Életmentő szűrővizsgálatok

Ha a szűrővizsgálatokról kérdezzük az embereket, a legtöbb nőnek a kismamák terhesség alatti, valamint a kisbabák kötelező szűrővizsgálatai jutnak eszébe. Azután előbb-utóbb feldereng: a másodlagos megelőzés - ahogyan a szűrővizsgálatokat az orvosok nevezik - mégsem csupán ennyiből áll. Az orvosok felvilágosító munkájának s az egyre szaporodó reklám-, hirdetés- és propagandaanyagoknak köszönhetően ma már tudjuk például, hogy vérünkből az AIDS-t okozó vírus éppúgy kimutatható, mint ahogyan a koleszterinszint is meghatározható.

Egyre kevesebben jelentkeznek a vizsgálatra

S ahogyan ismereteink gyarapodtak, némi zűrzavar is keletkezett. A sok éve alkalmazott, jól bevált, fontos és hasznos szűrésektől elfordultunk. Miközben szinte divat lett például a vér koleszterinszintjének gyakori ellenőriztetése. Hiába vált az elmúlt évtizedekben ismertté, elfogadottá a tüdő- és a nőgyógyászati szűrővizsgálat - hiszen korábban alig akadt olyan felnőtt, aki ne vett volna részt ezeken az ingyenes orvosi vizsgálatokon -, mára kis túlzással "lasszóval" kell fogni a pácienseket. A nyolcvanas évek végéig tartó időszak magas szűrési statisztikáiban persze komoly szerep jutott annak, hogy tüdőszűrésre menni "állampolgári kötelességnek" számított, arról nem is szólva, hogy a távolmaradást büntették. Amióta viszont tudjuk, hogy nemcsak kötelességeink, de jogaink is vannak, egyre többen gondoljuk úgy: "Majd mi eldöntjük, szükségünk van-e vizsgálatra."

Nem szabad homokba dugni a fejünket

De vajon jól tesszük, ha így gondolkodunk? Amennyiben józanul mérlegeljük helyzetünket, valószínűleg belátjuk: nemcsak a döntés szabadsága, de a felelősség is a miénk. Nem kell ehhez a megbetegedési és a halálozási statisztikákat tanulmányozni, elég csupán a környezetünkben szétnéznünk. Emberi tragédiákat, "csodákat", butaságot, félelmet és reménykedést egyaránt láthatunk magunk körül.

És ekkor rá kell jönnünk, noha valóban eldönthetjük, hogy mikor megyünk orvoshoz, ám a nemtörődömség, a késlekedés vagy éppen a túlzott félelemből fakadó struccpolitika ára az életünk lehet.

A betegség korai stádiumban még eredményesen kezelhető

Dr. Ajkay Zoltán tüdőgyógyász a Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgatója. Több évtizedes orvosi és egészségpolitikusi tapasztalata, tbc-s és tüdőrákos betegek között végzett gyógyító munkája azt igazolja, hogy a különféle szűrésekkel sok súlyos betegség már a korai stádiumban felfedezhető, és jó eséllyel kezelhető. Miként több más, neves orvos, Ajkay doktor is vallja: igaz ugyan, hogy hazánkban évente 33 ezren halnak meg valamilyen daganatos betegségben, de ugyanakkor sok ezer gyógyult rákbeteg él közöttünk. Viszont tény, hogy még többeket menthetnének meg, ha gyakran nem gyógyíthatatlan állapotban kerülnének hozzájuk a betegek. És ennek záloga az idejében elvégzett szűrés.

A szűrővizsálatok ingyenesek és fájdalommentesek

Az országban jól kiépített tüdő- és onkológiai gondozói, illetve szűrőhálózat működik. A szűrőállomásokat bárki beutaló nélkül is felkeresheti. A vizsgálatok nem igényelnek drága műszereket, az ellenőrzés egyszerű és gyakorlatilag fájdalommentes. A szakemberek kidolgozták a javasolt vizsgálati rendszereket, érdemes tehát áttekinteni táblázatunkat. Igaz ez azokra a korai felismerést szolgáló vizsgálatokra is, amelyek a rákszűrés fontosságának hangsúlyozása miatt - dr. Ajkay Zoltán szerint - indokolatlanul háttérbe szorultak. Ilyen például a magas vérnyomás (hipertónia) és a vércukorszint mérése. A hipertónia következtében fellépő agyvérzés és szívinfarktus miatt évről-évre szintén több ezren veszítik életüket, ami nem csoda, hiszen 1,5-2 millióra becsülhető a magas vérnyomásban szenvedők száma. Sokan azonban már csak súlyos szövődmények után, a kórházban tudják meg, hogy krónikusan magas vérnyomásban szenvednek. A cukorbetegek közül is számosan csak látásuk romlása vagy lábszárfekélyük miatt keresik fel az orvost, s ott derül ki, hogy a problémák igazi okozója a cukorbaj. Pedig ezeket a kórformákat vagy egyes daganatfajtákat - például a bőrrákot - is kiszűrhetnék a háziorvosok. Csakhogy ehhez mind az egészségügyiek, mind a betegek hozzáállásának változnia kellene.