A kutatók 467 tizenkettő és tizenöt év közötti fiatalt vizsgáltak, akik a vizsgálatot megelőző 30 napban nem dohányoztak. Négy évvel később újra meginterjúvolták a fiatalokat: a kérdések arra vonatkoztak, dohányoznak-e szüleik, szeretnek-e iskolába járni, mennyire tartják magukat lázadó alkatnak, és hogy általában milyen a hangulatuk.
A négy év alatt dohányzásra rászokott 71 fiatal adatfelvételéből az unalom dohányzásra hajlamosító szerepén kívül az is kiderül, hogy a rászokás szoros kapcsolatban áll az elismerésre való vággyal: azoknak, akik valamilyen presztízstárggyal rendelkeztek az első adatfelvételkor, majnem fele lett dohányos, míg az ilyennel nem rendelkezőknek csak 15%-a. A dohányzás tehát egyfajta státusszimbólum is lehet, az önkifejezés alternatív (és egészségre káros) eszköze.