annak tagjai az európai parlamenti választásokkal összefüggésben vesznek részt.

A jelenlegi szabályok nem teszik lehetővé más pártok, különös tekintettel a nemzeti pártok, illetve európai politikai pártok népszavazásainak közvetlen vagy közvetett támogatását. A javaslat 24. cikkének (2) bekezdése lehetőséget biztosít népszavazási kampányok finanszírozására, amennyiben azok az uniós szerződések végrehajtására vonatkoznak. A nemzeti politikai pártok általában aktív szerepet vállalnak a népszavazási kampányokban. Az ESZ véleménye szerint nehéz lenne különbséget tenni a népszavazási kampányok támogatása és a nemzeti pártok indirekt finanszírozása között. A javaslat 25. cikkének értelmében a nemzeti pártok közvetett támogatása továbbra is tilos. Az ESZ szerint, a kiadások ellenőrzésének nehézségei okán, nem lenne célszerű lehetővé tenni az európai politikai pártok számára az országos népszavazási kampányok finanszírozását. A hivatalos véleményben kijelentésre került, hogy a politikai hirdetések átláthatósága javításra szorul.

Mint azt a korrupciós és korrupciógyanús ügyek kapcsán látjuk, illetve azt az ESZ is leírta,

az európai pártok, illetve pártcsaládok működése kapcsán számos anomália jelentkezik.

Ennek ellenére, ahelyett, hogy Brüsszel ezek javításán dolgozna, az EP 2021. november 11-én egy olyan, az „európai demokrácia megerősítését célzó" javaslatot fogadott el az európai politikai pártok és alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet alkalmazásáról, amelynek értelmében az európai szintű politikai pártok és alapítványok kizárólag akkor támogathatók EU-s forrásokból, ha tiszteletben tartják az uniós értékeket, ezt pedig ki kellene terjeszteni a pártcsaládok minden egyes tagpártjára. Tehát a brüsszeli bürokraták egy újabb lehetőséget teremtettek a politikailag velük egyet nem értő országok vegzálására.