Ha a diagnózis: cukorbetegség

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

diabet
1. típusú diabétesz

A sokkal sűrűbben előforduló, 2. típusú cukorbetegségnél jellemző tünetek a bőrfertőzések, furunkulusok keletkezése, bizonyos testrészek, elsősorban a szeméremtest viszketése, gombás eredetű gyulladása. Az említett tünetek igen enyhe formában is jelentkezhetnek.

Amíg az 1. típusú diabétesz esetében gyorsan diagnosztizálják a betegséget és azonnal gyógykezelnek, a 2. típusú diabétesznél nagyon sok esetben nem szembeötlők a tünetek. Előfordulhat, hogy a cukorbetegséget csak 15-20 évvel később fedezik fel - nemegyszer súlyos késői szövődményei, például a látás hirtelen romlása kapcsán. Más esetben a csökkent sebgyógyulás, az egyes végtagok keringésének romlása, leggyakrabban pedig a lábujjak elhalása hívhatja fel a figyelmet az idejekorán fel nem ismert cukorbetegségre. Jellemző e diabéteszforma rejtőzködő voltára, hogy a szívizominfarktuson átesettek 10-15 százalékánál találnak addig nem észlelt cukorbetegséget.

A lassan kifejlődő, tünetszegény, az évek hosszú során át fennálló, de fel nem ismert diabétesz ugyanúgy kifejti nemkívánatos hatásait a szervezetre, mint a diagnosztizált, de nem megfelelően kezelt kórállapot. Minél régebben áll fenn a betegség, és minél magasabb az átlagos vércukorszint, annál nagyobb az esélye a cukorbeteg életét megkeserítő és veszélyeztető késői szövődmények kifejlődésének. De ez fordítva is igaz: minél jobban karbantartja valaki a betegségét, minél alacsonyabb az átlagos vércukorszintje, annál kevésbé térnek el a cukorbetegek életkilátásai egészséges társaikétól.

A kezelés a beteg együttműködése nélkül nem lehet eredményes

A cukorbetegség tehát sajátos kórkép, amelynél az orvos igyekezete a páciens együttműködési készsége nélkül csak részeredményekhez vezethet. Minél többet tud a cukorbeteg valós állapotáról, az anyagcsere szabályozásának eszközeiről - a "testre szabott" kezelés feltételeiről, módozatairól -, annál sikeresebben veheti fel orvosával együtt a harcot a diabétesz ellen, és így kevésbé éli meg betegségként az egyébként viszonylag jól karbantartható állapotát.

Mit tegyen az, aki az említett tüneteket észleli magán?

Azonnal keresse fel családorvosát, aki panaszai alapján vizelet- és vércukorvizsgálatot végeztet.
A vizeletkontroll a vizeletben lévő glukózt vagy ketont mutatja ki. A vérvizsgálat pedig a vér glükóz-szintjére ad választ. Amennyiben az érték a normálisnál magasabb, akkor további kontroll szükséges.
Gyakran az éhgyomorra elvégzett, úgynevezett glükóz-tolerancia teszt (GTT) ad a gyanúra választ: vér- és vizeletvétel után nagyon édes teát kell inni, majd 30, 60, 90, 120, 180 perc múlva a vérvételt szükséges megismételni. Amennyiben kevés az inzulin, a cukorbetegség diagnosztizálható lesz. (Az úgynevezett terhességi cukorbetegségnél is hasonló leletet kapnak, ám tudni való, hogy szülés után a vércukorszint ez esetben ismét helyreállhat.)

Kívánatos, hogy lehetőleg ezzel egyidejűleg sor kerüljön a vérzsírok, a szérum koleszterin- és triglicerid- s ha van rá mód, a HDL- (védő-) koleszterin vizsgálatára is. A felnőttkorban kezdődő 2. típusú cukorbetegség legtöbbször nem csupán a szénhidrát-anyagcsere, hanem a zsíranyagcsere zavarával is együtt jár. A vizsgálat része a vérnyomás és a testsúly mérése, a lábak, a láb ereinek "felmérése" s a szemész szakorvos által végzendő szemfenék-ellenőrzés.

A 2. típusú cukorbetegség nem mindenkit veszélyeztet egyformán. Elsősorban azoknál lép fel, akiknek egy vagy több, felnőttkorban megbetegedett családtagja van, aki túlsúlyos, elhízott, hipertóniás, vagy akinek terhessége során terhességi cukorbetegsége volt. Őket fokozott kockázatúaknak tekintik, az évenkénti, rendszeres szűrővizsgálat számukra feltétlenül szükséges. A már diagnosztizált betegeknél sem maradhat el a kontroll. Ezáltal akár évtizeddel korábban, már a kezdeti stádiumban felfedezhető a diabétesz és megtehetők a szükséges, célravezető lépések.


