Az orosz olajtermékek importjára vonatkozó uniós embargó hatályba lépése február 5-én várható. Mire számíthat Európa ennek hatására?
Minden esetben, amikor a szankciós intézkedések fontos árucikkeket érintenek, hármas hatás figyelhető meg: a piacok volatilitással és gyors emelkedésekkel reagálnak akkor, amikor az adott büntetőintézkedés megfontolás tárgyává válik, amikor bejelentésre kerül, illetve amikor hatályba lép.
Ez természetesen az olaj, illetve az olaj finomításával előállított termékek – köztük a benzin és a gázolaj – esetében is így van.
A közelgő határidő miatt számítani kell az olajtermékek árának kiszámíthatatlan alakulásával: a kezdeti emelkedés után vélhetően a piacokat hosszabb ideig jelentős ingadozás fogja jellemezni, egészen addig, amíg az új ellátási lánc ki nem alakul.
Jelenleg az európai importőrök fokozzák a feldolgozott olajtermékek vásárlását Oroszországtól, hogy feltöltsék készleteiket, így most Európa 770 ezer hordó gázolajat vásárol Oroszországtól naponta, ami a legnagyobb mennyiség a háború kitörése óta.
Így a február 5-i határidő legszembetűnőbb azonnali hatása az, hogy az oroszok hamarabb jutnak a pénzükhöz.
Mekkora esély van az orosz olaj re-exportjának?
Biztosra vehetjük, hogy az orosz olaj – és a többi energiahordozó – még hosszú ideig érkezni fog Európába, azzal a kiegészítéssel, hogy nem közvetlenül, hanem közvetítőkön keresztül történik majd. Ez a folyamat nem új, Európa eddig is vásárolt kőolajat, finomított olajtermékeket és cseppfolyósított földgázt (LNG) például Indiából és Kínából.
Nincs semmi kétség afelől, hogy ezek az energiahordozók eredetileg Oroszországból származnak.
A kieső dízelimport kapcsán az EU hivatalosan is Kínától várja a megoldást. Azonban kétséges, hogy Peking hajlandó lesz-e olyan mennyiségben exportálni, ami legalább részben kiváltaná az orosz exportot – ugyanis az ázsiai ország jelentős ipari beruházásokra készül idén. Ugyanakkor a kereskedelmi ügyletláncolat kiindulási pontja egészen biztosan a Kínába irányuló orosz energiaexport lenne.
Az újabb szankció hatására elképzelhető, hogy dízelhiánnyal fog küzdeni Európa?
Európa jelenleg is dízelhiánnyal küzd. A 2022-es évben számos olyan események – balesetek, sztrájkok, karbantartási problémák – történtek, melyek megakadályozták a kontinenst abban, hogy a megszokott mennyiségben állítson elő gázolajat. Ugyan a szankciómentes időszak utolsó heteiben az európai importőrök fejvesztve vásárolják az orosz dízelt, ez csak ideig-óráig tudja elodázni a problémákat ebben a szektorban.
Jövőre Európa bizonyosan jelentős dízelimportra kényszerül – napi több százezer hordós mennyiségre. A legnagyobb problémát abban látom, hogy ennek a forrása egyáltalán nem biztosított.
A jelenleg legalkalmasabb jelölt erre a szerepre Kína.
De vajon megéri-e úgy csökkenteni az orosz függést, hogy Európa Kína markában találja magát?
A Reuters arról számolt be, hogy Oroszország arra számít, hogy az újabb szankciók jelentős hatással lesznek olajtermékexportjára és így kitermelésére is, de valószínűleg így is több kőolajat hagynak majd eladni - mondta a lapnak egy, a kilátásokat részletesen ismerő vezető orosz forrás. Hogyan értékelhető ez?
Az energetikai szankciók a globális ellátási lánc radikális átalakulásához vezetnek. Az energetikai piacokon – az új, korlátozó tényezők hatására – nagyfokú bizonytalansággal kell számolnunk.
Akár évekig is eltarthat, míg az új export-import kapcsolatok megszilárdulnak annyira, hogy a piacok stabilizálódjanak.
Ez előbb-utóbb be fog következni, de a korlátozó intézkedések – melyek gátolják a szabad kereskedelmet – egy magasabb árszínvonalat fognak eredményezni. Oroszországnak szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy az átalakuló kereskedelmi láncolatok miatt dinamikusan változó körülményekhez kell igazodnia. Az óriási orosz energiaszektor nem biztos, hogy kellő rugalmasságot tud majd mutatni. Az orosz kommunikáció abba az irányba mutat, hogy növelni fogják a nyersolaj exportot, és csökkentik a finomított termékek kivitelét. Ez segít az alkalmazkodásban – hiszen a nyersolaj szállítása könnyebb, és a felvevőpiac rugalmasabb – de ellentmond a Kreml korábban megfogalmazott hosszú távú terveivel, melyek, a magasabb bevétel miatt, a feldolgozott termékek kivitelére helyezte a hangsúlyt.
Milyen pozícióba kerülhet Amerika és Kína a döntés hatására, valamint elképzelhető-e, hogy Oroszországra valódi hatást gyakorol majd ez az új, olajtermékekre vonatkozó szankció?
A szankcióknak lesz negatív hatása Oroszországra, ám korán sem olyan mértékű, mint azt a büntetőintézkedések kieszelői várták.
Oroszország a világ második legnagyobb olajexportőre. Kiszorítása a világpiacokról katasztrofális következményekkel járna a világgazdaság számára.
Ilyen szempontból szerencsés, hogy ez a terv teljesen kivitelezhetetlen, és hangoztatása minden bizonnyal nem több kommunikációs fogásnál. Esetleges átmeneti problémák után, az orosz energiahordozók meg fogják találni a vevőjüket a világpiacon.
Az Egyesült Államok jobb helyzetben van, mint Európa, hiszen jelentős belső kőolajtartalékokkal rendelkezik, északi szomszédja, Kanada pedig földgázban bővelkedik.
Az amerikai energetikai cégek bizonyosan nagyon jól járnak.
Ám szembetűnő, hogy most az amerikai benzinár az átlagpolgárok számára elfogadhatatlanul magas szinten látszik stabilizálódni.
Kína lehet a kialakuló helyzet legnagyobb nyertese.
Peking hatalmas összegeket invesztál az energiaszektor fejlesztésébe. Szemmel láthatóan arra rendelkeznek be, hogy az orosz energiaexport jelentős része rajtuk keresztül jut el a világpiacokra. Kisebb léptékben ugyan, de nagyon hasonló szerep betöltésére készül Törökország is, mely Európába irányítaná az – átcímkézett – orosz kivitelt.