120 katona ragadt a tenger mélyén egy atomtengeralattjáróban

Egy szovjet tengeralattjáró kifut a kikötőből

1983 nyarán a K-429 szovjet atom-tengeralattjáró egy hosszabb küldetésről tért vissza Petropavlovszkba. A legénységet szabadságra küldték, a hajón pedig megkezdték a hónapokig tartó, teljeskörű hajógyári felújítást, hogy majd az őszi hadgyakorlatokon újra részt tudjon venni. Aztán váratlanul parancs érkezett, hogy függesszék fel a javításokat és három nap múlva fussanak ki a tengerre, egy kisebb gyakorlatra. A hiányzó matrózokat öt másik tengeralattjáróról pótolták. A szedett-vedett legénység és a rossz állapotban levő tengeralattjáró kombinációja nem sok jót ígért. Nem meglepő, hogy az atom-tengeralattjáró elsüllyedt. Aztán még egyszer elsüllyedt.

Nem működnek a mentőrendszerek

A tenger alatt rekedt 106 embernek volt is esélye, hogy megérkeznek a mentők, mert a szovjet tengeralattjárókat is felszerelték olyan rádiós vészjelző bójákkal, amelyek váratlan és gyors merülés esetén automatikusan leválnak a hajótestről és a felszínre emelkedve vészjelzést sugároznak.

De ezeket a bójákat szovjet szokás szerint a kikötőben a tengeralattjáró külső burkolatához hegesztették, mert ha viharos volt a tenger, gyakran elszabadultak, a parancsnokság pedig dühöngött a drága jelzőberendezések elvesztése miatt.

Így hiába volt két működőképes bójája is a K-429-nek is, a hajótesthez hegesztve, 35 méter mélyen semmit nem értek. Egy szemtanú ugyanakkor azt mondta, hogy legalább egy bója rendben levált és a felszínre emelkedett, de olyan régi volt, hogy nem lépett működésbe a rádiója.

A svéd Nordkaparen nevű tengeralattjáró automatikus vészjelző bójája Forrás: Wikipedia

A matrózoknak azonban még mindig nem kellett a legrosszabbra készülniük, mert a K-429-et is felszerelték egy ún. mentőkapszulával. Ez olyan, nagy fémkamra, amelyben több sorban, egymás alá ülhet be a teljes legénység.

Az orosz haditengerészet modern mentőkapszulája Forrás: Orosz Védelmi Minisztérium

Amikor mindenki elhelyezkedett, lezárják a búvónyílást, kioldják a hatalmas fém tartókapcsokat, mire a kapszula, a saját felhajtóerejénél fogva szinte katapultálja magát és a felszínre emelkedik. Itt mentőcsónakként működik és elvileg több napig is a felszínen lebeghet, amíg a mentőhajók odaérnek. A mentőkapszulában elvileg eleve elraktározott vízkészlet is van.

A modern mentőkapszula egy másik szögből Forrás: Orosz Védelmi Minisztérium

A fenti két fotón az orosz haditengerészet egyik legújabb ilyen eszközét láthatják. A Szeverodvinszk tengeralattjárón 2014-ben próbálták ki ezt a mentőkapszulát, amellyel 5 önkéntes emelkedett fel 40 méteres mélységből. A teljes legénység súlyát több tonna ballasztvízzel szimulálták. A felszínen a kapszula piros füstöt engedett a levegőbe és élénk festékkel megfestette a tengert, hogy a mentőegységek könyebben megtalálják. A kísérlet sikeres volt.

Itt pedig egy szintén későbbi mentőkapszulát láthatnak, a szovjet eredetű Oscar-osztályú cirkálórakéta-hordozó atomtengeralattjáró mentőeszközét. A 2000-ben katasztrófát szenvedett Kurszk is ilyen osztályú hajó volt.

Az Oscar-osztályú cirkálórakéta-hordozó atom-tengeralattjárók mentőkapszulája Forrás: Reddit

A K-429-en is a tengeralattjáró tornyába volt beépítve a mentőkapszula, de ahogy a bójákat,

ezt sem tudta használni a legénység, mert a kikötőben gondosan ezt is a hajótesthez hegesztették.

Így meg kellett várniuk a felszíni mentőket.

Azok viszont nem jöttek, mert a Csendes-óceáni flotta parancsnokságának fogalma sem volt arról, hogy elsüllyedt egy tengeralattjárója. Az ügyeletes tiszt nem rögzítette a naplóban, hogy az egyórás próbamerülés után jelentkeznie kellett volna a K-429-nek, és Jerofejev ellentengernagy sem foglalkozott az üggyel.

A tengeralattjárót elfelejtették, mintha nem is létezett volna.

