- A hastánc az európai táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. Épp ezért egyáltalán könnyű megtanulni - mesélni Hayet hastánctanárnő és koreográfus. Hayet - neve arabul azt jelenti: élet - hét éve táncol, egyiptomi táncosoktól tanult, majd évekig hastáncolt Bécsben és németországi iskolákban, szórakozóhelyeken.
- A hangsúly a csípőtájékon van, a tánc jellegét a hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések. Az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdulatok mesélik el. A tánc attól lesz igazán nehéz, hogy minden külön-külön mozog: a csípő, a derék, a mell, a váll, fej, illetve ezek mozgását kell megfelelően összehangolni. A lírai, ritmusos zenére ráhangolódva a jó hastánc szenvedélyes, de határozott összképet ad. Ahhoz, hogy valaki igazán jó hastáncos legyen, éveket kell gyakorolnia.
Hogy miért egyre népszerűbb a hastánc, erre Hayet így válaszol: - Sokan már unják a fitnesz- vagy aerobikórákat, és valami mást, egzotikusat keresnek. A tánc, bár nem fogyaszt, nyújtja és erősíti a has és a hát izmait, fokozza a vérkeringést, állandó jó kondícióban tart erős leterhelés nélkül, ülő foglalkozású nőknek kifejezetten ajánlott. Tartást ad, kecsessé teszi a mozgást, és harmóniát hoz.
A hastánc születése
A hastánc több ezer évvel ezelőtt Észak-Afrika és Egyiptom környékén keletkezett, hamar elterjedt többi arab országban, és igen későn került át Európába és a tengerentúlra. Eredetileg nem színpadi tánc volt, hanem az arab asszonyok egymás között táncoltak, egymást tanították a táncra. Ennek az emlékét őrzi az a marokkói és algériai tradíció, hogy a házasság előtt az anyós előtt kell a leendő feleségnek a tánctudását bizonyítania.
A hastánc eredetileg termékenységi tánc volt: a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő hasmozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben. Bizonyos vonásaiban a hastánc a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához: Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és szokássá vált az is, hogy fényképet készítenek, amelyen a fiatal pár a táncosnő hasára teszi a kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.