A Krím-félsziget visszahódítását tervezik az ukránok – írta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap a Telegram üzenetküldő alkalmazáson. Ha ez megtörténik, akkor ez lehet az a gyújtópont, ami miatt kitörne a harmadik világháború?
A Krímnél van Oroszország egyetlen nagy mélytengeri melegvizű kikötője Szevasztopolnál. Ha az ukránok beváltanák az ígéretüket, akkor ez az orosz flottának óriási veszteséget jelentene a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren egyaránt. Innentől kezdve szinte nem lenne miről beszélni. Érdemes emlékezni arra, hogy az oroszok a krími háborút úgy nyerték meg, hogy gyakorlatilag nem használtak fegyvert, nem volt emberáldozat, a Krímben orosz többség élt. A kisebbséggel nagyon csúnyán bántak: a krími tatárokat, ukránokat jelentős részben elüldözték vagy kitelepítették. Az ukránok viszont ugyanezt tették az oroszokkal. Tény, hogy a tavaly kirobbant háborúban Oroszország az agresszor, de hosszú éveken át az ukránok a Donbaszban rágyújtották az épületeket az oroszokra, és amit tettek, az pontosan ugyanilyen népirtás volt.
Jelezni szeretném, hogy a Krím visszafoglalására nem látok lehetőséget, ez az esemény tehát nem jelentené a harmadik világháború kitörését, hanem sokkal inkább azt, hogy az orosz front összeomlott.
Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és a két legismertebb német tábornok is azt mondja, hogy ebben a háborúban nem lehet nyerni.
Egy atomhatalmat nem lehet legyőzni, viszont Zelenszkij ukrán elnök összevissza beszél, és eddig már számtalanszor mondta, hogy vissza fogják foglalni a Krímet. Ez az újabb bejelentése is egy a sok közül, lehetetlennek tartom, mert az oroszok ezt nem engedik meg.
Ma Oroszország olyan mennyiségi és minőségi fölényben van az ukrán fronton – függetlenül attól, hogy az ukránok mennyi nyugati technikát kaptak –, hogy ez ma inkább egy utópia, mint realitás.
Valóban fenyeget a harmadik világháború veszélye?
Az egyértelműen látszódik, hogy
a háború eszkalálódik.
Hosszú éveken keresztül volt a NATO-nak egy elve: ezt 1967-ben hirdették meg a Harmel-jelentésben, amely azt mondta ki, hogy a NATO-nak két dologra kell törekednie: a katonai egyensúly fenntartására és a konstruktív párbeszédre. Ma a NATO sajnos nem törekedik a tárgyalásokra. Ha megnézzük a szemünk előtt zajló folyamatot, látható, hogy annak idején szovjet szempontból elveszett az NDK, Kohl német kancellár pedig rendkívül ügyesen teremtette meg a német egységet. A Németország és a Szovjetunió közötti szocialista országok különböző időpontokban léptek be a NATO-ba és az EU-ba, majd elkezdődött a szovjet blokk felbomlása, ennek legelső jeleként a három balti állam NATO- és EU-taggá vált. Most Belorussziáért és Ukrajnáért folyik az élet-halál harc. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 1962-ben egy amerikai professzor, Kahn megírta azóta világhírűvé vált könyvét Eszkaláció címmel. Azt állította, hogy a legjobb kapcsolatoktól az atomháborúig 44 lépés vezet el.
Jelenleg rendkívül rossz a helyzet, a háború egyre inkább eszkalálódik.
Kína ugyan meghirdette a béketervét, de Joe Biden amerikai elnök azt nyilatkozta, hogy ez nem tárgyalási alap.
Európa próbál közvetíteni az oroszok és az amerikaiak között, de az amerikai válasz az, hogy Európa nincs abban a helyzetben, hogy közvetítsen. Ha Ukrajna egy hétig nem kapna fegyvereket a Nyugattól, lőszert és pénzt, abban a percben összeomlana. Tehát ma Ukrajna helyzete csakis a nyugati támogatásoktól függ.
