Bevándorláspárti, antiszemita kommunista lehet a következő francia miniszterelnök - bemutatjuk!

Jean-Luc Mélenchon

Fotó: AFP

A francia választásokat követő elemzések egyöntetűen arról beszélnek, hogy még egyértelmű kormányzásra alkalmas többség sem alakult, az ország elképesztő káosz felé halad. „ Macron a helyzet tisztázását ígérte a Nemzetgyűlés feloszlatásával, de ez hosszú időre zűrzavarba sodorja Franciaországot” - írja a Le Figaro. "Emmanuel Macron tisztázást ígért… de a helyzet még ködösebb és zavarosabb lett a mostani parlamenti választások után (...) A franciák értetlenül állnak az eredmények előtt, úgy vélik, hogy kormányozhatatlanná vált a Nemzetgyűlés, és nehezen látható, hogy merre tartunk"- írja a Le Parisien. Egy biztos, Macron és a szélsőbal pártjelöltjeinek több mint 200 esetben történő összehangolt visszalépése miatt a Mélenchon-féle szélsőbaloldal győzött. Továbbra is kérdéses azonban, hogy Emmanuel Macronnak fel kell-e kérnie kormányalakításra a legtöbb képviselői helyet (184) elért pártszövetség („Új Népfront”) vezérét, vagy Macron újabb terve következik: lemondása ellenére a jelenlegi miniszterelnök, Gabriel Attal maradna az (ügyvezető) kormányfő és Macron szövetségeseket toborozna például a mérsékelt jobboldalról, a legkülönbözőbb, de jól fizető tisztségekkel. Mindenesetre a választást megnyerő Jean-Luc Mélenchon, a marxista „hordószónok” már jelentkezett a kormányfői székre. Még a választás éjszakáján összehívott sajtótájékoztatóján azt követelte Macrontól, hogy nevezze ki miniszterelnöknek. (A francia alkotmány erre egyébként nem kötelezi az elnököt.) Nézzük meg közelebbről, hogy ki ez a megrögzött és büszkén marxista, szélsőbaloldali, bevándorláspárti és nyíltan antiszemita politikus, Jean-Luc Mélenchon!

Mélenchon, a radikális iszlám barátja és a migráns szavazatoptimalizálás politikusa

Szintén a tribunjuive.info portál írja, hogy Mélenchon számára a zsidókra támadó radikálisok és a radikális iszlám hívei egyaránt igazi köztársaságpártiak. Éric Zemmour, a Reconquête párt elnöke szerint egyértelmű, hogy Mélenchon legfontosabb szavazóbázisát a radikális iszlám hívei jelentik. 

Éric Zemmour

Az Ifop 2022-es elnökválasztási kampányban készült felmérései azt mutatták, hogy a franciaországi muszlimok 69 %-a szavazott rá és a radikális mecsetekben, valamint a terrorizmussal közvetlen kapcsolatban álló (Amerikában betiltott) Muzulmán testvériség mozgalom imámjai arra szólították fel a híveket, hogy Mélenchonra szavazzanak. 

Mélenchon persze „rendesen megdolgozott ezért”: kezdettől fogva támogatta a sok vitát kiváltó muszlim kendő és egyéb vallásos viseletek engedélyezését és viselését, ellenzett minden olyan jogszabályt, intézkedést, amely visszaszorította volna a radikális, politikai, terrorista veszélyt jelentő iszlám terjedését. Mélenchon mindig állást foglalt a laikus Franciaország mellett, ha nem az iszlámról volt szó. Mélenchon volt az egyik szervezője a 2019. novemberi iszlámfóbia elleni tüntetésnek is, amelyen több sárga csillagot is viselő személy, gyerek tűnt fel. A képek gyorsan körbejárták a világhálót is, és többen is tiltakoztak.  

Undorító ez a fotó, és azok, akik ezt a csillagot (erre a kisgyerekre) tűzték ki, saját magukat szégyenítették meg

– írta X- (akkori nevén Twitter-) fiókján Alain Jakubowicz, a Rasszizmus és Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Liga (Licra) korábbi elnöke (2010-2017). 

Franciaországban egyetlen muszlim sem szenvedett úgy, mint ahogy a mi szüleink a második világháború alatt, és remélem, soha nem is fognak 

- tette hozzá Ariel Goldmann, a francia zsidó közösség szociális intézményének, a Fonds Social Juif Unifié-nek az elnöke. A balliberális Bernard-Henri Lévy filozófus számára a sárga csillag viselése (vagyis, a muszlimbarát provokáció) „megvetendő cselekedet" volt. Mélenchon mélyen hallgatott ebben az ügyben is. De nem áll távol Mélenchontól az sem, hogy terroristák mellett foglaljon állást, különösen, ha szélsőbalos bűnözőkről van szó. 

Kezdettől fogva támogatta a sok vitát kiváltó muszlim kendő és egyéb vallásos viseletek engedélyezését és viselését. Fotó: Photononstop via AFP 

2021 áprilisában Jean-Luc Mélenchon elhatárolódott saját hazájától, amiért Franciaország letartóztatta és kiadta a Vörös Brigádok olasz szélsőbaloldali szervezet 7 volt tagját, akiket később Olaszországban bíróság elé állítottak és elítéltek az 1970-es és 1980-as években elkövetett terrorcselekmények miatt.

