Szerelem első klikkre könyvet nyertek

A Szerelem első klikkre nem más, mint egy e-mail napló. Arról szól, hogy két ember a világhálón beleszeret egymásba. És ellent mer mondani annak, amit lépten-nyomon mesélnek a barátnők. Mármint hogy nem lehet igazi kapcsolatot ily módon találni! Weninger Ágnes szerző és szerkesztő minden sorával két kézzel szórja a reményt: bizony van élet, jöhet nagy szerelem negyvenen túl is.

Ágnes és Dimitri

Dátum: 2003. szept. 26.
Tárgy: Re: Üdv itthon...

Drága Dimitri!

Azt akarod, hogy teljesen beléd szeressek? Csupa olyan dolgot mondasz, és olyan húrokat pendítesz meg bennem, amelyek a szívemhez szólnak. Bűvös szavaidtól elgyengülök..., elolvadok, a szívem pedig úgy kalimpál, mint egy ábrándos szemű kislánynak.
Találkozzunk gyorsan, még mielőtt mindketten olyan álomvilágot kreálunk magunknak egymásról, amivel a valóság nem versenyezhet.
Számomra a legjobb időpont október 23-26. lenne. 23-a, nemzeti ünnep Magyarországon (az 1956-os felkelés évfordulója) és csütörtökre esik, így ez egy négynapos, hosszú hétvége lesz. Ha valamilyen oknál fogva ez neked nem alkalmas, akkor jó még az október 10-12. is.

És igen... szívesen leutaznék hozzád - kedvenc országomba! És szeretném úgy megnézni, hogy te mutasd meg nekem! Már nagyon hiányzik! És mindenben rád bízom magamat, így lesz a legjobb. Csak azt kérem, hogy olyan helyre menjünk, ahol láthatom és hallhatom a tengert, és érezhetem a sós tengervizet a bőrömön. (A Halak jegyében születtem, a tengervíz gyógyírként hat sajgó lelkemre.) Alig várom, hogy elvarázsolj, és cserébe én is elvarázsolhassalak.

Lehet, hogy túl gyors ez a tempó? Őszintén remélem, hogy nem.

Következő e-mailedet (mint mindig, türelmetlenül) várva...

Filia:
Ágnes

Dátum: 2003. szept. 27.
Tárgy: Re: Üdv itthon...

Drága Ágnes!

Először is: nagyszerű! Megegyeztünk! Találkozunk október 23-26-án - már előre lesz minek örülnünk. Beszéljünk meg néhány dolgot: hol szeretnél találkozni velem, és hová szeretnél menni?? Szaloniki közelebb van, és onnét gyorsan eljuthatunk Halkidikibe vagy Thasszoszra. Úgy hallottam, az utóbbi gyönyörű, fákkal borított sziget, hajóval hamar oda lehet érni a szárazföldről, viszont hamarabb fordul hűvösre az idő. Vagy tovább mehetünk a másik irányba, és az egyik jón szigetet célozzuk meg, Korfut vagy Zakynthoszt - Korfu a felkapottabb, de gyönyörű; Zakynthosz pedig viszonylag érintetlenebb és tradicionálisabb. Másik lehetőség, hogy Athénben találkozunk, és a Peloponnészoszi félszigetre megyünk kocsival, vagy hajóra szállva, továbbmegyünk a Kükládok valamelyik szigetére vagy akár Krétára - bár ez az utóbbi hajóval eléggé időigényes lenne. Végül találkozhatnánk Herakleionban is, Krétán, és onnét bárhova továbbmehetnénk a szigeten (Agiosz Nikolaosz állítólag csodálatos kisváros, vagy a déli part is vonzó (Agia Galini??) - az utóbbi távolabb esik, de romantikusabb és melegebb. Mit szólsz hozzá? Azt szeretném, ha a "hal" lényed maradéktalanul boldog lenne! És ha lehetek teljesen őszinte, sőt önző, szeretném, ha majd sajnálnád, hogy 26-án haza kell utaznod.

Ami a leveledet illeti, bármennyire is jólesik, sőt hízelgő, amit írtál, attól tartok nem érdemeltem meg ezt a csodálatos választ. Nem tudom, mit értettél "bűvös szavakon"? Az az igazság, hogy kevés időm volt, és nem is tudok olyan jól írni, mint Te! Egyszerűen megpróbáltam reagálni arra, amit írtál. Őszintén szólva, sokkal inkább elememben lennék, ha egy kávézóban folytatnánk ezeket a beszélgetéseket, valahol a tengerparton, egymás szemébe nézve, megosztva egymással múltbéli örömöt és bánatot, jövendő törekvést és reményt.

