Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Legalább négyezer milliárd forintnyi veszteséget okozott eddig a magyar költségvetésnek az Európai Unió elhibázott szankciós politikája – ezt jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán a Győr-Moson-Sopron megyei Csornán. Meddig képesek elmenni az uniós vezetők? Van esély arra, hogy elfogadjanak egy újabb szankciós csomagot?
Az Európai Unió vezetői – bár kezdeti jóslatuk arról, hogy a szankciók véget vetnek a háborúnak, egyáltalán nem vált be – egyáltalán nem terveznek meghátrálni. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mostani finnországi útja során is kijelentette: készül a 9. szankciós csomag. A cél szerinte még mindig az, hogy Oroszország megbénítása által véget vessenek a háborúnak. Bizonyára nem egyeztetett saját biztosával, Josep Borrellel, aki a Bizottságban a kül- és biztonságpolitikáért felel, ő ugyanis korábban még azt nyilatkozta:
az EU soha nem számított arra, hogy az Oroszország elleni szankciók meg tudják állítani az ukrajnai háborút.
Kimondható, hogy lehetetlen, ideológiai célok elérése érdekében tennék tönkre Európa gazdaságát, feláldozva az európai polgárok jólétét. Az új tervezett szankciós csomag a kiszivárgott hírek alapján olyan, hazánk számára káros és elfogadhatatlan pontokat tartalmaz, mint az oroszokkal folytatott atomenergiai együttműködés teljes tilalma, amely nemcsak a paksi bővítést lehetetlenítené el teljesen, de a már üzemelő blokkok működését is.
A paksi atomerőmű termelése az ország energiaszükségletének mintegy felét fedezi. Bár hivatalosan nem része az új csomagnak, politikailag hasonló irányba mutat a Magyarország által már többször elutasított gázársapka ötlete is, amelyet most vettek elő újra.
Mindez azt mutatja, hogy a Bizottság nem tett le arról, hogy tovább erőltesse elhibázott szankciós politikáját. Ebben remek partnere az Európai Parlament, amelynek liberális többsége – köztük a magyarországi szankciópárti baloldal EP képviselői – nemcsak terrorizmust támogató állammá nyilvánította Oroszországot, de egyúttal követelte az orosz gáz, olaj és urán azonnali és teljes embargóját. A kérdésben a tagállami minisztereket tömörítő Tanács mondja ki a végső szót, ahol már lanyhulni látszik a kedv az elhibázott szankciós politika támogatására, nem függetlenül attól, hogy az egyes kormányoknak egyre nagyobb gazdasági kihívásokkal kell megküzdeniük odahaza.
Magyarország számára létfontosságú, hogy ha meg is születik egy újabb szankciós csomag, a magyar háztartások és vállalkozások energiaellátása biztosított legyen, mentességet kapjunk ezen rendelkezések alól.
Az uniós szankciók hatásai egyre inkább éreztetik hatásukat, és Németországban például már odáig jutottak az emberek, hogy szinte életveszélyes módon próbálnak meg spórolni. Például arra bátorítják egymást, hogy olyan kültéri eszközöket használjanak beltéren, mint a kerti faszenes grillsütő, vagy a gázpalackkal működő kültéri fűtőberendezések. Hosszútávon milyen változásokat hoz az emberek mindennapjaiban az, hogy amihez hozzászoktak, az odavan, és teljesen megváltozik az életük a tekintetben, hogy sokan például a létfenntartásért küzdenek?
Európa lakossága hosszú évtizedek többé-kevésbé töretlen gazdasági fejlődése után most először tapasztal meg ilyen hatalmas visszaesést az életszínvonalban, amely még a 2008-as pénzügyi válsághoz sem hasonlítható. Az EU – hazai szankciópárti baloldal által is töretlenül támogatott – elhibázott szankciós politikája elképesztő károkat okoz az európai gazdaságban, ellehetetlenítve az európai vállalkozásokat és megnehezítve az európai polgárok életét.
Bizonyos, hogy az elhibázott szankciós politika baloldal általi erőltetése előbb-utóbb súlyos zavarokhoz vezet majd a nyugati társadalmakban, és a saját maguk által előidézett válság visszaüt majd a nyugati kormányokra, végső soron komoly politikai instabilitást hozva az egész kontinensen.
