Mindenekelőtt érdemes áttekinteni a tradicionális őszi-téli életvitel főbb jellemzőit. Nézzük először a táplálkozást. A zúzmarás napok beköszöntével a piaci kínálat és ezzel együtt az asztalra kerülő ételek köre is egyszer csak megváltozik. Lassan eltünedeznek a magas víztartalmú, hűtött, kevéssé fűszerezett, könnyed ételek és italok, helyüket tartalmasabb, laktatóbb, magasabb zsírtartalmú és erősebben fűszerezett étkek veszik át. Ez a folyamat tulajdonképpen teljesen érthető, hiszen kinek lenne kedve mínusz 10 fokban jeges gyümölcslevest kanalazni. Inkább várjuk el a téli ételektől, hogy megmelengessenek a hideg napokon, és ez bizony sokszor szaftosabb alapanyagok (csülök, tejföl stb.) felhasználásával jár. Lassan kikopnak a nyáron oly bőséges zöldségek - azért persze a káposztafélék, a burgonya, a répa, a cékla, a hagyma és a zeller elkísérnek bennünket -, de gyakrabban kerül az asztalra az energiában gazdag száraz hüvelyesek köre.
A másik fő téli jellemző a fizikai aktivitás mértékének csökkenése, de talán nem helytelen a megállapítás, hogy ennek modern világunkban kevésbé van indokoltsága, mint például a főként a mezőgazdaságban tevékenykedő ősöknél, hiszen egy titkárnő vagy egy banktisztviselő nyáron sem végez több fizikai munkát. A teljes képhez azonban talán hozzájárul a napfényben szegény környezet negatív hatása a hangulatra, és ezáltal a mozgási kedvre (ezzel arányban tapasztalható a nassolási kedv növekedése). Pontosan ez utóbbi jellegzetesség indokolja a téli táplálkozásra való fokozottabb odafigyelést (no persze, ha el akarjuk kerülni az előnytelen súlygyarapodást, kellemetlen gyomorrontást). Természetesen ekkor sem kell hatalmas dolgokra gondolni, néhány apróság bőven elég.