Nem lenne becsületes dolog elhallgatni, milyen jól esett, hogy azt írtad, "olyan húrokat pendítek meg benned, melyek a szívedhez szólnak". Ez azt jelzi, valóban megértjük egymást, azonos rugók mozgatnak bennünket. Nem átlagos internetes kapcsolatról van tehát szó, hanem olyanról, ami akkor alakul ki, ha közös múlt, életfelfogás, értékrend fűz össze embereket. Milyen csodálatos is lenne együtt ülni a homokban a tengerparton, átkarolva egymást, és megosztani egymással a múlt dicsőséges és fájdalmas pillanatait, álmodozni a jövőről és élvezni a jelen melegét, egymást simogatva, ahogy a hullámok becézik a homokot a parton, az idők végezetéig...

Igen, Ágnes, "szeretném, ha elvarázsolnál, és cserébe én is elvarázsolnálak".
És nem, Ágnes, nekem "nem túl gyors ez a tempó". Hát neked?

Remélem, hamarosan jelentkezel!
Filia:
Dimitri

Dátum: 2003. szept. 27.
Tárgy: Re: Üdv itthon

Drága Dimitri!

A könnyebbik részen túl vagyunk - sikerült megállapodnunk az időpontban. Most lássuk hát a nehezét. Azt ígértem, hogy feltétel nélkül rád bízom magam, de...mivel megkérdezted, mit gondolok az általad javasolt lehetőségekről, lenne néhány megjegyzésem, ha nem bánod. Némelyik gyakorlati jellegű, mivel nem olyan könnyű Budapestről bárhova odarepülni, mások pedig személyesek (nem szívesen megyek olyan helyre, ahová régi emlékek fűznek) stb.

A jón szigetek a kedvenceim, Kerkira kivételével. Imádom Lefkadát, Ithakát és Kefalóniát. Zakynthoszt is szeretem, de az idén húsvétkor jártam ott éppen. Megoldható lenne, mivel az autóút Szalonikiből Prevezába kb. 400 km, és onnét áthajózhatunk Lefkadába. A Dodekanesz-szigetek csodálatosak, de jobb lenne a hosszú komp utat elkerülni. A menetrend megbízhatatlan, és az utazás ideje túl hosszúra nyúlna. Szinte biztos, hogy október végén már nincs Budapestről közvetlen repülőjárat Krétára, de átszállhatok Athénben, ha oda szeretnél menni. Már jártam Agiosz Nikolaoszban, de sehol másutt. A Peloponnészoszi félsziget déli részét különösen nagyon szeretem, de ott voltam tavaly nyáron, sőt az idén nyáron is, és túl sok fájdalmas emlék fűz néhány helyhez. Egyik kedvencem Monemvasszia, és Thasszosz szigete is csábítóan hangzik. Sokat hallottam róla, és még sohasem jártam ott. Azt hallottam, hogy a Pelion félsziget is csodálatos. Szívesen megnézném Szporadeszt, Szkiathoszt, Szkopeloszt is.

Ígérem, nem lesz több megjegyzésem. De hétfőn gyorsan utánanézek, hogyan és mikor lehet majd Athénbe vagy Szalonikibe repülni. Athénbe könnyebb, mert oda minden nap megy gép, Szalonikiben már nem vagyok olyan biztos.

Jó ég, milyen hosszú lesz ez a néhány hét október 23-ig, amikor végre valóban a karjaidban lehetek, nemcsak képzeletben, mint most. Alig várom, hogy fizikai valójában is találkozhassam azzal az emberrel, akinek kedves, érzékeny szavai, romantikus lelke oly ismerős számomra. Lehet, hogy úgy véled, nem vagy a szavak embere, számomra mégis sokat elmond, ahogy írsz. A férfiak általában nem túl közlékenyek - különösen írásban, és főleg, ha az érzéseikről van szó. Te viszont egészen más vagy, a leveleid olyanok számomra, mint a friss tavaszi levegő. Hidd el nekem, hogy ez rendkívüli dolog. A legtöbb nő erre vágyik egész életében, és mégsem sikerül megtalálnia.

Alig várom a felfedezés izgalmát, amit egy új kapcsolat jelent. Ez az életben az egyik legcsodálatosabb dolog. Tudom, hogy engem teljesen átalakít. (Tegnap este a koncert után még be kellett néznem egy partira, és bár fáradt voltam, meg voltam fázva, és azt hittem, éppen olyan borzalmasan nézek ki, mint ahogy érzem magam, mindenki azt mondta, hogy valósággal "sugárzom" és remek formában vagyok.) Ha mostanáig így meg tudtunk nyílni egymás számára, és sikerült megosztanunk életünk egy-egy darabját, gondold csak el, mennyivel könnyebb lesz majd egymás mellett ülnünk (vagy feküdnünk). Mindent tudni akarok rólad, a gyermekkorodról, szüleidről (a több száz görög rokonodról), arról, hogy miért döntöttél úgy, hogy visszamész Görögországba és miért éppen Kozaniba, a házasságaidról, életedről New Jerseyben, stb.

