A média vonzó, erőszakos hőse

A média által közvetített erőszakos jelenetek erősen hatnak a fiatalok gondolkodására és viselkedésére. Mit tehet egy szülő, hogy a gyerekét a lehető legkisebb negatív hatás érje?

Miután az amerikai Boston Neighborhood Network (BNN) kábeltelevízióban, májusban lement egy igencsak "erős" videóklip -, amelyben fegyveres férfiakat megszíjazott táncosnők vesznek körül (és amely egyébként semmiben sem különbözik a Music Television-ön (MTV) naponta 15-ször is látott filmektől) -, Boston város egyik vezetője, Jerry McDermott nem bírta tovább cérnával. Összehívott egy nyilvános vitát, amely a szándékai szerint végre már élesen rávilágít arra, hogy "minden, ami abban a klipben megjelent, totálisan negatív és elhibázott".

McDermott felkérte a helyi média, illetve a rendőrség képviselőit, és a fiatalokat is, hogy adják elő, mit gondolnak "a média által közvetített negatív üzeneteknek", illetve azoknak a fiatalkorban elkövetett bűncselekményeknek az együtthatóiról, amelyek a bandákba verődött tinédzser lányok számláira írhatók.

Tény, hogy Bostonban, az elmúlt öt évben egyre több fiatal lány sodródik olyan helyzetbe, hogy erőszakos cselekményeket követ el, általában bandákhoz csapódva. Ezzel együtt a városban nőtt a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők száma is. "Bandákba verődött lányok mindig is voltak, de őket inkább áldozatoknak kell tekinteni" - mondta a gyűlésen Kelley O'Conell bostoni nyomozó.

Egy másik bostoni nyomozó, David Singletary szerint is egyre agresszívebbé válnak a fiatal lányok a városban, mint mondta, például "fegyvert viselnek és drogot fogyasztanak". "A gimnazista lányokat nagyon könnyű olyan bandákba beszervezni, amelyek önmagukban is erőszakosak, és amelyekben aztán maguk is elkövetnek erőszakos bűncselekményeket" - állította Singletary.

"Vajon a BNN-en futott rapzenei klipnek - amelyben fiatal férfiak különféle gangjeleket és fegyvereket mutogatnak, fiatal nők pedig körülöttük táncolnak egy szál bugyiban -, van-e ahhoz köze, hogy a városban egyre erősödik a fiatalkori bűnözés?" - tette fel a kérdést nem minden él nélkül McDermott.

Miközben arra, hogy vajon a média hat-e a fiatalok életstílusára és attitűdjeire, nagyon könnyű rávágni, hogy igen, de elgondolkodtatók a következő kérdések. Felelős-e önmagában a média a társadalomban megjelenő vagy erősödő bűncselekményekért? Ha igen, vagy csak részben, akkor megoldás-e a cenzúra? Ha nem, akkor mi minden válthat ki a fiatalokból erőszakos cselekedeteket? És végül: kinek a hibája, ha a tinédzserek nem vesznek részt olyan "népnevelő programokon", amelyek mindezeket a témákat feszegetik?

Akcióhősök és harcosok

Régi filozófiai kérdés, hogy a művészet utánozza-e valóságot vagy a valóság a művészetet. Ezt a kérdést a 20. és 21. században feltehetnénk úgy is: vajon a média utánozza-e a valóságot vagy a valóság a médiát?

A nap, mint nap ránk zúduló vizuális információs tömegében temérdek az erőszakos képsor és nagy kérdés, hogy mindez miként hat ránk, különösen pedig a gyerekekre és a fiatalkorúakra. Vajon tényleg megváltoztatják-e az agresszív jelenetek a fiatalok attitűdjeit és világlátását?

Az erőszak definíciója

"Az erőszak meghatározásánál három tényező kap hangsúlyt: a szándékosság, a károkozás fizikai természete, illetve a károkozás élőlényekhez, és humanizált szereplőkhöz való kapcsolódása" - áll az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egy tanulmányában. Az erőszak "a testi erővel való, hihető fenyegetés, illetve a testi erő alkalmazásának nyílt ábrázolása, amelyben a fizikai károkozás szándéka egy élőlény(ek), illetve humanizált szereplő(k) ellen irányul. Erőszaknak tekintjük a fizikai erő alkalmazásának olyan következményeit is élőlények, illetve humanizált szereplők ellen, amelyekben az erőszakos tett nem látható. Ilyen módon az erőszak definíciója a fenyegetésre, a magatartásra és a káros következményekre is kiterjed" - így a tanulmány.

Egy keresztény szellemiségű site szerint a televízióban látott agressziónak "alapvetően háromféle rossz hatása van az emberekre". "Növeli az erőszakot" - állítja az Eden Communications -, mivel "több tanulmány is alátámasztja, hogy a tévében (vagy egyéb médiumokban) látható erőszak agresszív viselkedéshez vezet, leginkább utánzás révén; az emberek ugyanis mintaként lemásolják azokat, akik erőszakosak a tévében, utánozzák őket".

Másodszor, "érzéketlenné tesz és szívtelenséget szül", ami abban nyilvánul meg, hogy a való életben "az erőszak áldozataival szemben érzéketlenek lesznek". Harmadszor, "rettegést okoz", mert "a gyerekek azt gondolják majd, hogy az erőszak mindenhol ott van, és nincs semmi jó a világban". "Bár ez részben igaz, mégis félrevezető, és nagy károkat okozhat a gyermek fejlődése során" - ijeszti meg az olvasókat a weboldal.

Az Unesco tíz évvel ezelőtt végezte el az első nemzetközi "médiaerőszak" kutatását (Global media Violence Survey), amelyben 93 ország, ötezer 12 éves tanulóját kérdezték meg. A válaszadók 93 százalékának volt akkor hozzáférése televízióhoz, és átlagosan napi három órán keresztül nézték azt. A kutatók megállapították, hogy a tévé a gyerekek életében a legmeghatározóbb médium.

Sok országban már az Unesco-felmérés idején is, a tömegkommunikációs csatornákon, óránként átlagosan öt-tíz erőszakos jelenet volt látható. Az eredmények szerint - egy-egy fiatal néző már meglévő tapasztalataitól, értékrendjétől és kulturális környezetétől függően - a médiatartalom mindenképpen viszonyítási pontként szolgál, meghatározza azt, hogy a gyerek miként reagál bizonyos helyzetekre. "Egy gyerek nem feltétlenül adaptálja azt a viselkedési mintát, amelyet a tévében vagy más médiumban lát, de a média képei modellnek, standardnak számítanak, amelyeket a gyerek normálisnak vagy elfogadhatónak lát" - derült ki a kutatásból.

Az eredményekből kitetszik az is, hogy az agresszív férfihősök minden kultúrában csodálattal töltik el a fiú nézőket, pláne ott, ahol a gyerekek környezetében az erőszak mértéke amúgy is magas. A lányok ezzel szemben inkább popsztárokat választottak ikonként.