Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egyre súlyosabb az energiaválság Európában. Több szakértő is azt jósolja, hogy ha a tél most meleg lesz, akkor Európa kibírja, ha hideg, akkor nem, minden le fog állni, az oroszok pedig elzárják a gázcsapot. Ön szerint mire kell számítanunk?
A helyzet azért súlyos, mert Európa kiengedte a kezéből az irányítást, attól függ az energiaellátása, hogy milyen lesz a tél. Ez azért elég abszurd.
Mondhatnánk, hogy Brüsszel leckét kapott a valóságból, de sajnos aligha az eurokrata politikusokon csattan az ostor, így a kijózanodásukra is hiába várunk.
Némi éllel azt mondhatjuk, az EU lépéselőnyben van, csak éppen az irány téves, amerre megy. Az ebből fakadó hátrányunkat az elhibázott energiaszankciók testesítik meg, azok okozzák. Ha megszüntetnénk, másnap kezdene normalizálódni az infláció. Egyébként most már a Nemzetközi Energiaügynökség is elismeri és kimondja, hogy ilyen mérvű válságra nem volt példa. A francia elnök, Emmanuel Macron pedig orosz-amerikai tárgyalásokat sürget. Mind a szankciós infláció, mind az energiaválság és a béketárgyalások témáját a magyar kormány tagjai, különösen Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter idejében vetette fel. Jelezték, hogy azok a gazdaságunkat, mindennapi biztonságunkat érintik, ezért jó döntéseket kell hoznunk róluk.
Ezt Brüsszel nem vette komolyan, és most ott tartunk, hogy ülünk egy rakás probléma fölött, melyeket mi, magyarok nem magunknak, hanem az elefáncsonttoronyban ülő eurokratáknak és a felelőtlen brüsszelita politikusoknak köszönhetünk. Ebből pedig egyenesen következik, hogy minden nemzetnek magának kell gondoskodnia önmagáról.
Mi, magyarok 1956 óta tudjuk, hogy a Nyugatra nem várhatunk. Nálunk a gáztárolók töltöttségi állapota a téltől függetlenül jónak mondható, nem kell attól tartani, hogy megfagyunk.
A 2023-as esztendő azonban válságév lesz: akkorra ugyanis a gázhiány miatt kialakulhat egy általános, elhúzódó helyzet, amelyben az Unió nem biztos, hogy fogja tudni pótolni a kieső orosz gázt.
Sem az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG), amit hajókkal juttatnak a kontinensre, sem pedig az atomenergia nem oldja meg rövidtávon, 2-3 éven belül a krízist. Ennek az az oka, hogy a már meglévő infrastruktúrával, a vezetékes orosz gázzal nem tud versenyezni egy költségesebb és bizonytalanabb tengeri szállítás. Nem beszélve arról, hogy ez a mi esetünkben szóba sem jöhet. Az átállás 4-5, de stabilan inkább 7-8 év. Nincs erre időnk, mert ha túl leszünk az idei télen, jön a következő.
Az pedig geopolitikai hiba lenne, ha egy helyes energiamix kialakítása helyett nem diverzifikációt valósítana meg Európa, hanem egy relatív orosz gázfüggést amerikaira cserélne.
A V4NA arról írt a minap, hogy olyan sok pénzt felemésztenek a rezsiköltségek Németországban, hogy a családi vállalkozások egy jelentős része kénytelen munkahelyeket megszüntetni, mások pedig a termelés külföldre helyezését tervezik. Milyen következményekkel járhatnak a további áremelkedések, és van-e esély minimalizálni a veszteségeket?
A legborúlátóbb forgatókönyv, hogy "nem történik semmi", és Brüsszel eléri, hogy az emberek önként elszenvedjék a válság okozta veszteségeket.
2024 túl messze van, amikor az EP választások lesznek. Ha most vasárnap lenne a referendum, az alkalmatlan brüsszelitákat nagy eséllyel széjjel kergetnék a szavazók.
Ez hiába találkozik sok ember akaratával, a hatalmi logika miatt egy előrehozott választásról jelenleg sajnos nincs értelme reálisan gondolkodni, de az elkövetkező tél után nem is zárnám ki teljesen, hogy lesznek olyanok, akik követelik majd. Nyugaton a tüntetések, a gyárbezárások ugyan nyomást gyakorolhatnak a politikusokra, de azzal is csak Európa destabilizált helyzete fokozódik, ami minden versenytársunknak jó, kivéve nekünk, európai polgároknak. A béke érdekében az Egyesült Államoknak kellene tárgyalnia Oroszországgal, az elhibázott energiaszankciók megszüntetése érdekében pedig Brüsszelnek Washingtonnal.
