A bölcsis múlt súlya

Minél több időt tölt egy gyerek a bölcsődében, annál nagyobb az esélye, hogy tízéves korára magatartásproblémái lesznek - mutatta ki egy amerikai tanulmány, amit szakértők és szülők, tengeren túl és innen egyaránt vitatnak.

"A szülők általában folyamatosan azon őrlődnek, hogy vajon jól nevelik-e a gyereküket és mikor mit rontottak el. Emiatt gyakran lelkiismeret-furdalásuk van" - meséli Emese, akinek hároméves a kislánya. Azt mondja, az ő gyereke könnyen megszokta a bölcsődét, mégis előfordul néha, hogy amikor beviszi, a kislány sírva búcsúzik el tőle. "Ilyenkor megszakad a szívem, de mégis hosszú távon úgy látom, jót tesz neki, hogy közösségben van. Ilyenkor arra gondolok, neki is lehetnek rosszabb napjai."

Janet Chan, az amerikai Parenting magazin főszerkesztőjének véleménye szerint ez a cikk csak egy újabb indok arra, hogy a szülők lelkiismeret-furdalását felélesszék. "Az anyukák amúgy is folyton azon aggódnak, hogy mit csinálnak rosszul, és sokan nehezen szakadnak el kisgyermeküktől - ez az anyasággal együtt jár. Semmi szükség arra, hogy mindezeket tudományos adatokkal alátámasztva még inkább megnehezítsük a dolgukat."

Klarissa Gleason, akinek a fia részt vett az amerikai kutatásban, azt nyilatkozta: ő nem érez bűntudatot, sőt, szerinte a bölcsőde csak a gyereke hasznára van. "A fiam hathetes kora óta jár bölcsibe: azóta megerősödött az immunrendszere, sokkal jobban elboldogul egy közösségben, új játékokat tud, és megtanult bármikor a társaság középpontjában lenni, és tudja, hogy nem mindig eheti, amit ő szeretne" - meséli az anyuka, amit egyébként a kutatás is pozitív eredményeként értékelt: "Azok a gyerekek, akik bölcsődébe jártak, jobban megtanulták, hogy kell magukra vonni a figyelmet."

Nem mindig szabad a választás

Paula Pitts, egy amerikai anyuka azt meséli, ő nem azért adta bölcsődébe a gyerekét, mert szerette volna, hanem mert rákényszerült. "Utálom, amikor reggel be kell vinnem a lányomat, de kénytelen vagyok, mert egyedül nevelem. Szerintem a kisgyerekeknek biztonságra van szükségük, amit csak a család és az otthon tud megadni - de sajnos nem áll módomban ezt biztosítani számára."

Magyarországon a legtöbb anyuka ugyanígy anyagi okok miatt adja bölcsődébe a gyerekét. Zita, aki 37 éves tanárnő, már a harmadik gyermekét adta bölcsődébe, mert a család nem tudja nélkülözni a fizetését. "Biztos, hogy sokkal szívesebben maradnék itthon a gyerekekkel, de sajnos nem tehetem meg. Egy kisgyereken nagyon is meglátszik, hogy a korai években mennyit foglalkoznak vele."
Ezzel a gyermekpszichológus is egyet ért: "A gyerekek hároméves kor alatt nem tudják jól kifejezni magukat, nem tudják megmondani pontosan, hogy mire van szükségük. Ha ebben az időszakban nem szentelnek nekik elég figyelmet, nagyobb valószínűséggel lesznek problémáik az anyjukkal és a társas kapcsolataikban."

Bölcsőde volt, van és lesz

Margaret Burchinal pszichológusprofesszor szerint a tanulmány nagyobb visszhangot váltott ki, mint amekkora jelentősége van. "Ezek miatt az adatok miatt nem kell aggódniuk a szülőknek" - mondta.

A tanulmány vezető szerzője, Jay Belsky maga is félig-meddig egyetértett Burchinal professzorral: "Nem azt akartuk sugallni, hogy aki bölcsődébe íratja a gyerekét, az merényletet követ el ellene, elsősorban az alacsony színvonalú bölcsődék lehetséges következményeit vizsgáltuk." A kutatók azt is elismerték, hogy ahhoz, hogy egyértelmű és messzemenő következtetéseket lehessen levonni, a kísérletet sokkal alaposabban kellene elvégezni. "A viselkedészavarok ugyanígy abból is eredhetnek, hogy az általános iskolai tanároknak sem idejük, sem türelmük nincs azzal foglalkozni, hogy egy gyereknek mitől vannak viselkedészavarai" - ez az amerikai kutatók egybehangzó véleménye. Egy sokkal alaposabb tanulmány kellene ahhoz, hogy kiderüljön, a bölcsődében vagy bébiszitternél hagyott gyerekeknek miért marad meg hosszú éveken keresztül ez a problémájuk."

Peggy Sandrick, egy jól menő New York-i bölcsőde vezetője szerint már 30 éve folyik a vita arról, hogy a bölcsőde milyen hatással van a gyerekekre. "Mindenre vannak érvek és ellenérvek. Ez a tanulmány azonban nem fogja megváltani a világot: régóta tudjuk, hogy a szülői gondoskodás, a család adta biztonság minden lehetséges intézménynél jobb a gyerekeknek, és azt is, hogy a jó bölcsőde hasznos a gyerekeknek, a rossz nem. A hatás intézmény- és leginkább pedagógusfüggő."

S hogy ez mennyire globális igazság, Andi története jól példázza: másfél éves kisfiával, Petivel a hozzájuk legközelebb eső bölcsődében próbálkozott. Első ránézésre még minden megfelelőnek is látszott, később azonban, a beszoktatás alatt kiütköztek a neveléselméleti különbségek. A gondozónők, részben a túlterheltség miatt, nem szívesen vették ölbe a gyerekeket, és nem örültek az otthonról hozott "vigasztaló tárgyaknak". Andi nyilván feszült, ideges volt ettől, ezért Petinél a beszoktatás szinte teljesen sikertelenné vált, pár lépésnél nem ment messzebb az anyjától, ha távolodni látta, keservesen sírni kezdett. A gondozónők Peti ragaszkodására türelmetlenül reagáltak, és Andi hiába kért segítséget a bölcsőde vezetőjétől. Andi végül körülnézett a környéken, elbeszélgetett egy másik bölcsőde vezetőjével, gondozóival, és újrakezdték a beszoktatást az új helyen. Peti érezte, hogy anyja nyugodtabb, így sokkal jobban reagált az elválásra, bár az is kiderült, hogy az átlagosnál több foglalkozást, vigaszt igénylő kisgyerek. Andi és Peti most a korábbi 3 perc helyett 10 percig utaznak a bölcsődébe, de mindketten örömmel indulnak el reggelente, ezért Andi szerint megérte lépni.

Jancsik Juli