Joe Biden bukásán nevet Amerika, ilyen szánalmas összeomlásra kevesen számítottak

Egyetlen feladatot várt el Joe Bidentől kampánycsapata, hogy ne tűnjön kétségbeejtően elveszettnek és alkalmatlannak, de ezt sem sikerült teljesítenie az elnökjelölti vitán. Trump kiütéses győzelmet aratott, még kritikusai szerint is. A demokratáknak most új stratégiával kell készülniük a következő vitára és a kampányhajrára.

A jelölti vita kapcsán az újrázni igyekvő Joe Biden demokrata elnöktől pusztán egyetlen feladatot várt el a kampánycsapata, mégpedig azt, hogy ne tűnjön kétségbeejtően elveszettnek és alkalmatlannak. A vitát követő felmérésekből, valamint reakciókból azonban egyértelműen kiderül, Biden a legoptimistább elvárásoknak sem tudott eleget tenni. 

Az elmúlt napokban, hetekben mesterségesen duzzasztott demokrata várakozásmenedzsment ellenére a jelek szerint az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Joe Biden sokkal nagyobb kihívásnak élte meg a CNN hírtelevízió lebonyolításában, június 27-én tartott 90 perces vitát, mint amelyre stábja és támogatói számítottak. 

Hiszen a hivatalban lévő elnökről az elmúlt négy évben mást sem lehetett hallani, minthogy elődjéhez, Donald Trumphoz képest Biden maga a megtestesült higgadtság és politikai kompetencia, amelyre nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem az egész nyugati világnak szüksége van. 

Joe Biden már a vita elején hatalmasat bakizott
Fotó: MTI/AP/Gerald Herbert

Csakhogy a valóság – ahogyan az a baloldalon oly gyakran elő szokott fordulni – e vágyvezérelt gondolatokkal szemben az elnökjelölti vitán is egy teljesen más képet mutatott, nemcsak az amerikai választók, hanem a világpolitika iránt érdeklődő európai állampolgárok számára is. 

A Századvég egy hamarosan induló átfogó cikksorozat keretében kívánja bemutatni, hogy mi, magyarok milyen fogalmakat, értékeket és sztereotípiákat társítunk az Egyesült Államokhoz. A kutatás célja, hogy megismerhessük az Egyesült Államok társadalmáról, kultúrájáról, nemzetközi szerepéről és jelentőségéről alkotott magyar véleményt. 

Az eleve gyatra politikai teljesítménnyel (+40/–55 százalékpont), népszerűséggel (+41/–55 százalékpont), valamint országirányítással (+25/–65 százalékpont) kapcsolatos percepciós mutatókkal rendelkező 

Biden hiába próbált magabiztosságáról mindvégig tanúbizonyságot tenni, már rögtön a vita elején belebonyolódott a gazdasággal kapcsolatos saját mondanivalójába, amelyet ellenfele, Donald Trump, a republikánusok várható elnökjelöltje kíméletlenül kihasznált. 

Az inkumbens elnök korai botlása még a demokratákkal rokonszenvező politikai elemzők, illetve kommentátorok nagy részét is meglepte, hiszen a vita ilyen korai szakaszában egyrészt stratégiai hibának tűnt Biden fókuszvesztése, másrészt – folyosói pletykák szerint – az egész vitastruktúrának a hagyományostól való eltérését éppen ennek elkerülése érdekében lobbizta ki magának az elnök kampánycsapata.

Ugyanis a köztudottan baloldali elfogultsággal rendelkező CNN hírcsatorna nem egy, hanem két precedens nélküli újítást is eszközölt a jelölti vitában, mégpedig bevezette a kereskedelmi reklámszünet alkalmazását, valamint az éppen nem beszélő jelölt mikrofonjának lenémítását. 

Mint ismert, az előbbi alkalmazása csupán a pártok előválasztási vitáinál fordul elő – gondoljunk csak bele, gyakran ötnél is több jelölt vitázik párton belül, a nézőknek szükségük van a reklámok nyújtotta szünetekre –, ám amikor már csak két, egymással versengő tábor elnökjelöltje vagy várható elnökjelöltje szállt ringbe, az elmúlt viták során soha sem alkalmaztak megszakító szüneteket. Logikus is, hiszen a választók elvárják, hogy az ország potenciális vezetője megszakítás nélkül képes legyen másfél órányi koncentrációt felmutatni. 

