Az elmúlt évtizedben sok orvos érdeklődése fordult a kutyatartók felé. A kutatások eredményei szerint a kutyatartás csökkenti a magány érzetet, a depressziót, a testi-szellemi leépülést, növeli az infarktus utáni túlélés esélyét, fokozza a stressztűrő képességet. A kutyákhoz szinte minden ember vonzódik. Ennek fő oka, hogy az ember igényli a testi érintést és az érzelmek kifejezését. Egy gazdáját szerető kutya naponta többször tudatja "emberével", hogy rajong érte. Sok ember számára ez az egyetlen lehetőség arra, hogy szeretetet kapjon. A kutya azonban nem csak érzelmi társ, de jó nevelő is. Szinte minden családban eljön az idő, amikor a gyerek szülei elé áll a nagy kéréssel: Vegyünk egy kiskutyát! Ha a szülők kötélnek állnak, a kutyával együtt jelentős lélektani előnyhöz is juttatják a gyermeket. Olyan tanítómestert adnak mellé, aki hűségével, szeretetével, őszinteségével megnyitja az utat a harmonikus emberi kapcsolatok megteremtésének lehetősége felé. Egy kutya tekintetével, viselkedésével sok mindent ki tud fejezni. Ha erre egy gyermek érzékennyé válik, akkor érzékenyebb lesz társas kapcsolataiban is. A kutya mindig válaszol a gyerek viselkedésére, megtanítja neki, hogy cselekedeteinek következményei vannak, hogy egy másik élőlénnyel csak felelősségteljesen lehet bánni.
A kutya másra is tanít. Manapság az ember egyre inkább eltávolodik a természeti léttől, így a saját természetétől is. Ha nem ismerkedik meg az állatvilágban uralkodó törvényekkel, saját biológiai vonatkozásait sem lesz képes megérteni. Az állatokkal való együttélés hozzásegíti a gyermeket ahhoz, hogy az így szerzett tapasztalatok által önmagát is jobban megismerje.
"A kutyák rendszerint maguk is nagyon jól értik a módját annak, hogyan kell eredményesen meglépni a gyerekek túlságosan terhes és kínzó figyelme elől - és pontosan ennek van igen nagy pedagógiai értéke: a gyerekek megtanulják, hogyan kell viselkedniük, ha azt akarják, hogy a kutyák kívánatos társaságnak tekintsék őket. Ha tehát egy gyerek némi veleszületett tapintattal rendelkezik, már zsenge korában megtanulja, hogy tekintettel kell lennie másokra - s ez bizony nem kevés nyereség." Konrad Lorenz: Ember és kutya |
A nevelésben jó gyakorlati segítség lehet az is, hogy az állat rendszerességet követel meg gondozójától. A mi életünknek is van ritmusa: éjszaka alszunk, rendszeresen eszünk Az ember ideig-óráig megzsarolhatja biológiai szükségleteit. Az állat ilyen tekintetben nem engedékeny: szinte kényszerít a természet rendjének betartására. Arra nevel, hogy biológiai korlátainkat tiszteletben tartsuk.