A KGB letartóztatta az első két kimenekült matrózt

Egy nap elteltével a kapitány kénytelen volt belátni, hogy nem jönnek a mentők. Az eredeti legénységből kért önkénteseket, hogy

a torpedócsöveken keresztül másszanak ki a tengeralattjáróból,

ússzanak fel a felszínre, jussanak ki a partra és keressenek egy települést vagy egy rendőrőrsöt, ahonnan riasztani lehet a flottát.

A K-429 egyik torpedóvető csöve, előtte egy torpedótechnikus Forrás: Youtube

Az életveszélyes feladatra két bajkeverő, Meszlik és Merzslikin matróz jelentkezett. Normál szolgálatban nem a teljesítményükkel jeleskedtek, gyakran kaptak büntetést fegyelemsértés és kisebb stiklik miatt, de Szuvorov tudta, hogy nagyon jó a fizikumuk, és kellően vakmerőek ahhoz, hogy megkísérelhessék ezt az ijesztő kijutást.

Hogy miért is ijesztő ez, ez a fotó jól mutatja. Egy 53 centiméter átmérőjű, sötét, hideg acélcsőbe kell bemászni.

Bemászik a torpedócsőbe egy matróz egy amerikai tengeralattjáróban Forrás: Quora

Ez a videó pedig az indiai haditengerészet tengeralattjárós kiképzését mutatja meg. India orosz gyártmányú tengeralattjárókat használ, így az a mentőruha is orosz gyártmány. Aki érzékeny a bezártságra, ne nyissa meg ezeket a felvételeket, mert nyomasztó a látvány!

Ezt a másik felvételt egy youtuber készítette a USS Toledo amerikai vadász-tengeralattjárón. Ő a cső végéig kúszott és az amerikai flotta hagyományai szerint belülről felírta a nevét a torpedónyílás zárófedelére.

A K-429-en ugyanígy történt a menekülés. A két önkéntes szerencsésen kimászott a tengeralattjáróból és felemelkedettt a felszínre. Meszlik tengerész így mesélte el a partra jutást:

Mindent úgy csináltunk, ahogy megtanultuk, így nem volt gond a kijutás. Közben viszont megérintettem egy éles vasdarabot, ami feltépte a búvárruhámat. Nagyon hideg volt a víz, nagyon fáztam. Csak úgy tudtam melegen tartani magam, hogy teljes erőből dolgoztam, hajtottam magam. A közelemben úszott Kolja Merzslikin. Az R-105-ös rádiót fel akartuk hozni magunkkal a felszínre, hogy azonnal tudjunk rádiózni a bázisra, de nagyon nehéz volt és tönkrement volna a vízben. Úgyhogy azt ott hagytuk a tengeralattjáróban. Több órát úsztunk, amíg kiértünk a parthoz. Teljesen kifulladtam.

Már közel voltak a parthoz, amikor az MPK-178 jelzésű tengeralattjáró-elhárító hajóról észrevették a párost. A KGB által üzemeltett hajó tengerészei felhúzták őket a fedélzetre és

azonnal letartóztatták a két matrózt, mert külföldi szabotőröknek, ellenséges ügynökönek hitték őket, akik a szovjet atomtengeralattjáró bázis titkait akarják kifürkészni.

A parancsnok csak akkor hitte el, hogy nem kémek, amikor átatádták Guszev kapitány, a helyettes parancsnok írásos jelentését az elsüllyedésről.

A járőrhajó kapitánya elolvasta a levelet, majd elrohant a rádiós fülkébe. Mi meg csak ott álltunk, velünk szemben pedig a megdöbbent őrök a ránk szegezett fegyverekkel,

mondta erről Meszlik.

Elöl csak a torpedóvető csövön keresztül lehet menekülni

A katasztrófa híre másnap délben jutott el Jerofejev ellentengernagyhoz és a Csendes-óceáni flottához. A mentést hamar meg tudták kezdeni, mert a K-429 a kikötő közelében süllyedt el. Először három őrhajó és egy másik Charlie-I osztályú tengeralattjáró érkezett a helyszínre. A mentők kezdettől fogva úgy készültek, hogy a K-429 matrózainak dekompressziós kezelésre lesz szükségük, mert a tengeralattjáróban a vízbetörés miatt a nyomás a 35 méteres mélység nyomásának felelt meg, és a legénység már több mint másfél napot töltött ezen a légnyomáson.

Szovjet matróz a K-429-en Forrás: Youtube

Szükség volt tehát arra, hogy a vérükben felhamozódott nitrogént fokozatosan tudja majd kiüríteni a szerveztük – már ha sikeres a mentés –, és ehhez szükséges a barokamrás kezelés. A jelenség a búvárokra is érvényes, a fokozatos emelkedés fontosságáról a barlangi búvártragédiáról szóló cikkünkben írtunk itt, az Origón.