Mindig elhangzik, hogy Ukrajnának adnak segélyt, amit nem kell visszafizetni, de kap kölcsönt is, amit viszont soha sem fog tudni visszafizetni.
Európában ma a hagyományos fegyverek tekintetében óriási a NATO fölénye, de az már kérdéses, mit lépne Oroszország, ha a NATO mint katonai szövetség megtámadná őt? Ne legyenek kétségeink: az oroszok bevetnék az atomfegyvert.
Ma a világon az atomfegyverek körülbelül 96 százalékát fele-fele arányban az oroszok és az amerikaiak birtokolják. Mindkét fél a Földet sokszorosan képes lenne megsemmisíteni, és egy atomháborút Eurázsiában és Észak-Amerikában sem lehet túlélni.
Tény, hogy mindkét fél tudatában van a saját erejének. Harald Kujat négycsillagos német extábornok, aki a NATO-erőknek volt az európai főparancsnoka, korábban már kijelentette: egy atomhatalommal, így Oroszországgal szemben egész egyszerűen nem lehet háborút nyerni.
Minden tiszteletem a NATO főtitkáráé, aki naponta elmondja, hogy ezt a háborút Ukrajna megnyeri, de ez nem igaz, mert nem nyerheti meg.
Jelenleg ott tartunk, hogy Oroszország sem nyerheti meg, itt csakis fegyverszünet és béke lehetséges. A probléma az, hogy ezt most sem Zelenszkij, sem a Nyugat egy része nem fogadja el. A Nyugat megosztott, mert az amerikaiak, a kanadaiak, a britek, a skandinávok, a lengyelek és a baltiak Oroszország megalázását várják.
A többiek, főként a franciák és a németek, szeretnének tárgyalni, de ezek az országok nincsenek abban a helyzetben, hogy a saját politikai céljaikat keresztül tudják vinni. Az atomháborút pedig, még egyszer mondom, nem lehet túlélni.
Nem érdemes részletezni, hogy például egy taktikai atomfegyver húsz négyzetkilométeren semmisíti meg az életet, de emlékezzünk rá, hogy a csermobili robbanás után az akkori Szovjetunió letiltott minden atomkísérletet, mert rájöttek arra, hogy Csernobil pusztító ereje sokkal nagyobb volt, mint az ottani robbanás. Tehát egy atomháború esetén is kiszámíthatatlan, hogy annak első lépése után mi fog történni.
Vadim Szkibickij, az ukrán katonai hírszerzés helyettes vezetője egy sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy az ellenoffenzíva konkrét időpontja számos tényezőtől függ, köztük a nyugati fegyverellátástól. Nem zárta ki, hogy Ukrajna csapást mér az Oroszországi Föderáció területén található fegyverraktárakra, főként a belgorodi régióban. Ha a Nyugat abbahagyná a fegyverszállításokat, és csak humanitárius módon segítené Ukrajnát, azzal megakadályozható lenne a harmadik világháború kitörése?
Ha a Nyugat nem támogatná Ukrajnát csak humanitárius módon – ahogyan azt már említettem –, akkor Ukrajna összeomlana. Ukrajnának nincsenek fegyverei, készletei kimerültek. Szó szerint lasszóval fogják az embereket, innentől kezdve számukra a lehetőség a következő: a 18 éves korhatárt lejjebb viszik, vagy a 60 éves korhatárt feljebb. Mindkettő aljasság. Végső soron behívják a nőket, de őket nem lehet harcoló alakulatokhoz rendelni.
Mi tehát a következő lépés? Behívnak egy külső felet: ezt viszont már harmadik világháborúnak hívnák.
Zelenszkij néhányszor már a harmadik világháború küszöbére akart sodorni minket, amikor közölte, hogy Lengyelországot orosz SZ-300-as rakétával lőtték, közben pedig kiderült, hogy ukrán rakéták voltak. Szerencsére eddig megúsztuk, de nem tudjuk, meddig van ekkora szerencsénk.