Egy falatot a mama kedvéért...
Szinte mindenki ismer olyan gyereket, aki nem hajlandó zöldséget, húsfélét vagy éppen tejtermékeket enni, a tésztát csak magában fogyasztja el, és amit régen örömmel falt be, arra egy idő után csak húzza a száját. Az újdonságtól való furcsa félelem ösztönösen benne van a kicsikben: nem szívesen próbálnak ki új dolgokat, és szeretik, ha a jól megszokott mederben mennek a dolgok.
Az, ha egy gyerek válogatós, nem azonos azzal, ha étvágytalan: az étvágytalanság hátterében gyakran komolyabb, krónikus betegségek állhatnak, míg a válogatós csak azt eszi örömmel, amit szeret - máshoz pedig nem szívesen nyúl hozzá, még akkor sem, ha éhes. A szakértők szerint pedig gyakran arról van szó, hogy a gyerek "saját magának" eleget eszik, ez a mennyiség azonban nem felel meg a szülő elvárásainak.
A válogatósság és az étvágytalanság azonban kéz a kézben járnak: hiszen melyik szülő ne főzné a gyermeke kedvenceit, ha csak azt eszi meg? Így azonban csökken a szeretett ételek köre - ráadásul a gyerek is megtanulja, hogy az evésen keresztül könnyedén manipulálni lehet az anyukát.
Benda Viktória gyermekpszichológus szerint ez igazi csapdahelyzet, amelyből a szülők nehezen tudnak kitörni.
"Az egyik legfontosabb aspektusa ennek a problémának az, hogy a szülő mit hoz magával. Azok, akiket válogatósra neveltek, gyakran továbbadják ezt a gyereküknek" - mondja. "Akiket pedig szigorúan neveltek, például addig nem állhattak fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettek, általában engedékenyebbek lesznek a saját gyerekükkel, hiszen nem akarják, hogy ugyanazon kellejen átmennie a gyereknek is, mint annak idején nekik."
Ha egy gyereket kicsi korában rászoktatnak arra, hogy többet egyen a kelleténél (akár játékos formában, akár fenyegetésekkel), az felnőttként is túleszi majd magát, így megnő az esélye az elhízásnak.