Milyen okokra vezethető vissza a fiatal-, illetve az időskori cukorbetegség?

A hasnyálmirigy úgynevezett Langerhans-szigeteiben lévő B-setekben az inzulin, a vele ellentétes hatású glukagon az A-sejtekben jön létre. Az inzulin az anyagcserében több funkciót is betölt. Például határok között tartja a vércukorszintet, ami normális esetben 3,31 mmol/l alá nem süllyedhet, és még étkezés után sem emelkedhet 7,71 mmol/l-nél magasabb szintre. Ha a vérbe a keleténél több cukor kerül, akkor annak felvételében az inzulin a máj-, az izom- és a zsírsejteket segíti. Miután a szervezet semmiképpen sem nélkülözheti az inzulint, ezért a keringő vér egy kis mennyiséget folyamatosan tartalmaz belőle. Amennyiben a vércukorszint csökken, a glukagon-képződés megnő és hatására a májban tárolt cukor-tartalék aktivizálódik.
A hasnyálmirigy működéséről bővebben

Diabéteszt válthat ki valamilyen műtéti beavatkozás, baleset, hosszú ideig tartó lelki megterhelés, terhesség, illetve néhány gyógyszer. Ez utóbbiak szerepet játszhatnak az időskori cukorbetegség létrejöttében. Például a sokáig elhúzódó szteroid-kezelés - reuma, asztma, immunrendszer betegségének kezelése stb. -, valamint szervátültetés utáni gyógyszerkezelés - a vizelethajtók, a vizenyőkezelés, vérnyomáscsökkenés-, továbbá a fogamzásgátló tabletták folyamatos szedése.

Lehetséges szövődmények

A jól beállított vércukorszint mellett békés öregkor is megélhető. A közepesen, vagy rosszul beállított vércukor következtében másodlagos betegségek, majd késői károsodások alakulhatnak ki. A kisebb erek belső felszínén cukorral kapcsolódó fehérjék rakódnak le. Ezek később a vérkeringés zavaraihoz vezetnek, nyomukban pedig nehezen gyógyul egy-egy seb. A kór leginkább a szem és a vese ereit roncsolja.
A vesében lévő kis erek károsodása veseelégtelenséghez vezethet. A cukorbetegség harmadik esztendejében a vesében ugyan tüneteket nem okozó, de már kóros elváltozások jöhetnek létre. Minderre azért is nagyon fontos odafigyelni, mert a diabéteszben szenvedők csaknem 7 százaléka veseelégtelenségben hal meg.

A szem-ideghártya kiserei törékennyé válnak és véreznek. Az átlátszó üvegtestbe - a látóképességet befolyásolva - új érképződmények alakulnak ki, s megfelelő kezelés híján a folyamat vaksághoz vezethet. A fiatalkori cukorbetegek 90 százalékánál 17 év után szemkárosodás jön létre.

Az erek belső felszínén zsírok rakódnak le. A folyamatban elsősorban az idősebb cukorbetegek veszélyeztetettek, hiszen ők egyéb kockázat hordozói is. Különös teher a szív koszorúereinek és a vese-ereknek az együttes károsodás, valamint az alsó végtag keringésének zavara. Miután a cukrosok az infarktus veszélyt nem érzékelik, 70 százalékuk halálának oka szív- és keringési betegség.

Az idegkárosodás - neuropathia - azért lép fel, mert az ideg ingerelhetősége csökken. Kezdetben "hangyamászás", zsibbadás érzékelhető a lábszáron, égő érzés a talpon, éjszakai lábikragörcs jön létre. Később a lábszárfájdalom erősödik, majd a bőr érzéketlenné lesz, a beteg a sebet nem veszi észre. Így fordulhat elő, hogy az egyszerű seb, miután nem gyógyul, elüszkösödik. A folyamat végül amputációhoz vezethet.
A belső szervek beidegződésének károsodása szintén felismerhető jelekkel jár: gyorsul a szívműködés, éppúgy létrejöhet székrekedés, mint hasmenés, a húgyhólyag ürítése csökken. A férfiak potenciazavarral küszködhetnek, ugyanis a hímvesszőben lévő barlangos testek vértartalmát szabályozó reflex sem olyan, mint régen.


A cukorbetegség kezeléséről, életmód- és étrendi ajánlásokról ezután folyamatosan olvashatnak rovatunkban

Ajánlat

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!