Délutánra már a flotta mentőegységeinek egyharmada a K-429 közelében horgonyzott. Arról ellentmondásosak az információk, hogy a szovjet haditengerészet főparancsnoka, Gorskov admirális Petropavloszkba utazott-e, hogy a mentést irányítsa, de az biztos, hogy személyes üzenetet küldött az elsüllyedt tengeralattjáró kapitányának:

Szuvorov kapitány, csodálattal figyelem a tevékenységét.

Az üzenetet a flotta búvárai juttatták le a K-429-hez. Ekkor már egyre rosszabb volt a helyzet a tengeralattjáróban. A nyomás folyamatosan nőtt, a hőmérséklet 10-12 fokra csökkent. A meghibásodott akkumulátorokat víz érte, emiatt súlyosan mérgező klórgáz keletkezett, úgyhogy az első rekeszben csak légzőkészülékkel lehetett lélegezni.

Orosz tengerészek egyéni légzőkészülékkel egy modern tengeralattjárón Forrás: Pnterest

A legénység lelkierejének megőrzése érdekében a hajó tisztjei átadták az egyéni légzőberendezésüket azoknak a tengerészeknek, akik elvesztették a magukét. Hogy lekössék a tengerészeket, rendszeresen takarítást rendeltek el, és gyakran cserélték az őrséget, így mindenkinek volt feladata.

A hajóorvos, Anatolij Krasznov kiszámította, hogy külső oxigénellátás nélkül az elülső rekeszekben 56 óra a túlélési idő, a hátsóban 92 óra. Fogyott az idő.

A mentőegységek először egy búvárharangot próbáltak rácsatlakoztatni a tengeralattjáró vésznyílására, de a sok próbálkozás ellenére sem sikerült a dokkolás. Nem volt más lehetőség: a négy torpedóvető cső közül az egyetlen használhatón keresztül kellett kimenteni a legénységet.

Orosz tengeralattjárós mentőruha Forrás: Reddit

A búvárok először sürített levegős palackokat és mentőruhákat, búvárruhákat juttattak be a K-429-be, ugyanígy, a torpedónyílásokon keresztül, mert nem volt elég az összes matróznak, és sok légzőkészülék tartálya üres volt. Emellett kémiai levegőtisztító dobozokat is beadtak, amelyek megkötik a szénmonoxidot. Erre azért volt szükség, mert a tengeralattjáróban már 2 napja nem volt levegőcsere, és az emberek kilégzése nyomán egyre magasabb volt a levegő szénmonoxid-tartalma.

A torpedócsövön keresztül történő kijutást gyakorlja egy orosz tengerász Forrás: The Drive

Volt olyan levegőregeneráló doboz, amelyik üres volt, nem volt benne a kémiai kötőanyag. Elég sokat vacakoltak a kábelekkel és kompresszorokkal is, amiket lehoztak nekünk. A végén azt kopogtuk nekik a hajótesten morzejelekkel, hogy az isten szerelmére, ne nyúljatok semmihez, majd mi megoldjuk...

mondta később az egyik matróz.

A legnagyobb gondot az okozta, hogy a legénység egy részét nem képezték ki a torpedócsövön keresztül történő vészelhagyásra, de nem volt mit tenni.

Szuvorov kapitány a K-429-en Forrás: Youtube

A mentők és Szuvorov úgy döntöttek, hogy egyszerre négy ember kúszik be a csőbe. Amikor bent voltak, rájuk zárták a belső ajtót, kiegyenlítették a nyomást, elárasztották a csövet, majd kinyitották a külső ajtót. Ott búvárok várták a menekülő matrózokat és felemelkedtek velük a felszínre. Szuvorov kapitány így írta le a saját menekülését:

Senkinek nem kívánom ezt a borzalmas élményt. Koromsötétben 9 métert mászni egy 53 centis csőben, mentőruhában, úgy, hogy a palackot magunk előtt kellett tolni, hiszen nem fért el a hátunkon – ezt az ellenségemnek sem kívánom. Az ember minden szívdobbanásakor attól retteg, hogy beszorul és se előre, se hátra. A félelem rettenetes hatású volt, szinte átvette a hatalmat felettünk.

A mentőakció közben két tengerész meghalt. Szuvorov visszaemlékezése szerint az első tragédiát az okozta, hogy a csőben legelöl levő matróz pánikba esett, kapálózni és rugdosni kezdett. Egy rúgása eltalálta a mögötte mászó Szinjukov tengerész légzőkészülékének tartályát és az kilyukadt, Szinjukov pedig megfulladt. Mivel a bent levők nem reagáltak a külső kopogásra, a csövet gyorsan leeresztették és kinyitották, de Szinjukovon már nem lehetett segíteni.

Szovjet matróz a torpedóvető csőben Forrás: Youtube

A második halott Zakirov matróz volt, a hátsó rekeszből.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!