Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A második világháború idején Mohammed Amin al-Husszeini, Jeruzsálem nagymuftija Hitler mellé állt, akivel 1941 novemberében találkozott is Berlinben.
Ahogy azt az antiszemitizmus diktálta, a náci ügy mellé akarta állítani az arabokat.
Ugyanezen év október 27-én találkozott Benito Mussolinivel. Mussolini elfogadta a nagymufti támogatását, aki rögvest létrehozta az arab waffen SS hadosztályt. Így prédikált 1943. november 2-án Berlinben:
a muszlimoknak követniük kellene a zsidó problémára végleges megoldást találó németek példáját.
1945. május 15-én francia csapatok letartóztatták és Párizs környékére szállították, ahol két titkárával együtt igazi kényelemben élt, a párizsi Nagymecset még szakácsot is biztosított számára. Többször költözött, és azt fogadott, akit, amikor és ahogy akart. Franciaország megtagadta még a kiadatását is, a főmufti végül a francia külügy papírjaival álnéven utazott Kairóba, majd 1974. július 4-én Bejrútban halt meg. A Palesztin Felszabadítási Front vezetői természetesen részt vettek a temetésén, könnyű kitalálni, hogy ma kik vennének részt a szertartáson.
Nem tartom abnormálisnak, hogy Izrael állam megalakulása a nácik és szövetségeseik által elvesztett háborúból fakadó legitim igényből eredt, amely egyfajta üstökösfarokként követte a jaltai konferenciát, ahol a nácik utáni világ földrajzi határait meghúzták.
Hitler nem azért ölte meg a zsidókat, mert zsidók voltak, (hanem) azért, mert uzsorások voltak és a pénzhez kötődtek
- íme a visszataszító dézet Mahmúd Abbasz-tól, a Palesztin Hatóság elnökétől.
A Palesztin Hatóság jelenlegi elnöke, Mahmúd Abbász abból az 1983-ban Moszkvában megvédett holokauszt tagadó téziséből indul ki, hogy „gázkamrák nem léteztek". (Abbász a „Népek Barátsága Egyetem"-re járt Moszkvában, diplomáját ugyanott, a „Szovjet Keleti Tudományok Akadémiáján" védte meg). Ez egy apróság a baloldal számára, de mégis ágyba vitte ezt a csőcseléket - mondja Onfray.
„Mahmoud Abbász valóban jó kapcsolatban áll a baloldallal, ezt mi sem bizonyítja szemléletesebben, mint az, hogy az egész Franciaországban egyedül talpon maradt, rendkívül népszerűtlen szocialista politikus, Párizs főpolgármestere, Anne Hidalgo átadta neki Párizs legrangosabb kitüntetését, a „Grand Vermeil"-t. A kitüntetést 2023 augusztusában visszavonták, miután a kitüntetett palesztin politikus a ciszjordániai Ramallahban azt mondta, hogy „Hitler nem azért ölte meg a zsidókat, mert zsidók voltak (hanem), mert uzsorások voltak és a pénzhez kötődtek". 2015-ben már huszonkét éve tudtuk, hogy Mahmúd Abbász holokauszttagadó szakdolgozatot írt a bolsevik Oroszországban. Amikor Anne Hidalgo átadta neki ezt a kitüntetést, egy holokauszttagadót tisztelt meg. De ez valószínűleg csak a történelem különleges fondorlata."
Mélenchon, ez a politikától, de mindenekelőtt saját magától megrészegült ember több mint fél évszázada összevissza vándorol a politikai táborok és nézetek között. Volt már trockista, mitterrandista, castróista, Maastricht-párti, Jospin-hívő, Fabius-hívő, aztán Maastricht-ellenes, Jaurès-hívő, gaullista, produktivista, ökológus, most pedig Iznogoud lett (francia-belga képregényhős), aki még a kalifánál is kalifább, röviden baloldali-iszlamista. A szekuláris republikánus szabadkőműves, aki 2017-ben még bírálta a muszlim kendő viselését (ahogy akkor fogalmazott, az csak „egy rongy a fejen", öt évvel később kommunista lett, aki a burkinit, majd az abaját védi). (Találóan fogalmaz Onfray, amikor „Iznogoud"-hoz hasonlítja Mélenchon-t. A név ugyanis az angol „He is not good" - „Ő nem jó" kifejezés fonetikus változata, aminek pontos jelentése a francia nyelvi fordítást is alapul véve „semmire se jó". Pont, mint a kommunista Mélenchon - vagy bármely kommunista.)
Marx a diktatúra bevezetésére elhivatott elitként tekintett a proletariátus felvilágosult élcsapatára, Lenin azt akarta, hogy ez az élcsapat katonai párttá alakuljon. Mélenchon a Strauss-Kahn-féle agytröszt „Terra Nova" nevű újbalodali útitervének liberális logikáját követi. Ezért a messianisztikus proletariátust a perifériás bűnözésből, kábítószer- és fegyverkereskedelemből, az anarchista „fekete blokk" nihilizmusából és a külvárosok dzsihadizmusából táplálkozó csőcselékkel helyettesíti. Ez pedig kéz a kézben jár a nőgyűlölettel és természetesen az antiszemitizmussal. Azt hiszi, hogy ő diktál, miközben valójában neki diktálnak.
A (Mélenchon-t) támogató dzsihadisták nem tudnak mit kezdeni sem a homoszexuálisokkal, de a szélmalmokkal vagy akár az elektromos kerékpárokkall sem a filozófus szerint.
Az a kar, amelyet Mélenchon a személyes céljaira fegyverzett föl, ha eljön az idő, ellene fordul majd.
Vagyis, adandó alkalommal a dzsihadisták-kommunisták a zsidó embereket áldoznák fel. És így velük együtt Franciaországot is.