Mélenchon, a rendőrgyűlölő

A mostani Mélenchont támogató tüntetések egyik durva megnyilvánulása volt két futótűzként terjedő rigmus és felirat: „egy halott rendőr = eggyel kevesebb szavazat a Nemzeti Tömörülésre”, illetőleg „mindenki gyűlöli a rendőröket”. Ez utóbbi rigmus és felirat több mint egy évtizede kíséri a kommunista Mélenchont. 

Amikor megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye a két feliratról és rigmusról, a magát 2024-ben is hithű marxistának valló politikus elnevette magát, majd hozzátette, hogy „mindenkinek joga van nevetni...” Az Europe1 televízió internetes portálja szerint Mélenchon „egyetlen alkalmat sem hagy ki, ha bele lehet rúgni a rendőrökbe”, egy indokoltnak tartott, 2022. júniusi rendőri intézkedést követően Mélenchon egyszerűen „legyilkosozta” a rendőröket, akik egy igazoltatást követően autóval menekülő migránsokkal keveredtek tűzpárbajba, és az egyik menekülő meghalt, a másik megsérült. 2023-ban Mélenchon maga írta ki Twitter-platformjára, hogy a „rendőrség gyilkol”. Mélenchon ezzel pontosan ugyanazt mondja, mint a migránsgettókban élő, törvényen kívüli kábítószernepperek, prostitúciószervező bűnözők, nem véletlen tehát, ha a külvárosokban élő radikális iszlamisták rá szavaznak. 

Köztudott az is, hogy Mélenchon gyűlöli a rendőröket és a rendőrség teljes lefegyverzésének a híve - lásd a BLM-mozgalmat -, és ha rajta múlna, a rendőrök nem viselhetnének lőfegyvert többé.   

Mélenchon és az igazságszolgáltatás

Az elmúlt évtizedekben Mélenchon ellen több jogi eljárás is indult, alapvetően pénzügyi visszaélések miatt, de jellemzően újságírókat is „szeret” megfélemlíteni. 2016 novemberében személyes támadást indított a Le Monde baloldali, de nem kommunista két újságírója ellen, akiket azzal vádolt, hogy abból élnek, hogy gyalázzák őt („Mélenchon bashing”). Az egyik újságírót, Paulo Paranaguát azzal vádolta, hogy a CIA-nak dolgozik és "intenzív támogatást nyújtott a latin-amerikai puccsistáknak és reakciósoknak”. (Mélenchont számtalan kritika érte különböző összeesküvés-elméletei miatt is.) Nem egy pert veszített el újságírók ellen, legutóbb 2022-ben, amikor a párizsi bíróság rágalmazás miatt 500 euró felfüggesztett pénzbüntetésre és 3000 euró kártérítés megfizetésére kötelezte, miután a Radio France oknyomozó újságíróit "idiótáknak", "hazugoknak" és "csalóknak" nevezte. De volt olyan eset is, amikor a Radio France lerombolására szólította fel híveit.  

Jean-Luc Mélenchon
Fotó: Hans Lucas via AFP / Hans Lucas via AFP/Xose Bouzas / Hans Lucas

Emlékezetes botrányt okozott 2017-ben, amikor 3 európai parlamenti asszisztensével kapcsolatban is problémák merültek fel. Egy feljelentését követően a párizsi ügyészség kiterjesztette az európai parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos "bizalomvesztés" ügyében folytatott vizsgálatát Jean-Luc Mélenchonra és három korábbi parlamenti asszisztensére is. Mélenchon a gyanú szerint olyan asszisztenseket alkalmazott az Európai Parlamentben, akik valójában a „Baloldali Párt”-nak dolgoztak. 

A 2017-es köztársasági elnöki kampány során pedig Mélenchon 1,5 millió euróval nem tudott elszámolni a Számvevőszék felé. 

Egy 2018-as ügyészségi vizsgálat súlyos csalásokat derített fel saját pártjában, ahol túlszámlázások voltak, ezen kívül bérkifizetésekkel történő csalás miatt indítottak több eljárást, és tucatnyi párttársához hasonlóan saját otthonában és a pártszékházában is házkutatást tartott a rendőrség. Mélenchon, aki jelen volt a helyszínen, kijelentette, hogy „senki sem nyúlhat hozzám, a személyem szent, parlamenti képviselő vagyok", "Én vagyok a köztársaság, parlamenti képviselő vagyok". 

A hithű marxista képviselőt azonban semmi sem akadályozta meg abban, hogy rátámadjon a nyomozást vezető ügyészre és rendőrtisztre, lökdöste őket, ez pedig oda vezetett, hogy a most a kormányfői székért ágáló Mélenchon ellen lázadás szítása miatt is feljelentést tettek. Közben arra is fény derült, hogy az ún. Mediascop-ügyben saját párttársának (és mint kiderült, titkos szeretőjének) Sophia Chikirou-nak is illegális juttatásokat folyósítottak.