Totális összeomlás szélén az ukrán hadsereg: itt a bizonyíték!

Ukrán harckocsizók a Donyeck régióban

Az ukrán hadsereg legyengült a nyári támadásban, a Nyugat pedig kezd kifogyni a pénzből és a lakosság támogatásából is - így meglehetősen kedvezőtlen helyzetbe kerültek az ukránok. Ráadásul a nyugati sajtó hirtelen egész reálisan kezdte látni a helyzetet. Úgy tűnik, a közelgő amerikai választási kampány miatt megindult a leválás a híreket sokáig uraló ukrajnai háborúról.

A múlt hét egyik legérdekesebb eseménye egy kombinált tengeri-légi rajtaütés volt, amelyben az ukrán erők csapást mértek a Krím-félsziget legnyugatibb pontjára, a Tarhankuti-félszigetre - írja a Mandiner. Ukrán források szerint egy modern SZ-400 Triumf rendszert semmisítettek meg, az oroszok viszont csak egy régebbi SZ-300 rendszer elemeinek elvesztését ismerték el.

A lap szerint azonban sem ezek a tűszúrásnak tetsző akciók, sem az – egyes források szerint csak jövő év végére beérkező – F-16-os vadászbombázók

nem hoznak jelentős változást az ismét állóháborúvá dermedt frontvonalakra.

A hosszas halogatás után végül június 4-én megindult ukrán ellentámadás szakított a tavalyi „könnyűlovasmódszerrel", és nem követte a nyugati szakértők által javasolt, erőösszevonással, hagyományos módon megindított támadás elvét sem. Nem véletlenül - tette hozzá a Mandiner. A Valerij Zaluzsnij tábornok által irányított ukrán katonai vezetés pontosan látta, hogy a tavaly nyárihoz képest jelentősen kisebb mennyiségű nyugati katonai segítség nem teszi lehetővé egy klasszikus offenzíva megindítását.

Ukrán harckocsizók a Donyeck régióban Forrás: AFP/Anatolii Stepanov

Ráadásul az orosz védelmi vonalakat szemmel láthatóan megerősítették, mélységében kiépítették és aknamezőkkel védik. Igaz, erről a tényről az év első felében a nyugati sajtó nem igazán számolt be, kizárólag az ellentámadást sürgette, és túlzott várakozások kíséretében már sok esetben a Krím felszabadításáról fantáziált.

Jelen állás sem a hiányos felkészültségű és támogatású helyi páncélosrohamok, sem a szintén első világháborút idéző rohamosztagos (Stoßtruppen-)taktika nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Augusztus végéig ugyanis az ukrán ellentámadás eredménye mindössze néhány tucat, közösen rommá lőtt falu visszafoglalása, jelentős veszteségekkel.

Kifejezetten érdekes, hogy a jövőbeni ukrán győzelmi jelentésektől hangos nyugati sajtó hirtelen egész reálisan kezdte látni a helyzetet. Egyre szaporodnak azok a cikkek, amelyek az ukrán problémákról, a (nehéz)felszerelés hiányáról, a burjánzó korrupcióról számolnak be, és az ellentámadás nehézségeit ecsetelik. Sőt, konkrétan az ukrán politikai és katonai vezetést hibáztatják a sikerek elmaradásáért.

A Mandiner következtetése szerint ez annak a jele, hogy a hamarosan kezdődő amerikai választási kampány miatt megindult a leválás a híreket sokáig uraló ukrán háborúról.