Az ultrajobboldal, mint a baloldali propagandamédia kényelmes bűnbakja

French riot police officers run to disperse protestors during a clash following a statement by French Interior Minister at the site where several shots were fired along rue d'Enghien in the 10th arrondissement, in Paris on December 23, 2022. - Three people were killed and three injured in a shooting along rue d'Enghien in central Paris on December 23, 2022, police and prosecutors said, adding that the shooter, in his 60s, had been arrested. (Photo by Thomas SAMSON / AFP)

A nyugat-európai baloldali médiumokról írt Mathieu Bock-Côté, világhírű kanadai esszéíró a Le Figaro-ban. Bock-Côté szerint a baloldali médiumok ahelyett, hogy az embereket most már mindenütt súlyosan érintő biztonsági helyzet romlásának valós okairól írnának, inkább egy olyan jelenséget nagyítanak fel irtózatosan, amely egyébként kisebbségben van, és amely csak elvétve tehető felelőssé az országon végig száguldó erőszakhullámért. Nem arról írnak, hogy a bűnözés, a kábítószerterjesztés és az erőszakos bűncselekmények száma az egyre inkább növekvő migráció miatt emelkedik meredeken, és már nemcsak a nagyobb városok peremkerületei, hanem belsőbb övezetei is kezdenek élhetetlenné válni, hanem arról, hogy - alig észrevehető számú - ultrajobboldali csoportok „tartják rettegésben" a francia városokat. Nem arról van szó, hogy Bock-Côté alul értékelné ennek a veszélyét, de azt mondja, hogy a baloldali médiumok eltorzítják a valóságot és nem a közbiztonság hiányának igazi okairól írnak. A francia-marokkói VB-elődöntő utáni utcai háborúk valódi mérlege: néhány tucat újnáci francia és több ezer muszlim bevándorló tombolt, tört-zúzott. A baloldal mégis csak az előbbire írt, és komikusan felnagyítva. Igaz, ebben a baloldali-ultraliberális Macron-kormány is segített.

Az Origo itt és itt is írt arról, hogy a marokkói válogatott meccsei után polgárháborúhoz hasonlítható erőszakhullám söpört végig Franciaország és Belgium migránsok lakta negyedeiben. Csak, hogy ne kelljen erről és a valós, lakosságot érintő súlyos problémákról beszélni, a baloldali média úgy döntött, hogy most néhány „ultrajobboldali" banda jelenti a fő veszélyt Franciaországban és szokásához híven felnagyított egy periférikus, alig-alig látható jelenséget.

„... új médiakísértet járja be Franciaországot: az ultrajobboldalé. A jelek szerint mindez egy olyan mérkőzés kapcsán derült ki, amelyről megjósolható volt, hogy ha vége lesz, akkor elszabadul a pokol mindenütt. A hírek szerint számos francia várost ostromoltak és fenyegettek ezek a bandák, sőt katonai szervezetek, amelyeket mostantól a „barna" veszedelem árnyéka kísért. Felfegyverkezve, verésről álmodozva kutattak a terrorizálható és megverhető kisebbségek után." írja Mathieu Bock-Côté, népszerű becenevén MBC, majd így folytatja: „Nyilvánvalóan aggodalomra okot adó események húzódnak meg a leírás mögött, Párizsban például letartóztattak mintegy negyven fegyveres, harcra elszánt aktivistát is."

Párizsban egyre gyakoribbak a zavargások Forrás: AFP/Thomas Samson

„A baloldali sajtó eközben nem tudta leplezni örömét. Azt is mondhatnánk, hogy (számukra)„isteni meglepetés" történt, ugyanis miközben a baloldal és távolról sem független sajtója folyamatosan relativizálja a közbiztonság drasztikus romlását és gyanúsan tagadja a bűnözés és a migráció közötti összefüggést, végre rátalált a tévképzeteinek megfelelő fenyegetésre."

A baloldal által kedvelt úgynevezett „barna-veszély" indokolatlan felnagyítása miatt kritizálja Mathieu Bock-Coté a baloldali sajtót és arra a következtetésre jut, hogy „a sokszínű társadalom eszméjét valló rezsimek a folyamatosan fenntartott és újjáélesztett antifasiszta mitológiára épülnek: ez a rendszer az „intolerancia" elleni küzdelemben nyeri el legitimitását.

Azokat a veszélyeket, amelyek ellen küzdelmet folytat, legtöbbször saját maga találja ki, és ezt általában úgy teszi, hogy a szavak jelentését elferdíti és a konzervatív ellenzékiség bármilyen formáját egyszerűen „lefasisztázza".

