Bevándorláspárti, antiszemita kommunista lehet a következő francia miniszterelnök - bemutatjuk!

Jean-Luc Mélenchon

Fotó: AFP

A francia választásokat követő elemzések egyöntetűen arról beszélnek, hogy még egyértelmű kormányzásra alkalmas többség sem alakult, az ország elképesztő káosz felé halad. „ Macron a helyzet tisztázását ígérte a Nemzetgyűlés feloszlatásával, de ez hosszú időre zűrzavarba sodorja Franciaországot” - írja a Le Figaro. "Emmanuel Macron tisztázást ígért… de a helyzet még ködösebb és zavarosabb lett a mostani parlamenti választások után (...) A franciák értetlenül állnak az eredmények előtt, úgy vélik, hogy kormányozhatatlanná vált a Nemzetgyűlés, és nehezen látható, hogy merre tartunk"- írja a Le Parisien. Egy biztos, Macron és a szélsőbal pártjelöltjeinek több mint 200 esetben történő összehangolt visszalépése miatt a Mélenchon-féle szélsőbaloldal győzött. Továbbra is kérdéses azonban, hogy Emmanuel Macronnak fel kell-e kérnie kormányalakításra a legtöbb képviselői helyet (184) elért pártszövetség („Új Népfront”) vezérét, vagy Macron újabb terve következik: lemondása ellenére a jelenlegi miniszterelnök, Gabriel Attal maradna az (ügyvezető) kormányfő és Macron szövetségeseket toborozna például a mérsékelt jobboldalról, a legkülönbözőbb, de jól fizető tisztségekkel. Mindenesetre a választást megnyerő Jean-Luc Mélenchon, a marxista „hordószónok” már jelentkezett a kormányfői székre. Még a választás éjszakáján összehívott sajtótájékoztatóján azt követelte Macrontól, hogy nevezze ki miniszterelnöknek. (A francia alkotmány erre egyébként nem kötelezi az elnököt.) Nézzük meg közelebbről, hogy ki ez a megrögzött és büszkén marxista, szélsőbaloldali, bevándorláspárti és nyíltan antiszemita politikus, Jean-Luc Mélenchon!

Mélenchon 1951. augusztus 19-én született a marokkói Tanger-ben, amely akkor nemzetközi övezet volt, Marokkó Földközi-tengerrel határos északi régiójában. Szülei mindketten Algériából származó francia állampolgárok voltak. (Az algériai franciákat szokás "pieds-noirs"-nak, azaz feketelábúaknak is nevezni.) Életének első 11 évét ebben a mediterrán, észak-marokkói városban töltötte, majd szülei válását követően anyjával Franciaországba utazott, ahol először Normandiában, majd Jura tartományban telepedtek le.

Jean-Luc Mélenchon
Fotó: Hans Lucas via AFP 

Mélenchon filozófia-irodalom szakon végzett a besançon-i egyetemen, ahol közeli kapcsolatba került a nemzetközi kommunizmussal, és friss diplomával a kezében első útja az „Internacionalista Kommunista Szövetség” (IKSZ) irodájába vezetett, ahol a szervezetbe belépve a trockista eszmék hívévé válik, akárcsak később a francia szocialisták kormányfője, Lionel Jospin. 

Ez a szervezet, korabeli leírások szerint, „egy titkos és centralizált párt” volt, itt szocializálódott a fiatal Mélenchon, aki „Santerre” fedőnéven vált a párt egyik ambiciózus újságírójává, sőt, saját újságot alapított „À gauche” („Balra át”) címmel.

1972 és 75 között az IKSZ besançon-i irodavezetője, már említett fedőnevén vesz részt a különböző munkássztrájkok szervezésében, de nem egészen világos ideológiai indíttatásból (egyesek szerint puszta karrierizmusból) távolodni kezd a leninizmustól, és Mitterrand (a későbbi szocialista elnök) köre mellé csapódik, aki 1971-ben egyesítette a baloldali erőket a Szocialista Párt égisze alatt. Aktivistaként gyorsan emelkedik a ranglétrán, és hamar Claude Germon fontos szocialista politikus, polgármester kabinetfőnöke lesz. Germon több mint 10 évig volt nemzetgyűlési képviselő; az a mondás a francia belpolitikában, hogy ő fedezte fel Mélenchont, másfelől pedig Mélenchon Germontól egyfajta machiavellisztikus hatalomgyakorlást tanult el. (Germon 1993-ban ügyészségi eljárás alá került közbeszerzési csalás és befolyással üzérkedés vádjában - ez volt az „Affaire Urba”). A Mitterrand környékén eltöltött 10 év alatt (1976-1986) egyre inkább radikalizálódik, figyelme kiterjed a dél-amerikai kommunista mozgalmakra, élteti Fidel Castrót, Che Guevara lelkes híve, később már a szocialista párt radikális balszárnyával is szakít és a kommunista párt felé fordult.    

Mélenchon ekkor egyfajta anarchoszindikalista platformra került, és botrányok egész sorozata kísérte további pályafutását, amelyeket képtelenség lenne teljeskörűen bemutatni, ezért csak néhány kiugróan durva botrányát ismertetjük.

Jean-Luc Mélenchon. Fotó: Hans Lucas via AFP

Mélenchon, az antiszemita

A Francia Zsidó Intézmények Képviseleti Tanácsa (CRIJF) számtalan állásfoglalásban ítélte el Mélenchont nyíltan vállalt antiszemitizmusa miatt. Mélenchon antiszemitizmusa mellett nyíltan palesztinbarát, az elmúlt 10 év Palesztina melletti tüntetésein nemcsak hogy részt vett, hanem szervezőként is szerepet vállalt. Mélenchon szerepe különösen felháborítóvá vált a 2014. júliusi Gáza és Palesztina melletti párizsi tüntetések kapcsán. 

A tüntetésen már több erőszakos botrány történt, például, amikor mindenki legnagyobb megdöbbenésére több ezer ember kezdte skandálni a „Halál a zsidókra" rigmust. 

Mélenchon egy grenoble-i egyetemi beszédében nemcsak hogy nem ítélte el a tüntetésen elhangzott botrányos, tragikus emlékeket felidéző durván antiszemita rigmust, hanem relativizálni kezdte a zsidókat, kegyhelyeiket, üzleteiket érintő, már akkor mindennapos, erőszakos támadásokat is. Megjegyezte, hogy az Izrael-ellenes tüntetők „méltósággal álltak ki, és bárki másnál jobban megtestesítették a Francia Köztársaság alapító értékeit”. A tribunjuive.info portál keserű gúnnyal azt írta, hogy Mélenchon szerint a „halál a zsidókra” rigmus is ennek a méltóságnak a része, és még jó, hogy Franciaországban a pogromok nem váltak a kormányprogram részévé… De Mélenchon bármit megtehet: 2017-es elnökségi kampányában egy vörös háromszöget tűzött a zakójára (a nácik ezt a haláltáborok politikai foglyaival viseltették), és többszöri felszólítás ellenére sem vette le, még akkor sem, amikor arra hívták fel a figyelmét, hogy ennek viselésével relativizálja a zsidók szenvedéseit. De az elnökválasztási kampányban ő maga is antiszemita megjegyzéseket tett. Nem véletlenül szólította fel a franciaországi zsidó embereket a legismertebb élő francia holokauszttúlélő, a 89 éves Serge Klarsfeld ügyvéd, hogy Marine Le Penre szavazzanak a júniusi nemzetgyűlési választásokon, mert ő biztosítja az antiszemita Mélenchon-világ elleni nyugalmat.

A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon!