Ukrajna 365

Ukrán harckocsi az Oszkil folyó nemrégiben visszafoglalt keleti oldalán, a harkovi régió beli Kupjanszkban

Demeter Szilárd írása a Mandineren.

Az a haza, amiért az ott maradó magyar férfiak meghalnak, nem hazaként viselkedik velük szemben.

Még most sem, amikor tényleg szüksége van rájuk.

Ha hátralépsz, milliós emberfolyamot láttál. Nem fordíthattad el a fejedet.

Az emberfolyam Keletről Nyugatra hömpölyög, Európa-deltában szétterül.

Nem tudod, hogy ki ment el, ki maradt.

Nem tudod, hogy aki maradt, él-e még.

Nem tudod, hogy aki elment, mit hagyott hátra, és hogy mit keres hol.

Nem tudod, hogy hány ukrán mennyire orosz, mennyire szláv, mennyire európai.
(Nem tudod, hogy ezek kizárják-e, avagy erősítik egymást. Eddig úgy tudtad, hogy nincs európai kultúra oroszok nélkül. Most inkább kizárólag ukránokról beszélünk, hogy ne beszéljünk az oroszokról és a kultúráról. Egy jó szót nem hallani az oroszokról, még a végén meglincselnek, ha a villamoson észreveszik, hogy Dosztojevszkijt olvasol. De ez nem az ukránok és az oroszok baja, ez az európaiak baja. A mi bajunk. Vissza az emberfolyamhoz.)

Nem tudod, hogy amióta elindultak, hányan lettek árvák és hányan özvegyültek meg.

Nem tudod, hogy Nyugaton hányan néznek aggódva, könnyes szemmel Kelet felé.

És azt sem tudod, hogy ki mit lát: ágyúzott szülőföldet vagy legyőzendő Oroszországot.

A teljes írást itt olvashatják.