Hazánkban még a lovasterápia szó egységes értelmezése sincs meghatározva, sok szakember tévesen használja a különböző szakágak neveit. Hiányoznak a szakmai irányelvek, nincsenek szabályozva a személyi és tárgyi feltételek sem. Nagyon nagy igény mutatkozik a gyógylovaglás minden formája iránt, annak ellenére, hogy többnyire sem a háziorvosok, neurológusok, sem az érintettek, sem a szülők nincsenek tisztában a terápiás módszer lényegével. Az is előfordul, hogy valaki megfelelő képzettség és tárgyi feltételek nélkül vág bele hippoterápia végzésébe. A lovasiskolák 1-2%-ában folyik ilyen tevékenység, de ott is csak zökkenőkkel, hiszen fedett lovardák hiányában az időjárás nagyon erősen befolyásolja a terápiás munka menetét.
Pénz, paripa...
Ez a két dolog kell a lovasterápia kivitelezéséhez, na és jól képzett terapeuták. Gyógytornász által vezetett hippoterápia az országban egyelőre öt helyen működik, ennek főleg anyagi okai vannak. A terápia költségeit többnyire a szülőknek kell fedezniük, kivéve, ha a küldő intézmény valamilyen forrásból tud a betegek után fizetni. A gyógypedagógiai lovaglás helyzete valamivel jobb, mert az oktató-nevelő intézmények költségvetésükből vagy pályázati pénzekből áldoznak erre.
Lovasterápiás munkát csak komoly felkészültséggel, előképzettséggel lenne szabad folytatni, de ezt sajnos még ma senki sem kéri számon az önjelölt gyógyítóktól. Nem mellékes az sem, hogy a ló ki van-e képezve terapeutának. A Magyar Lovasterápia Szövetség 2002 októberében indította első hippoterápiás szakemberképzését. A leendő terapeuták épp e a cikk írásának napjaiban koptatják az iskolapadot és a nyergeket.
Biztonságos, hatékony gyógyító munkát csak "megfelelő végzettségű" lóval lehet végezni. Terápiás lovak kiképzése a balogunyomi Unicornis Egészségforrás Alapítvány lovasközpontjában folyik.
Talán az elkövetkező években megtalálja a méltó helyét hazánkban is a lovasterápia, és hozzáférhetővé válik a rászorulók többségének számára.
Sződy Judit