Bízhatunk benne, hogy ahogy a nyugati emberek is egyre inkább a saját bőrükön érzik ennek a politikának a következményeit, ráeszmélnek annak valódi felelőseire: a szankciópárti baloldalra. Ennek a politikának ugyanis jóval komolyabb kihatása van a mindennapjaikra, mint egy profilkép lecserélésének.
A magyar kormány legfőbb célja, hogy megvédje a magyar polgárokat, illetve a magyar cégeket, a hazai gazdaságot a szankciók káros hatásaitól, többek között a rezsicsökkentés fenntartásával, az energiaellátást veszélyeztető szankciók elleni kemény diplomáciai fellépéssel. Mindez idáig ez a politika sikerrel járt.
Nem hozott komolyabb enyhülést az élelmiszerárak tekintetében az orosz-ukrán gabonamegállapodás meghosszabbítása. Ha nem csökkennek az árak, mire számíthatnak az európai emberek: még tovább emelkedhetnek az élelmiszerárak?
Sajnos, amíg a mostani elhibázott szankciós politika marad az Európai Unió politikájának fő csapásiránya, aligha várható, hogy bármely, az emberek mindennapi életét érintő kérdésben érdemi változás történik. Az ilyen szükségmegoldások, mint az említett gabonamegállapodás, nem hoznak valós javulást, mivel a piac szereplői is pontosan tudják, hogy amíg a háború folytatódik és nincs valamilyen állandó megállapodás, ez a helyzet törékeny marad. Ez bebizonyosodott a gabonamegállapodás kapcsán is, amelynek sorsát folyamatos bizonytalanság övezi.
Egyetlen tartós megoldás létezik a háború és a szankciós politika gazdasági hatásainak megfékezésére: az azonnali béke.
Szemben az európai baloldal felelőtlen háborúpárti politikájával, amely még mindig a szankciókkal remél véget vetni a háborúnak, Magyarország azt az álláspontot képviseli, hogy minél hamarabb kezdődjenek meg a béketárgyalások, és kompromisszumos megoldással érjen véget a háború. Ehhez azonban érdekeltté kell tenni ebben az Egyesült Államokat, ami azonban aligha fog megtörténni, amíg az Európai Unió kritikátlan módon támogatja a háborút.
Az egyetlen felelős álláspont csakis a béke támogatása lehet, ez képes ugyanis megfékezni az eddigi szankciós politika következményeit: többek között az inflációt és az élelmiszerárak növekedését.
Mi a fő különbség a magyar kormány és a brüsszeli vezetők hozzáállása között? A józan ész politikája miért „ment ki" a divatból az Európai Unióban?
A legegyszerűbben úgy lehet erre választ adni, hogy míg a magyar kormány a jól felismert magyar érdekek mentén politizál és hoz döntéseket, addig a brüsszeli vezetők kizárólag ideológiai elfogultságból cselekszenek. Számukra nem létezik olyan, hogy egy, a polgároktól elvárt áldozat túl nagy legyen valamely ideológiai céljuk elérése érdekében. Sokadlagos szempont az, hogy egy cél megvalósítható-e, és milyen károkat okoz az Európa számára.
Az európai liberális baloldali erőket egyszerűen nem érdeklik a mindennapi problémák, a megélhetési nehézségek, kizárólag az LMBTQ jogok, a gendersemleges mosdók, a migránsok befogadása és más, hasonszőrű progresszív gondolatok.
Sajnos, amíg ennyire különböző kiindulási pontok mentén zajlik a politika, a konfliktusok hazánk és a szankciópárti baloldal által dominált Európai Unió között borítékolható marad. Ezt mutatja az is, hogy Magyarországot büntetni akarják nemzeti érdekei képviselete miatt például az őt megillető uniós pénzek visszatartásával, különféle eljárások megindításával, állandó pellengérre állításával.
Az egyetlen helyes megoldás viszont az, hogy az érdekeinket tovább képviseljük, még ha ez konfliktusokat okoz is, hiszen a magyar emberek védelme minden másnál előrébb való. Elhibázott szankciók helyett békére van szükség.
