Honanyákat a honatyák mellé

A női kvóta bevezetését illetően úgy tűnt, tökéletesen egyezik az öt párt képviselőinek véleménye. Aztán kiderült, hogy mégsem. A politikusnők mellett a szociológusban és a pszichológusban is felmerül a kérdés: a honanyák számának növelésével vajon megoldódik-e az esélyegyenlőség kérdésére, s nem eredményez-e a kötelezően kitöltendő keretszám szakmai minőségromlást és presztizsveszteséget a pártoknál.

Az természetesen egy percig sem kérdés, hogy a politikában szükség van nőkre és férfiakra egyaránt, hiszen, ha a politika társadalom irányítás, akkor abban szükség van a társadalom minden résztvevőjének képviseletére.

Tamás Pál azt mondja: a világ dolgainak megítélésekor, a nők és a férfiak szemlélete közötti különbség nagyon fontos, de nem fontosabb, mint például a vallás vagy az életkor miatti szemléletkülönbség.

"Nem hiszem, hogy a gender-dimenzió mindent fölülír. Persze vannak radikális feministák, akik azt gondolják, hogy igen, de szerintem ez csupán egy fontos dimenzió a sok közül. Ez a dimenzió, a modern európai politizálásban, kimagaslóan fontossá olyan területeken válhat, ahol a női és a férfi tapasztalásból eltérő ítélkezés, vagy törvénykezés következhet - vagyis a hagyományos női társadalmi szerepeket érintő kérdésekben. Családpolitikai vagy a reprodukciós-politikai javaslatoknál például, egy női előterjesztő feltehetően olyan kérdéseket vet fel, olyan problémákat hangsúlyoz, ami női szempontból fontos."

A verseny szabadsága

Az MTA szociológusa hisz a szabad versenyekben és abban, hogy a legtöbb helyen hasznos, s hogy szükség van arra, hogy különböző tapasztalatú emberek - lehetnek ezek férfiak, vagy nők, fiatalok vagy idősek - egyenlő versenyben összemérjék magukat.

"Ha a verseny egyenlőtlen valamelyik fél számára, akkor nem árt beépíteni a rendszerve valamilyen kvótát - s mivel egy nőnek valóban nehéz beférkőznie a politikai életbe, belátom, hogy erre szükség volt. De véleményem szerint elegendő lenne ezt 20 százalékban meghatározni. Ilyen alapon lehetne 50 százalékos kvótája az etnikai kisebbségeknek, az ifjúságnak, bárkinek - ám ebben az esetben nagy a veszélye annak, hogy egy idő után mesterségesen kitenyésztett politikai csoportok működnének, amelyben a tapasztalat, a szakmai tudás nem számítana."

A szociológus szerint van esély "rejtett briliánsok" helyzetbe kerülésére, de a kötelezően meghatározott kvótával a teljesen középszerű, vagy akár hozzá igazán nem értőknek is komoly teret engednek.

Jönnek a "kvótanők"

Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Magyarország egyik legsikeresebb, legismertebb és legrégebben politizáló képviselőasszonya, 1989-ben kezdte politikai pályafutását. Orbán Viktor kormányában az igazságügyi tárca bársonyszéke is az övé volt, jócskán van tapasztalata, hiszen ő volt ez idő alatt az egyetlen női, valamint MDF-es miniszter is. 2007. március 11-én az MDF kongresszus ötödször választotta elnöknek. Mégis - vagy talán éppen ezért - ő az, aki bizonyos tekintetben nem tetszését fejezte ki, bár azt mondja: nőként maga is átérzi, és nap mint nap átéli azokat a problémákat, amelyeket ez az indítvány meg akar oldani - mégis, Tamás Pállal ért egyet abban, hogy versenyre, kiválasztódásra szükség van.

A politikusnő levelet írt Magyar Bálintnak, amelyben kifejtette: amíg nem kapnak választ 11 kérdésből álló nyílt kérdéssora, addig nem támogatják a kvóta bevezetését.

"A cél megfogalmazásában egyet tudok érteni, azonban az eszközt illetően kételyeim vannak. Én hiszek a női esélyegyenlőségben - de a valódiban, nem az álmegoldásokban" - mondja Dávid Ibolya és hozzáteszi, hogy elsősorban mély társadalmi problémákat lát ebben az országban és nem férfi, illetve női ügyeket.

"A politikában érvek vannak, rátermettség van, verseny van, megoldandó problémák vannak, amiket nem egymással szemben, hanem együtt, egy program megvalósítására kell koncentrálnunk. Én ilyen mesterséges vonalakat nem húznék, viszont számtalan helyzetben, szakmában kéne segítenünk a körülmények megváltoztatásával, hogy helyre álljon a férfiak, illetve nők aránya."

Dávid Ibolya szerint a verseny arra való, hogy kirostálja a jókat és rosszakat, ezért nem tenne jót a kötelezően felállított kvóta.

"A képviselőség azt jelenti, hogy az ember a pártját képviseli egy parlamentáris demokráciában. Az, aki bekerül a parlamentbe, ott a megoldandó problémáknál a saját pártja értékrendje alapján jár el. Így viszont lesznek majd 'kvótanők', s azok, akik valóban a rátermettségükkel értek el valamit, megkapják, hogy ezt annak köszönhetik, hogy egy kvótát elrendelő törvény néhány százalékkal nagyobb szabad utat nyitott a nőknek" - fejezi be az MDF elnöke

Önmagában nem megoldás

Bár az MSZP többnyire támogatásáról tett tanúbizonyságot, itt is lehet aggódó hangokat hallani: Lévai Katalin a szocialisták Európa Parlamenti képviselője ugyan azt mondja, a női kvóta kétségtelenül segít orvosolni egy nagyon régi problémát, s ezzel a női részvételi demokráciát erősíti és egy igazságosabb részvételhez járul hozzá, mégis, vannak kételyei.

"A női kvóta jó eszköz lehet, de önmagában nem megoldás. Számunkra nem csupán az a lényeg, hogy a nők számaránya nagyobb legyen, hanem az is, hogy olyan nők kerüljenek be, akik kifejezetten erősítik a női társadalmat. Ezért is fontos kérdés, hogy akik bekerülnek a női kvóta segítségével, azok valóban elkötelezettek-e a női esélyegyenlőséget illetően, avagy sem."

A jin és a jang

C. Molnár Emma, pszichológus azt mondja, a társadalmi-szociális együttműködésben, egymást kiegészítve jelenik meg a két nem különböző látásmódja: amikor egy ügyben döntenek, hozzák a saját attitűdjüket, nézőpontjaikat; azt a prioritás különbséget, ahogyan látják és kezelik a világot. Tehát a férfi és a női létnek nem elsősorban nemiségében van jelentősége a mindennapok szintjén, hanem abban, ahogy a világhoz viszonyulnak és ahogy a világot kezelik.

"Mindkét nem ugyanazt akarja: érvényesülni a világban, csak más-más attitűddel. A nőket egy viszonylag nagyobb szociális érzékenység jellemzi. Viszonylag gazdagabb, árnyaltabb a verbalitás-készségük, fogékonyabbak a részletek, a részletek gazdagsága iránt. Ezek a női világkezelési formák teszik rendkívül fontossá, hogy a nők képviseljék magukat a politikában: hiszen gazdagítják, árnyalttá, sokszínűvé teszik a gazdasági, politikai törekvéseket, célokat"-fejezi be a pszichológus.

Fehér Mariann