Minden tekintetben az egyetemes politikatudomány nyelvi manipulációjának vagyunk tanúi, amely fóbiákat lát mindenütt, és azt állítja magáról, hogy a „szélsőjobboldal" felkent szakértője." „Ráadásul, folytatja a világhírű kanadai esszéíró, a „szélsőjobboldal" kifejezés minden leíró értékét elvesztette mára, ugyanis elég régóta jelent „bármit és annak az ellenkezőjét" is, és kizárólag az a funkciója, hogy páriává változtassa azokat, akik szembe mernek szállni az uralkodó (baloldali) ideológiával."

Könnyen érthető tehát, írja Bock-Coté, hogy a sokszínű társadalom eszméjét valló rezsim lelkesedni kezd, ha végre találkozik egy szerinte valódi fasiszta mozgalommal, függetlenül attól, hogy esetünkben is egy marginális jelenségről van szó. A baloldali sajtó ugyanis mindent megtesz azért, hogy ezt a periférikus jelenséget olyan energiával helyezze média-propagandájának középpontjába, amely fordítottan arányos azzal az energiával, amit a baloldali antifa bandák erőszakosságáról való tudósításaiba fektet.

Rendkívül erőszakosak a baloldali Antifa-bandák, a baloldali média erről mégsem tudósít Forrás: Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Christoph Hardt/Geisler-Fotopres

A baloldali média nem csak megtűri, hanem gyakran a rezsim segéderőiként legitimálja ezeket a militáns (szélsőbaloldali, bevándorló) bandákat, akiket azzal bíznak meg, hogy éljenek az erőszakkal az ellenzéki (konzervatív) erőkkel szemben. Az ultrajobboldali csoportok végre arcot adnak az eddig hasztalanul keresett utolsó fasisztáknak. „Érdemes megjegyezni, mondja Bock-Côté, hogy „ezeket a csoportokat mindenki egységesen elítéli, a hagyományos jobboldallal az élen. Ritka az, amikor ugyanezt teszik az antifák erőszakos cselekményeivel szemben, akiket a Mélenchon (kommunista, szélsőbaloldali, antiszemita elnökjelölt) nevével fémjelzett baloldal a kegyeibe fogadott.

„Ami most zajlik, nemcsak Franciaországra jellemző. Már más nyugati országokban is, a biztonsági szolgálatok és a radikális mozgalmak nyomon követésére specializálódott szervezetek 2001. szeptember 11. óta azt ismételgetik, hogy a valódi terrorfenyegetést nem csak az iszlamizmus jelenti, hanem legalább ugyanolyan mértékben az ultrajobboldal is. Ismét láthatjuk tehát a sokszínűség dogmájának torzító hatását, amely szerint a demokráciát belülről elutasító reakciós erők jelentik az igazi veszélyt, míg a (migrációs-hátterű) sokszínű társadalom vagy az ultrabaloldal okozta erőszak csak véletlenszerűen fordul el, és leginkább a nyugati társadalom szívében lüktető kirekesztési mechanizmusok okozzák.

De mi is történt a francia-marokkói meccs után, kérdezi az esszéíró. „Térjünk vissza a tényekhez, ezek viszont még csak köszönő viszonyban sincsenek a média szövegével. Bár a meccs utáni este nem volt olyan erőszakos, mint ahogyan attól tartani lehetett, a hatékony biztonsági intézkedések ellenére sem mondhatjuk azt, hogy békés volt. Az erőszak legkülönböző formáinak lehettünk országszerte tanúi", mondja MBC, majd hozzá teszi némi iróniával, hogy „a legtöbb erőszakos összecsapásban még jó sokáig nem találjuk majd meg az ultrajobboldal szerepét", mert, hogy nem ezek a csoportosulások okozzák a legtöbb gondot.

De ezeket a csoportokat fogják majd keresni a Montpellier „La Paillade" negyedében történt marokkói-roma összecsapásban is, amely végül egy 14 éves fiú tragikus halálát okozta.

(A La Paillade negyed Montpellier egyik migránsok lakta no-go zónája, a helyi focicsapatnak is ez a népszerű beceneve) Erről a szörnyű esetről az Origo is beszámolt. „Nem arról van szó, hogy tagadjuk az ultrajobboldali bandáknak a létezését" folytatja a világhírű kanadai esszéíró és leszögezi azt is, hogy „mindenki egyetért abban is, hogy az egyre inkább polarizálódó társadalom megsokszorozhatja, sőt radikalizálhatja ezeket a csoportokat.

Egyelőre viszont - és ez mindenképpen üdvözlendő – ők vannak kisebbségben. Ennek ellenére a domináns, baloldal vezette média úgy döntött, hogy ez nem így van, sőt, most ők jelentik a fő veszélyt Franciaországban. Ennek a fantázia alapú propagandának kell(ene) most hűséget fogadnunk, folytatta Bock-Coté, máskülönben azzal fognak megvádolni bennünket, hogy a fasizmus bűnrészesei vagyunk, teszi hozzá ironikusan.