Mindkettőnek az egyik fontos előfeltétele az amerikai hozzáállás alakulása. Ha a novemberben esedékes amerikai félidős választáson Donald Trump pártja megszerzi a kongresszusi többséget, azzal máris előrébb lennénk. Az sem garancia persze semmire, de legalább az elmozdulás iránya kedvező lenne.
A munkahelyek védelme érdekében a magyar kormány kiterjeszti a kamatstopot a kkv hitelekre, meghosszabbítja a Széchenyi Kártya hitelprogramot és gyármentő programot hirdet. Miért fontos, hogy a kormány folyamatosan segíti csökkenteni a válság okozta veszteségeket?
2010-től a jobboldali kormány a baloldal nyolcéves károkozását tette rendbe és fejlődő pályára állította hazánkat.
Ha ez nem lett volna, a szankciós infláció és az energiaválság okozta jelenlegi kárt is nehezebben és kevésbé tudná mérsékelni a kormány.
Most épp nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi baloldal miatt is kénytelen válságot kezelni az Orbán-kabinet. Ha egy vezérelvet kellene megfogalmaznom, hogy mi a magyar vezetés sikerének a kulcsa, akkor azt mondanám, amit Brüsszelnek is ajánlok: "tartsd meg a rendet és a rend megtart téged!". Európa eltávolodott az őt megtartó rendtől, kényelmesebb volt számára, hogy kiszolgáltatta magát. Most pedig a valóság szülte kényszerrel szembesül: "magad uram, ha szolgád nincsen". Brüsszel a tücsök, Magyarország a hangya. A kormány pedig szorgos hangya módjára teszi a dolgát: segíti a kkv-kat, hogy megmentse a munkahelyeket, bevezette az extraprofit különadót és minden bizonnyal továbbra is azon dolgozik, hogy a szereplők között arányosan ossza szét a válság okozta terheket, ezzel is egy, a jelen helyzethez igazított, fair helyzetet alakítson ki.
Az elmúlt hónapok történései azt bizonyították, hogy Brüsszel a szankciópárti stratégiájával egyfajta „geopolitikai szerencsejátékot" játszik, melyben a téteket az európai polgárok nevében – azok megkérdezése nélkül – teszi meg, a kockázatok viselését viszont az emberektől várja. Miért aggasztó ez a hozzáállás, illetve miért erőlteti Brüsszel továbbra is a szankciókat?
Erre van egy rövid válasz, ami viszont sajnos nem sokat ér, még ha igaz is: egyék meg ők, amit főztek, és ne a mi kontónkra játszadozzanak. Sajnos megvan rá a lehetőségük, amit választásokon vehetnek el tőlük a választók. A kimerítőbb válasz az, hogy Európa nem teljesen szuverén politikai tényező geopolitikai értelemben.
Brüsszel követi Washingtont, a magyar baloldal pedig mindkettőt. A kormány pedig a választók akarata és érdeke szerint jár el.
Ennek része egyébként az is, hogy a nemzeti konzultáció keretében megkérdezi az emberek véleményét a brüsszeli szankciókról. Ez a demokratikus hozzáállás egy szálka az USA és az EU szemében egyaránt.
Hogyan értékelhető az, hogy a magyar baloldal azon dolgozik, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós forrásokat? Látható ugyanis, hogy ebben a nehéz helyzetben szükség lenne minden nekünk járó forrásra.
A baloldal az uniós pénzek visszatartásáért egy nemzetellenes cselekmény sorozatot hajt végre, ami előre megfontolt, tudatos és szervezett. Ennek végső, valódi megítélése a választók dolga lesz. Nem véletlen azonban, hogy a Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatása azt mutatja, a kormánypártok megítélése erősödik. Az uniós pénzek járnak nekünk. Emellett viszont azon is érdemes gondolkodnunk, hogy együttműködéseinket szabadon és partneri alapon nemcsak Brüsszellel vagy Washingtonnal köthetjük meg. Magyarország multipoláris világrendben érdekelt akkor is, ha mások esetleg mást akarnak.
