Robert Clark, a Civitas nevű brit civil szervezet védelmi és biztonságpolitikai igazgatója elemzésében azt írja, hogy a most következő hét fordulópontot hoz az ukrán ellentámadásban és talán a háborúban is, mivel a jelek szerint az ukrán csapatok áttörték a megerősített orosz védelem első vonalát keleten és délen, ezzel talán a Krím felé is út nyílik. Egyrészt hogyan kell értelmeznünk a szakértő szavait, másrészt hogyan állnak most az erőviszonyok?
Naponta legalább öt biztonságpolitikai szakértő ír elemzést, de döntő többségük nyugdíjas, kiesett a titkosszolgálat kötelékéből, máshogyan fogalmazva: nincsenek meg azok az információik, amelyek alapján valóban releváns elemzést tudnak készíteni.
Én ezeket az elemzéseket nem veszem komolyan, de az tény, hogy mindkét fél hihetetlenül komoly PR-tevékenységet folytat, és elképesztő arcátlansággal állít valótlanságokat.
Gyakorlatilag az tekinthető új fejleménynek, hogy most fokozottabban ömlik a fegyver Ukrajnába, mert az amerikaiak hetente újabb csomagot adnak az ukránoknak, a németek pedig a második legnagyobb támogatást nyújtják e tekintetben. Közben Ukrajna állandóan azzal támadja a Nyugatot, hogy nem ad neki elég fegyvert. Most például F-16-os vadászgépeket követelnek, de az amerikaiak válasza erre az, hogy az ukrán pilóták menjenek el Nagy-Britanniába és tanuljanak meg angolul. Ez éveket jelenthet, tehát a Nyugat ezzel azt mondja, hogy nem számolnak a háború gyors befejeződésével. Az orosz és ukrán vezérkari jelentésekből kiderül, hogy 100 métereket haladnak egyik irányba az oroszok, másik irányba az ukránok.
Az komoly bajt jelez, hogy Ukrajna kétoldalú védelmi szerződést akar kötni az Egyesült Államokkal, hogy az USA garantálja Ukrajna mai határait és biztonságát. Ez rohanás a harmadik világháború felé.
Ukrajna azt mondja, hogy addig kéri az amerikai biztonsági garanciát, amíg nem veszik fel a NATO-ba, de a NATO-ba Ukrajnát belátható időn belül biztosan nem fogják felvenni. Ez az említett garancia viszont azt jelentené, hogy a harmadik világháború szélére kerülünk.
Valóban megindult a második ukrán ellentámadás?
Az ukránok stratégiai célja nem az, hogy még három falut visszafoglaljanak, hanem számukra kulcskérdés a Krím-félsziget.
Valóban megindult a második ukrán ellentámadás, de nem a fő irányon. Haladtak előre pár száz métert, de ez mindennek nevezhető, csak stratégiai áttörésnek nem.
Múlt héten volt Szentpéterváron az Afrika-Oroszország csúcstalálkozó, ahol Putyin orosz elnök elvitte haditengerészeti hajóval az afrikai vezetőket, és bejelentette, hogy az orosz flotta újabb 30 hajót fog kapni. Tehát a frontokon döntő támadás nem történt, viszont a Vatikán vasárnap újra azt kérte, hogy kezdődjenek meg a béketárgyalások. Öt afrikai ország Dél-Afrika vezetésével újabb béketervet tett le az asztalra, de ugyanezt tette Brazília is, és eddig egyetlen ország mondta, hogy az ukrán békekezdeményezés mellé áll be, ez Katar volt.
Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök vasárnap közölte, hogy Moszkvának nukleáris fegyvert kellene bevetnie, ha Ukrajna folyamatban lévő ellentámadása esetleg sikeres lenne. Erre valóban sor kerülhet, és hogyan kell érteni Medvegyev kijelentését?
Gyakorlatilag mindkét félnek megvannak azok az emberei, akik szélsőséges butaságokat beszélnek. Az egyik oldalon Zelenszkij köre, a másik oldalon Medvegyev áll. Amit ő mond, abban egyetlen igazság van: ma a nyugati komoly elemzők azt mondják, hogy
Oroszország egyetlen esetben vetne be taktikai atomfegyvert – a taktikai atomfegyver 20 négyzetkilométeren semmisíti meg az életet –, ha az ukránok ki tudnának törni a Krím irányába.
Erről jelenleg szó sincs. Ez a fegyver egyébként a fronthelyzetet alapvetően nem változtatná meg, de a támadó ukrán erőket megsemmisítené.
Hogy ennek milyen nemzetközi válaszlépései lennének, azon érdemes elgondolkozni, de hangsúlyozom: erről ma szó sincs! Jelezni szeretném, hogy amikor bekövetkezett a csernobili katasztrófa, a teljes orosz politikai és katonai gondolkodás megváltozott, mert teljesen más egy atomháború és Csernobil, máshogyan fogalmazva: jelenleg mindkét fél rendkívül óvatos az atomfegyverek bevetésével.
Orbán Viktor miniszterelnök azt kérdezte tusnádfürdői beszédében, hogy érdemes-e meghalni Donyeckért? Mondom máshogy: felvállalna-e a világ egy harmadik világháborút az orosz-ukrán háborúért? Ennek a mondásnak az elődje a hidegháborúban úgy hangzott, hogy „meghalnál-e Hamburgért, és meghalnál-e Chicagóért?" És erre akkor a NATO válasza az volt, hogy "Hamburgért nem, de Chicagóért igen!". Ma egy kicsit hasonló a helyzet: jelenleg az orosz-ukrán fronton nem a megállapodás, hanem a világháború felé megyünk, a katonai eszkaláció felé, és ez borzasztó.
Szaúd-Arábia ad otthont egy ukrán szervezésű békecsúcsnak augusztus elején Dzsiddában, ahol a tárgyalások megkezdésének módját keresik a háborúról – jelentette az Associated Press szaúdi tisztségviselőkre hivatkozva. Hozhat ez valamilyen eredményt, és mit üzen, hogy az oroszokat nem hívták meg?
Szaúd-Arábia eddig a legfontosabb szövetségese volt az Egyesült Államoknak, most a szaúdi-iráni kibékülést Kína vezette le, és Szaúd-Arábia jüanban kereskedik Kínával. A szaúdiak 30 országot hívtak meg Dzsiddába.
Én olvastam a névsort, de zárójelben jegyzem meg, hogy Oroszországot nem hívták meg, de én Ukrajnát sem láttam. Lehet, hogy meghívták, de nem szerepelt a névsorban.
Tehát Szaúd-Arábia próbálja a térségbeli vezető szerepét erősíteni, és ezzel a kínai politikát támogatni. Erről nagyon ritkán beszélünk. Szaúd-Arábia elkezdett távolodni az USA-tól, és elkezdett közeledni Kínához.
A mostani helyzet megértéséhez elmondok egy esetet. A második világháborúban találkozott Roosevelt amerikai elnök és a szaúdi uralkodó, és Roosevelt megkérdezte a szaúdi királyt, „mit tehetek Önért?", mire a szaúdi válasz az volt, hogy „maga én értem semmit. Én mit tehetek magáért?" Tehát a szaúdi politika benne volt ezekben a folyamatokban az 1940-es években, és a béketárgyalás összehívásával benne van most is.