Az amerikaiak nagy része szerint Donald Trump egyértelműen győztesként zárta a vitát
Fotó: MTI/AP/Ross D. Franklin

Ám Bident a közbeiktatott pihenők mellett még az is segítette, hogy a CNN – tanulva a négy évvel ezelőtti, Biden számára kínos perceket okozó Trump stratégiájából – lenémította az épp meg nem szólaló jelölt mikrofonját, ezáltal fizikailag megakadályozva azt, hogy a korábbi vitákhoz hasonlóan a szerényebb debattőri képességekkel rendelkező Biden logikai bukfenceit, illetve félresikerült érveléseit ellenfele azonnal, akár közbevágással is leleplezze. 

A vita közepére érve azonban minden néző számára egyértelműen kirajzolódott, hogy az imént említett médiahátszél ellenére sem tudott Biden bármilyen nemű erőt és koherenciát felmutatni – és ennek megfelelően az egyik legerősebb demokrata témának vélt abortuszkérdést sem sikerült megfelelően tematizálnia. 

Mindezzel szemben a billegő államokban jelenleg is vezető republikánus Trump kisebb-nagyobb kilengésekkel ugyan, de megfelelően hozta a stábja által nagyvonalakban előkészített kommunikációs irányt – amelynek működése kapcsán a Századvég gondozásában megjelent Washingtoni napló c. könyv kitűnő betekintést biztosít. 

A „let him speak”, azaz „hagyd beszélni” stratégia Biden esetében kifejezetten jól működött, ennek tudatában az egyébként kifejezetten tüzes retorikájú Trump sok esetben hagyta, hogy Biden önmaga ellenségeként belekeveredjen a saját mondanivalójába. 

Az amerikaiak által kifejezetten negatív érzésekkel párhuzamba hozható gazdasággal, inflációval, bevándorlással, valamint egy külföldön finanszírozott háborúval (Ukrajna) kapcsolatosan a volt elnök ellentmondást nem tűrően érvelt.

Nem is csoda, ugyanis a felmérések szerint az amerikai választók nagy többsége úgy érzi, a négy évvel ezelőtti Trump-adminisztráció alatt (amelynek legvégét még a koronavírus okozta pandémia is próbára tette, nemcsak egészségügyi, hanem monetáris értelemben is) egész egyszerűen jobban szárnyalt a gazdaság, az ország jobb úton haladt. 

Hogy ezek az elhangzó és számokkal alátámasztott kritikák valójában mennyire hatoltak húsig Bidennél, hamar kiderült, ugyanis egy-egy ilyen csörténél a demokraták jelöltje azon túl, hogy „hazugnak” nevezte ellenfelét, érdemi cáfolatot már nem tudott felsorakoztatni. 

A vita leszálló ágában persze egyik jelölt sem tartózkodott a tőle már megszokott, és a politikai arénában már sokszor elhangzott személyeskedéstől, ami a felmérések szerint talán éppen a legnehezebben mobilizálható, 30 év alatti, bizonytalan szavazók motiváltságát érinthette rosszul, akikre minden bizonnyal szüksége lesz annak a jelöltnek, aki novemberben magabiztosan győzni szeretne. 

A vitát követően a magszavazók véleményeit összesítő felmérések azonban kevés lehetőséget hagytak bármilyen nemű demokrata magyarázkodásnak, ugyanis a megkérdezettek majdnem kétharmada úgy vélte, Donald Trump egyértelműen győztesként zárta a vitát. 

Hogy e 90 perc hosszú távon milyen lenyomatot hagy mind az elkötelezett, mind pedig a bizonytalan választók körében, persze, nagy kérdés. Egyvalami ugyanakkor biztosan kijelenthető: 

a Demokrata Pártnak a következő és egyben utolsó elnökjelölti vita, illetve az őszi kampányhajrá kapcsán a mostanitól valami merőben eltérő stratégiára lesz szüksége, ha erőt szeretne jelöltjén keresztül felmutatni. 

 

A szerző Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője