Sosem múló fáradtság

Ha panaszaink hosszabb ideig, akár hetekig, hónapokig fennállnak, mégis, orvosunk semmiféle szervi okát nem találja tüneteinknek, akkor erősen gyanítható, hogy a krónikus fáradtság szindróma jeleit tapasztaljuk magunkon.

Bár a tünetegyüttest több orvos már a múlt században leírta, csak 1988 óta tartja számon önálló kórképként a tudomány. Mivel a betegségekre jellemző objektív tünetek hiányoznak, s csak a páciens szubjektíven megélt panaszaira hagyatkozhat az orvos, ezért a kórkép, illetve tünetcsoport gyakorisága nehezen határozható meg pontosan. Újabb vizsgálatok szerint százezer lakosra kétszáz beteg jut, az orvosnak panaszkodók tíz százalékánál igazolható a krónikus fáradtságszindróma jelenléte, a többi 90 százalékot kitevő páciens tünetei mögött egyéb, jól meghatározható betegség van. Azt is megfigyelték, hogy a nők kettőször-négyszer gyakrabban keresik fel az orvost a szindrómára jellemző tünetekkel, s bár vélhetően már gyermekkorban is kialakulhat, mégis ritkább: százezer serdülőből legfeljebb húsz esetben lehet igazolni.

Sok esetben a krónikus fáradtság szindróma hirtelen kezdődik, mégpedig influenzaszerű vagy vírusfertőzésre hasonlító tünetekkel, ezért is gondolták úgy sokáig, hogy e betegség is fertőzés következménye. (Az esetek legalább harmadában a tünetcsoport kialakulása valóban egy fertőző betegséget követ.) Csakhogy ez esetben a fejfájás, hőemelkedés vagy láz, illetve az izületi és izomfájdalom, s az azt kísérő fáradtság egy-két hét alatt elmúlik, míg a szindrómában a panaszok akár hat hónapig is fennállnak, illetve vissza-visszatérnek. A betegség kialakulásának létezik lassú, alattomos változata is, amikor a kimerültség a vezető tünet, de a megannyi, nem túl jellegzetes panasz miatt "nem áll össze a kép".

Mindazonáltal gyanújelként értékelhető, ha megfelelő mennyiségű alvás és pihenés ellenére sem szűnik az állandó, kínzó fáradtság, a kellemetlen testi és lelki közérzet. Az orvosi kivizsgálás a szakma szabályait követve természetesen először a legnagyobb veszélyt jelentő megbetegedések után kutat a panaszok hátterében, hiszen a szindróma léte csak a sok negatív lelet és a beteg panaszai alapján mondható ki, amikor a szakember már minden mást kizárt. Ez nem könnyű feladat, hiszen a tünetek között jó pár olyan akad, ami más-más betegségre utal, például a klimaxra jellemző kellemetlenség, ízületi fájdalom, gyulladást jelző állandó hőemelkedés. Ráadásul a felmérések szerint a krónikus fáradtság szindrómához gyakrabban társulnak szorongásos, depressziós lelki tünetek, sőt allergiás panaszok.

Ugyanakkor a tünetcsoport a beteg életkilátásait nem veszélyezteti, a tünetek hosszú ideig fennállhatnak, de nem súlyosbodnak, s általában maguktól múlnak el, azaz a betegség spontán gyógyul. Az ismert adatok alapján az esetek felében nem is tér vissza, de öt éven túl minden betegnél örökre eltűnik.

Ajánló:

A túl sok kávé, a súlyfelesleg, a túledzés, a rossz erőnlét és más fárasztó dolgok.

Korábban:

Mindenkinek vannak rossz napjai, minden összejön, tornyosulnak a gondok, elfáradunk. De a legtöbb ember képes kipihenni magát, ha van módja. Néhányan azonban sosem, ők krónikus fáradtság szindrómától szenvednek.