Miután Brochand a migrációs kérdések egyik legkövetkezetesebb szakértője, nem véletlen, hogy a „Le Figaro" ismét riportot készített az egykori csúcsdiplomatával, aki egyébként ritkán szólal meg.
Legutóbb a nyáron adott interjút, akkor a Franciaországon végig söprő migránslázadásokkal foglalkozott, az Origo itt írt róla. A mostani riport kérdései alapvetően a Gérald Darmanin belügyminiszter által előterjesztett (gyengekezű) bevándorlási törvényjavaslattal foglalkoznak, ami Brochand szerint egyáltalán nem fogja megoldani a francia nemzet számára létfontosságú migrációs kihívást.
A legendás kémfőnök ugyanakkor nemcsak kritizál, hanem pontosan megmondja azt is, hogy mit kellene tenni „az utolsó utáni pillanatban".
Drasztikus változtatásokat javasol.
Pierre Brochand szerint Darmanin új törvényjavaslata egyelőre nem tűnik másnak, mint „a 29 korábbi törvényjavaslat folytatása, ugyanazon ellentmondás mentén: egyszerre akar puhítani és szigorítani".
A puhító rendelkezések látványosak, mivel a „dolgozó illegális bevándorlók" legalizálását tervezik, és bizonyos „menedékkérőknek" hozzáférést biztosítanak a munkavállaláshoz: más szóval, az egyik esetben jutalmazzák a csalást (mármint azt, hogy valaki illegálisan szökött be Franciaországba), a másik esetben pedig még nehezebbé teszik a kiutasítás végrehajtását.
A biztonság kedvéért az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi döntései miatt még a kiskorúak őrizetbe vételének tilalmát is hozzáadták.
Brochand elismeri, hogy vannak a törvényben szigorítások is, de azok inkább marginálisak. „Itt-ott kisebb kísérletek történnek a kitoloncolási eljárások egyszerűsítésére és felgyorsítására, vagy a tartózkodási engedélyek és a családegyesítés feltételeinek szigorítására, a nyelvtudás és a „köztársaság értékei" betartásának ellenőrzésére és így tovább; de az "igazi veszélyt továbbra sem veszik figyelembe", majd megnevezi a legnagyobb veszélyforrásokat is.
Ezek a „legális bevándorlás", a menedékjog jelenlegi szabályai, az állampolgársághoz való könnyű hozzáférés, a törvények kijátszása miatt járó enyhe büntetések; és leginkább a francia modell vonzereje (ami alatt Brochand természetesen a széleskörű állami segélyezési rendszert és a kitoloncolás lényegében végrehajthatatlan szabályait érti), amelyekről „nemigen esik szó (a törvényben)".