Írj hamarosan... mostanában a legkedvesebb szavak számomra a számítógépen: "új üzenet érkezett".

Filia:
Ágnes

Dátum: 2003. szept. 28.
Tárgy: Új üzenet érkezett/tervek

Kedves Ágnes!

Bár nekem általában nem jelent gondot, hogy magam döntsek, semmi esetre sem szeretnék rád erőltetni semmi olyat, ami görögországi együttlétünket hátrányosan befolyásolná. Szeretném, ha ez mindkettőnknek olyan élmény lenne, amire évek múlva is szívesen emlékszünk vissza. Mivel én is úgy gondolom, hogy rövid lesz az idő, amit együtt tölthetünk, igyekezzünk kihozni belőle a maximumot! Ezért szűkítsük tovább a repülőjáratok által behatárolt lehetőségeket: a Pilion félsziget tűnik számomra a legelőnyösebb választásnak. Athénben találkozhatnánk, kocsival lemennénk Pilionba, és vagy ott maradnánk, vagy akár komppal átmehetnénk Szporadeszbe - így két legyet ütnénk egy csapásra: körülnézhetnél és mégsem kéne előre mindent megterveznünk. Miért is ne??? Nagyon kérlek, írd meg, mit gondolsz erről, vagy van-e más javaslatod, csupa fül vagyok! Azt hiszem, sokkal jobban ismered Görögországot, mint én! Teljesen lenyűgözött, hogy kapásból tudtad a Szaloniki - Preveza közti távolságot (és hogy Prevezát is úgy ismered, mint a tenyeredet)! Fantasztikus vagy! Ami a többi javaslatodat illeti (Monemvaszia, Rodosz, Thasszosz, Ithaka, Lefkada, Kefalonia - nem beszélve Isztambulról és Budapestről, az én otthonomról és a te otthonodról), tegyük őket talonba. Legyünk fiatalok, merjünk a jövőre gondolni. Nekem van merszem nekivágni, te is próbáld meg! Ami engem illet, merek (végre??) szabadon álmodni, tervezni és cselekedni. És ha kicsit is ismerlek, tudom, hogy pontosan tisztában vagy vele, ki vagy és mit akarsz, és ez "egészen rendkívüli" dolog, sokan úgy élik le egész életüket, hogy képtelenek erre.

Nincs kétségem afelől, hogy ha elmegyünk Pilionba/Szporadeszbe, olyan emlékek fűznek majd e helyhez, amit szívesen élnénk majd át, újra meg újra.

Össze-vissza beszélek. Mindezt rövidebben is ki lehetne fejezni, valahogy így: Ágnes, teljesen levettél a lábamról. Remélem, majd nekem is sikerül meghódítanom téged (ez lesz a dolog nehezebbik része???). Azt akarom, hogy ne csak a ruhánkat vessük le és fizikailag legyünk együtt (ez a könnyebb???), hanem fedjük fel a "titkainkat" és félelmeinket (a fontosabb???). Ne csak a vég nélküli csókok forrasszanak össze bennünket (az élvezet???), hanem szabadon szárnyaló közös vágyaink is (amelyek hosszú távra szólnak): vagyis az öröm és a boldogság.

Hadd mondjak még egy fontos dolgot: racionálisan nézve a dolgot, nem volt sok esélyünk. Ha valaki nem elég érett vagy mély érzésű ahhoz, hogy remélni merjen, azt gondolhatta volna: "egyikük Magyarországon van, a másik Görögországban; egyik éttermet vezet, másik új vállalkozásba kezd éppen -- jó szerencsét mindkettőjüknek". Mégis gondold csak el, ilyen rövid idő alatt milyen messzire jutottunk!! És valóban el kell, hogy ismerjem, a te mindent kifürkésző kérdéseid sokat segítettek ebben. De a legtöbbet az jelentette, hogy mertünk közeledni egymáshoz és főleg közel engedni a másikat. Ekörül forognak gondolataim és érzéseim, ahogy várom október 23-át.

Csodálatos néhány nap vár majd ránk Görögországban, a színes őszi lombok alatt. Mindketten megérdemeljük. Tudasd velem az időpontokat, hogy igazodhassam hozzá.

Csókol:
Dimitri