A segítség négy lábon érkezik

Kutyás vagy, vagy macskás? Ha meg akarunk ismerkedni valakivel, nyugodtan föltehetjük ezt a kérdést. Sok minden kiderül a válaszból. Ha kutyás, akkor hűségre, bizalomra, melegségre vágyik - hiszen egy kutya ezt egész biztosan nyújtani tudja gazdájának. A macskás a szabadságot, az önállóságot, a szépséget értékeli. Ez a macska lényege. Egy biztos: szinte nincs olyan ember, akit ne töltene el örömmel az állatok közelsége.

Az emberek egy része, még akkor is, ha családban él, elmagányosodhat. Egy régebbi szociológiai felmérés szerint a gyerekek-szülők napi aktív kapcsolata alig fél óra. Ebben az esetben a kutya igazi társsá válhat. A "hűséges kutyatekintet" valóban azt az érzést kelti bennünk, hogy valaki számára fontosak vagyunk. Ez az egyik alapja a kutya terápiás hatásának. Amerikában szinte mozgalommá vált, hogy "szociális segítő kutyákat" alkalmazzanak idősek otthonában, fogyatékosok intézeteiben, gyermekotthonokban. Az együttműködésre kiképzett kutyák ezekben az intézményekben, bizonyos mértékben - bár közel sem teljesen - ki tudják elégíteni a gondozottak szeretetigényét. Ezt a fajta kutyás munkát a szakemberek nem nevezik terápiának, hiszen a cél itt nem gyógyítás, "csak" öröm okozása, az életminőség bizonyos fokú javítása.
A szaknyelvben ez a tevékenység az animal assisted activities (AAA) nevet kapta. Elképzelhető azonban az is, hogy egy ilyen kutyás látogatás terápiás értékűvé válik. Jó példa erre az az eset, amit az állatok segítette terápia egyik jeles képviselője, Mary R. Burch ír le könyvében. Mary kutyájával járt az öregek otthonába. Harmadik látogatásukat tették az idős, Alzheimer-kórban szenvedő Esthernél. A néni nem kommunikált, csak magában dünnyögött, valami ilyesmit: "Na-na-na". Mary belépett a szobába: "Jó estét, Mary vagyok. Hogy van?" Esther néni a szokásos választ adta: "Na-na-na". Ekkor Mary mögött megjelent Laddie, a segítő kutya. Esther néni arckifejezése felélénkült, az idős hölgy beszélni kezdett: "Milyen szép kutya! Gyere ide drágám, had simogassalak meg!" A kutya megnyitott egy régen lezárt szelepet, a néni ezután újra kapcsolatba került a külvilággal.

A valódi terápiás munka kis csoportban, vagy egyéni helyzetben folyik. Ezt a módszert animal-assisted therapy (AAT) néven ismeri a szakirodalom. Leggyakrabban pszichoterápia kiegészítőjeként, de beszéd-, vagy mozgásfejlesztés céljából is alkalmaznak terápiás kutyát.
A leglátványosabb eredményeket olyan esetekben érik el, amikor az egyáltalán nem, vagy nehezen kommunikáló páciens kezelésébe vonnak be állatot, "aki" pusztán szeretetreméltó lényével éri el, hogy a beteg megnyíljon. A páciens hamar fölveszi a kapcsolatot a kutyával: simogatni kezdi, beszél hozzá. Innen már csak egy lépés, hogy az állatra vonatkozó kérdéseit feltegye a terapeutának. Ezután általában megtörik a jég, és a beteg a terápiára is nyitott lesz. Ennek a folyamatnak nagy a jelentősége az autista gyermekek kezelésében. Az ő alapvető problémájuk a kapcsolatteremtési képtelenség. Kutya bevonásával rá lehet vezetni egy autisztikus, vagy autista gyerekcsoport tagjait, hogy a kutyával, majd, lassan egymással is kommunikáljanak. Itt a kutya már nem passzív, a csoportfoglalkozás során labdázik, játszik, és "produkálja magát", szinte felkéri a gyerekeket, hogy foglalkozzanak vele.

Nagy segítséget jelent a kutya a mozgásfejlesztésben. Gyakori, hogy idegrendszeri, vagy egyéb sérülés miatt gátolt egy gyermek mozgása, de arra is van példa, hogy pszichés trauma miatt adja fel az apróság a mozgást és/vagy a beszédet. Mindkét esetben segítséget nyújtanak a jól kiképzett terápiás kutyák. Az a gyermek, akit eddig folyton teljesítményekre kényszerítettek (így mozogj, utánozz, mondjad, csináld!) a kutyával szinte magától elvégzi a gyakorlatokat: a kutya után átmászik a pallón, célba dob, hogy az állat visszahozhassa a labdát, és kutyát sétáltat a szobában hosszú percekig, holott régebben alig lehetett rávenni arra, hogy megmozduljon. Eddig neki kellett dolgozni, most a kutyának kell: ő csak utánozza. Eddig neki parancsolgattak, most ő irányíthatja a kutyát.