Aki szerencsétlen, rossz is!

A gyerekek meglepő módon viszonyulnak a szerencsétlen, elesett emberekhez - derült ki egy nemrég publikált kutatásból. Az ötévesek ugyanis egy kalap alá veszik a"szerencsétleneket" és a "rosszakat": elítélik és nem szeretik, nem segítik őket.

A gyerekek nem úgy születnek, hogy mindent tudnak az adományozásról, a javak megosztásáról, vagy arról, hogy az elesetteken segíteni jó dolog -, amiből tulajdonképpen mindenki profitál. Ez a szülők és a nevelők felelőssége.

Jean Piaget francia pszichológus szerint a gyerekek azért követnek egyes viselkedésmintákat, mert jutalmat kapnak érte, másokat pedig azért kerülnek el, mert esetleg büntetés jár érte. Ezt más, fejlődéspszichológiával foglalkozó tudósok az utánzás elméletével is kiegészítették: a gyerekek úgy viselkednek, ahogyan azt a szüleiktől látják.

Ha tehát egy kisgyerek azt látja a szüleitől, hogy készek segíteni a rászorulóknak, hajlandóak feláldozni a szabadidejüket azért, hogy önkéntes munkát vállaljanak, vagy bármilyen más módon megpróbálják támogatni a rászorulókat, akkor valószínű, hogy ő is ezt a viselkedésmintát követi majd.

A balszerencse áradása

A nehezebb kérdés viszont az, hogy mennyire befolyásolható a gyerekek gondolkodásmódja a szerencséről és a szerencsétlenségről, hiszen Olson kutatásai alapján az embereknek alapvetően "szükségük van" arra a hitre, hogy aki jó, az szerencsés, mert egyszerűen nem történhetnek vele rossz dolgok - s nem véletlen, hogy a legtöbb mese is erről szól.

Neveljünk nagylelkű gyereket!

Viselkedjünk mi magunk is nagylelkűen, és mindig magyarázzuk el a gyereknek, miért így döntöttünk, az önző megoldások helyett.

Beszélgessünk a gyerekünkkel más emberek igényeiről, vágyairől, és arról, hogy hogyan tudunk másoknak segíteni, hogy megkaphassák, amit szeretnének.

Mutassunk csalódottságot, ha a gyerekünk önző módon viselkedik, de ne büntessük meg ezért. Inkább mondjuk el, mennyire jó dolog megosztani másokkal azt, amink van.

Dícsérjük meg, ha nagylelkű volt valakivel!

Vállaljunk önkéntes munkát, vagy segítsünk egy idegennek - ha a gyerek látja, hogy milyen hatással vannak ezek a cselekedetek másokra, az rá is nagy hatással lehet.

Ha a gyerekünk folyamatosan önző módon viselkedik, vagy nem szívesen osztja meg a játékait másokkal, annak mélyebb lelki oka is lehet - talán valami miatt bizonytalannak érzi magát, és nagyobb stabilitásra lenne szüksége.

Forrás: Parentcenter.com

Ám a jó és a rossz viszonya ennél bonyolultabb, és az ember életében bekövetkező események esélyeit nem lehet leegyszerűsíteni arra, mennyire szerencsés vagy szerencsétlen csillagzat alatt született az illető - sőt, néhány tudós úgy gondolja, a szerencsésség vagy a szerencsétlenség magától az embertől, illetve az életéhez való hozzáállásától függ. Sigmund Freud szerint például azok az emberek, akik képtelenek bevallani maguknak, hogy rosszul csináltak valamit, hajlamosak a balszerencsére fogni sikertelenségeiket.

Egy angol pszichológus, Richard Wiseman még tovább megy: elmélete szerint az emberek saját maguk generálják a szerencséjüket: azzal, ahogyan gondolkodnak, és ahogyan cselekednek. "Minden ember szerencsés lehet, ha megtanul pozitívan gondolkodni" - nyilatkozta Wiseman egy interjúban. "Azok az emberek, akik szerencsésnek tartják magukat ugyanis pozitívan gondolkodnak, nyitottak az új lehetőségekre, és semmitől nem zárkóznak el. A rosszban is képesek meglátni a jót, és ha valamilyen negatív élmény éri őket, abból is képesek előnyt fabrikálni."

Huták Judit