Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné a csokoládét, ráadásul manapság már egyre több fajtát lehet megvásárolni a boltokban, az egyszerűtől a legdrágább különlegességekig, az ízesített és töltött fajtáktól az egész magas kakaótartalmú étcsokiig.
Bár nálunk még nincs nagy hagyománya , és csokoládé-szakértőkről is keveset hallani, érdemes egyszer - a magunk amatőr módján - csokoládékóstoló-partit rendezni - hasonlóan a borkóstolásokhoz, vagy éppen a különböző sajtok megízlelését célzó összejövetelekhez. Ezeken minden érzékszervünkkel megtapasztalhatjuk a csokoládé által nyújtott örömöket, és mivel minden fajtából csak kis mennyiséget fogyasztunk el, a hízás miatt sem kell annyira aggódnunk.
Csokoládékóstolás kezdőknek
Ha el akarjuk bűvölni a vendégeinket, az első kóstoló-partink előtt érdemes egy profi véleményét kikérni: íme Norma Rasmussennek, a csokoládé-kóstolás szakértőjének tanácsai egy sikeres csokikóstoló partihoz.
Végezzünk kutatómunkát! Próbáljunk meg minél többet megtudni arról, hogyan is készül a csokoládé, milyen élettani hatásai vannak, mi a története és szedjünk össze minél több érdekességet, amivel elkápráztathatjuk a vendégeinket.
Szerezzünk be minél több féle (10-12 tábla) csokoládét - étcsokit, tejcsokit, fűszerezettet stb. -, így elég variáció áll rendelkezésünkre, hogy összehasonlíthassuk őket.
Törjünk minden csokoládét kis darabokra, és készítsük ki őket egy-egy tányérra.
A kóstolást mindig a tejcsokoládékkal kezdjük, majd a félédes, végül pedig a keserű csokoládé következzen. Másképp fogalmazva: haladjunk a legalacsonyabb kakaótartalmú csokitól a legmagasabb százalékban kakaót tartalmazó finomságokig.
Készítsünk ki mindenkinek egy-egy pohár vizet, és valamilyen semleges ízű rágcsálnivalót vagy sós pereckéket, hogy az egyes csokoládék között "felfrissíthessük" az ízlelőbimbóinkat.
A legteljesebb csokiélmény
Ne habzsoljuk be egyszerre az egész falat csokoládét: előbb vizsgáljuk meg a színét (mennyire sötét, mennyire fényes, vannak-e benne szürkés vagy fehéres vonalak stb.).
Majd törjünk le egy darabkát, és egy kicsit melegítsük fel a kezünkben, amíg meg nem puhul. Alaposan szagolgassuk meg: nemcsak a csokoládé jellegzetes illatát érezhetjük, hanem virágokét, fűszerekét, vagy éppen fűét is, attól függően, hogyan és hol készült a csokoládé.
Vegyük a falatkát a szánkba, de ne rágjuk össze, inkább hagyjuk elolvadni a nyelvünkön, és próbáljuk meg minél jobban beazonosítani az ízeket: vaníliás inkább a csoki, vagy inkább fűszeres? Esetleg valamilyen más ízt vélünk felfedezni? Próbáljuk meg pontosan leírni, amit érzünk - használhatunk olyan szavakat, mint füstös, földes, karamellás. Figyeljünk oda arra is, mennyire édes a csokoládé, és mennyire érezzük harmonikusnak az ízeit.
Hagyjunk magunknak elegendő időt, hogy megismerjük a csokoládét, és vitassuk meg a tapasztalatainkat a többiekkel: így előbb-utóbb biztosan kiderül, melyik csoki lesz az abszolút kedvenc a vendégek körében!