A média vonzó, erőszakos hőse

A média által közvetített erőszakos jelenetek erősen hatnak a fiatalok gondolkodására és viselkedésére. Mit tehet egy szülő, hogy a gyerekét a lehető legkisebb negatív hatás érje?

"Az egyik legnagyobb gond, hogy a médiában látott erőszakos képi és hanghatásoknak a fiatalok a legkiszolgáltatottabbak, mivel a ezeket a jeleneteket valóságként, tanulandó modellként kezelik. A konfliktusok megoldása a modellek alapján gyakran vezethet szélsőséges agresszióhoz" - mondta Münnich Iván pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) csoportvezetője.

Az OKRI-ban jelenleg is dolgozik egy munkacsoport (Münnich Iván, Kó József és mások részvételével), amely az agressziót kutatja a fiatalok körében, igaz, ebben nem vizsgálják a nemek közti különbségeket (erre vonatkozóan egyelőre nincsenek magyar adatok). A kutatás során iskolás gyerekeknek vetítettek filmrészleteket, három csoportba osztva: az elsőben agresszív részleteket mutattak, a másodikban szorongásost, illetve szorongást sugalló jelenteket, végül pedig egy vidám összeállítást.

A felmérésben az OKRI a gyerekekben megjelenő agressziót, illetve egy, a hazugságvizsgálóhoz hasonló műszerrel a vegetatív idegrendszeri hatást vizsgálta.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy az agresszióra hajlamosabb fiataloknál az erőszakos filmrészletek nem váltottak ki különösebb reakciót, a vegetatív vizsgálat során a felmérés "alanyai" szinte nem is reagáltak - ugyanakkor bizonyíthatóan fogyasztói lettek az ilyen jellegű médiatermékeknek, tehát egyre több erőszakos jellegű műsort, filmet és más vizuális terméket néztek. "Valódi erőszakos reakció kiváltásához egyre több agresszív vizuális esemény szükséges" - mondta a pszichológus.

Azok a fiatalok, akik a neveltetésük során azt tanulták, hogy a rájuk zúduló erőszakos médiajelenetek ellenére, amit látnak, azt a való életben tilos követniük, a vegetatív vizsgálat során szélsőséges reakciókat mutattak: konfliktust jelentett számukra, hogy miként tudnak szembenézni az agresszív jelenségekkel, és hogyan tudják azokat feloldani.

(A vidám filmek mindkét csoportnál erős reakciót váltottak ki, természetesen pozitív értelemben.)

"Korunk nagy problémája, hogy a mai kultúrában kialakult egy olyan közhangulat, amely szerint az agresszió elfogadott dolog" - összegezte az eredményeket Münnich Iván.

Fiúk, lányok

Egy Bostonban futott felmérés szerint a fiatal lányok, bár nem bizonyultak az erőszakra nyitottabbnak, mint fiú kortársaik, de megalázottabbnak érzik magukat és az önbecsülésük is kisebb. A lányok reménytelenebbnek látják a jövőt és több szexuális bántalmazásról számolnak be. A lányok kilenc százaléka vallott arról, hogy szexuálisan bántalmazták, hét százalékuk pedig azt állította, hogy a barátja bántalmazta vagy megerőszakolta őt az elmúlt egy év során. A lányok 50 százaléka úgy gondolja, hogy az emberek, akit lehet, kihasználnak.

Az amerikai gyermekgyógyászati akadémia (az American Academy of Pediatrics (AAP)) szerint:

- A médiában látott erőszak növeli a gyerekek agresszivitását - ezer feletti azoknak a tanulmányoknak a száma, ami igazolja ezt;

- 18 éves koráig egy átlag amerikai 200 ezer erőszakos jelenetet lát csak a televízióban;

- A gyerekek a szombat reggeli rajzfilmekben több erőszakot látnak, mint főműsoridőben. A főműsoridőben óránként három-öt erőszakos jelenet látható, míg a szombat reggeli rajzfilmekben ugyanez a szám óránként 20-25;

- A médiában látott erőszak a nyolc év alatti gyerekekre káros a leginkább, mivel ők nehezen tudnak különbséget tenni a valóság és a fantázia között, a tévében látott erőszakos képi és hanghatást valóságként értelmezik;

- Az erőszakos jelenetek növelik az agresszivitásra való hajlamot és az antiszociális viselkedést, növelik az áldozattá válástól való félelmet, illetve miattuk a gyerekek egyre érzéketlenebbek lesznek az agresszióra és annak áldozataira, a gyerekek még több agresszivitásra vágynak a médiában és valóságban is;

- A média sokszor nem helyesen mutatja be az agresszív viselkedés következményeit. Ez különösen igaz a rajzfilmekben, játék reklámokban és videóklipekben. Ennek eredményeként, a gyerekek azt tanulják meg, hogy nincs igazán következménye az erőszakos cselekedeteknek;

- A szülők úgy tudják csökkenteni ezeket a káros hatásokat, ha napi egy-két órára korlátozzák a televíziózást, figyelik, mit néz a gyerek, és nem engedik nézni az erőszakos rajzfilmeket, illetve videóklipeket, valamint nem engedik hallgatni az erőszakos zenét, megtanítják a gyerekeknek, hogy miként lehet nem agresszíven reagálni bizonyos helyzetekben;

- A szülőknek segíteniük kell abban, hogy "a helyes médiafogyasztás" kialakuljon, különbséget kell tenni valóság és fikció között, meg kell a gyerekeknek tanítaniuk, hogy milyen következményekkel jár az erőszak a valós életben, együtt kell nézni a gyerekkel bizonyos filmeket és beszélgetni a látottakról, illetve megkérdezni, mit gondolnak a gyerekek arról, ha az erőszakos cselekedetek a valóságban is megtörténnének (meghalna valaki?, börtönbe kerülne?, valaki szomorú lenne, az erőszak megoldana-e egy problémát vagy épp ellenkezőleg: megteremtené azt?).

Veres Panni