A második kamaszkor

Van, aki negyvenévesen hátat fordít gondosan fellépített karrierjének, s újra iskolapadba ül. Van aki ebben a korban valamilyen extrém sportba szeret bele, s van, aki családot hátrahagyva, valaki másba. Új élet, új célok iránti vágy: ez a középkorúaknál gyakori életközép, azaz "middle-life" krízis.

Az emberek ritkán vannak tisztában az életük ezen szakaszában lejátszódó "krízis" pszichológiai magyarázatával, épp ezért csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudják feldolgozni. Szerencsés esetben, veszik a bátorságot, és szakemberhez fordulnak kínzó kérdéseikkel.

István, sikeres üzletemberként, közel az ötvenhez unta meg addigi életét. "Hiába mentek jól a cégem dolgai, valahogy nem elégített ki. Egyre többször éreztem úgy, hogy ez már engem nem érdekel. Mindig egészséges voltam, ám abban az időszakban azonban volt egy periodikusan visszatérő betegségem, ami nagyon zavart. Az orvosok azt mondták idegi alapú a problémám. Tudtam, hogy változtatnom kell a dolgaimon, de nem tudtam hogyan. Elmentem egy pszichiáterhez, aki végre értette miről beszélek és megnyugtatott affelől, hogy nem abnormisak a gondolataim. Teljesen új területen kezdtem dolgozni, élvezem a kihívásokat és azóta persze sokkal jobb a közérzetem is"- mondja István, aki arról is beszámol, hogy bár nehéz időszak volt, és a családi élete is majdnem megsínylette, hiszen évekig kereste önmagát, de ma már mindnyájan úgy látják, nagyon megérte.

Dr. Hajduska Marianna tapasztalata is az, hogy a "middle-life krízist" rendszerint valamiféle változás, nem ritkán betegség előzi meg. Nem feltétlenül súlyos dologról van szó, olyasmiről, ami rádöbbenti az egyént, hogy az élete véges. Ilyenkor az ember még akar valamit tenni és azt hiszi, hogy ha életén újít, valami egész más szakmába, vállalkozásba kezd, netán új kapcsolatot keres, akkor jobb lesz. Nem érzi az egyensúlyt, nem érzi, hogy "kerek lenne a világ", és a saját eszközeivel törekszik arra, hogy ez megváltozzon. Ez a diszkomfort érzet beköszönthet a karrierben, és a magánéletben egyaránt.

A környezetnek is kihívás

"A magánéleti krízis főleg azokra jellemző, akik korán elköteleződtek, fiatalon vállaltak családot, és szeretnének egyszer érettebb fejjel választani, és újra kipróbálni magukat, mint szeretőt, mint szülőt." - folytatja a doktornő.

Sokszor hallani, hogy negyvenes évei közepén lévő férfi egyszer csak elhagyja a családját és máshol, mással új családot alapít, de a pszichiáter szerint amióta a nők kiszabadultak a háztartásbeli szerepkörből és karriert építenek a dolog őket is éppúgy érinti. "Több női páciensemmel is előfordult, hogy amikor munkahelyet váltott, ahol jobb fizetést kapott, és ez magasabb életszínvonalat hozott magával, rájött, hogy az addigi körülményei, a partnere, a családban betöltött szerepe, számára már nem megfelelőek. Tehát itt maga a munkahelyváltás, mint konfliktus generálta a további elégedetlenségeket, ezt az egész életközép-válságot. - magyarázza Dr. Hajduska Marianna

A dolog érdekessége, hogy egyvalaki "middle-life" krízise, a közvetlen környezetet, a családot és a közeli barátokat is érinti, és kétségtelenül mindig annak a legnehezebb, aki kívülről passzívan szemlélőként csak figyeli az eseményeket és nem tudja mitévő legyen.

"Ez az időszak mindig felkavarja az állóvizet, megzavarja a megszokott, évek alatt beállt rendszert, ugyanis mindenki kap egy adag kihívást. De ennek nem feltétlenül tragédia a vége: olyat is láttam már, hogy egy elhagyott asszony képes volt megújulni és boldogabb életet élni, de az sem ritka, hogy végül megint összejönnek a régi párok és az életüket egy megújult, jobb színvonalú, érettebb kapcsolatban folytathatják, ketten, együtt."- fejezi be a doktornő.

Fehér Mariann