Szerelmes-bús kisregény

Éljenek a gazdátlan szívek! Ezt kiabálja a főhősnő barátaival a hóban hemperegve. Berniczky Edit most megjelent kisregénye egyszerű, de nehéz történet egy válásról, melyet sokan ismerősként olvashatnak, akik bár házasságban éltek, de szerelmi kalandba keveredtek, s emiatt tönkrement korábbi életszövetségük, szétesett a családjuk. Ajánljuk a könyvet azoknak, akik most szeretnének házasodni, de azoknak is, akik párkapcsolati krízishelyzetbe kerültek. Róluk, értük, nekik szól ez a kötet.

Dezső idegesen nevetni kezd. Leteszi kezéből a villát.
- Egy szállodában? Az én feleségem? Mint egy kurva?
- Kurva? Egy nő nem élvezheti a testét? Milyen világban élsz?! Elítéled azt a nőt, akinek a saját szexualitása is fontos? És te? Te milyen nőkkel voltál? Ők élvezték a szexet? Mind kurva volt?! - szemem szikrázik. Ilyenkor különösen szép vagy, szokta mondani Dezső. - Nincs jogod ilyeneket mondani. Nekem csak ez az egy férfi volt a házasságunk alatt, és sokáig küzdöttem is ellene... Lelkiismeret-furdalásom volt, mellesleg neki is. Állandóan szakítani akartam... mert nem tudtam, hogy te is megcsalsz. Azt gondoltam, szemét állat vagyok, mert te hű vagy. A fenébe... persze, ez nem ment föl... hogy te is... Ezért küldtem el... ezért vetettem el a gyerekemet, mert úgy éreztem, nincs jogom elhagyni téged. Boldogtalan voltam, de azt gondoltam, láthatatlan, erős szövetség köt össze bennünket.
- Ági, nincs hűséges férfi.
- De van - kiáltottam hangosan -, és én megtalálom.
- Egy ideig nem fogok garnélarákot enni - mondja Dezső -, úgy érzem, hánynom kell. Ma be is fogok rúgni. Az én feleségem egy szállodában. Azt hittem, te különb vagy, mint azok, akikkel elmegyek - idegesen rágyújt. - Mindenki előtt védtelek. Hányszor felhívott Vera, hogy telefonáltak neki, hogy ott áll András kocsija a házunk előtt. Dugnak? - kérdezte. Nem, nem ismered Ágit, ő biztosan nem... A barátaim is mondták, félrekefél. Nem, szóltam rájuk dühösen, ő nem olyan... Én mit is csináltam, amikor te a szállodában...
- Nem tudom már... dolgoztál... De nem is engem szerettél, csak egy képet a hűséges feleségről, a fenébe!
Elhallgattunk, megnyugszunk.
Az ásványvizes pohárból próbálom kihalászni a citromkarikát. Sikerül. Számba veszem, kirágom a héjból a gyümölcshúst, közben a férjem arcát fürkészem. Dezső hátradől a széken. Hunyorítva néz rám.
- Veszel nekem is valamit a válásunk alkalmából? Szeretnék egy piros kardigánt, egy vidámat. Bár szívem szerint feketében járnék. Te kapsz egy csokit, mentolosat, én meg kapok egy kardigánt, jó?
- Jó.
Dezső nevetni kezd. Mindig megmosolyogtattam abszurd ötleteimmel.
- Mutasd a melled! - kéri hirtelen.
- Itt?! - tétovázom, majd egy gyors mozdulattal lehúzom a blúzomat. Dezső átnyúl az asztal fölött és megérinti.
- Azért néha lefekszel velem?