A megemlékezők kisírt szemmel álldogáltak a tér közepén, ahova kis mécseseiket és virágjaikat helyezték.
Egyikük elcsukló hangon mondta:
Nagyon megrázott minket ez a tragédia, mivel teljesen váratlan volt számunkra, hogy ilyen itt megtörténhet. Nagyon ijesztő, hogy az általad ismert szaktársak, barátok ilyen helyzetbe kerültek. Még csak belegondolni is szörnyű, hogy mindez akár velem is megtörténhetett volna...
A fiatal lány nem tudta folytatni, zokogásban tört ki.
Többen egymás nyakába borulva sírtak, és gyászolták az áldozatokat. Édesanyák, édesapák, fiatalok és gyermekek egyaránt kifejezték együttérzésüket azokért az áldozatokért, akik meghaltak az értelmetlen mészárlásban.
A park szélén egy fiatal férfi álldogált, aki némi hezitálás után végül hajlandó volt nyilatkozni.
Prága egy nagyon biztonságos város volt, és amikor látsz olyan valamit, ami történt, rendkívül megnehezíti a karácsonyi időszakodat, amikor a családok összegyűlnek...Szörnyűséges...De jó, hogy mind idejöttünk, és mégis megemlékezünk az áldozatokról.
Hajnalban, amikor megérkeztünk Budapestről, még tartott a helyszínelés, sokan meg-megálltak egy pillanatra az egyetem mellett. A rendőrök senkit sem engedtek közel az épülethez.
Nagyon sokkoló volt, hogy emberek egyszerűen a semmiből csak úgy képesek ilyen tettekre, és ezért ártatlan emberek halnak meg. Egyszerűen feldolgozhatatlan volt. Három háztömbnyire lakom az egyetemtől, ezért számomra nagyon meghökkentő volt, hogy ennyire közel megtörténhetett tőlem ez az eset...
Találkoztunk olyannal is, aki mindössze 200 méterre dolgozik a merénylet helyszínétől:
Nem hallottam semmit, be voltak zárva az ablakok, de amikor kimentem az utcára és hazaindultam, egyszerűen szörnyen éreztem magam, gondolataim a családommal és rokonaimmal és szeretteimmel voltak...
A tragédiát Prága és Csehország nehezen dolgozza fel.