Gyógyszertár a réten

Gyomorfájásra készítsünk teát a Napisten virágából, ha pedig meghűltünk, kortyoljuk a nátha-specialista hársvirág főzetét. A herpeszt kúráljuk citromfű-tinktúrával, női bajainkat pedig a cickafark levével. Akit pedig kiborított egy nehéz nap, annak egy kád füves fürdő javallott. Tippek a XXI. század leendő füvesasszonyainak.

Az angyalgyökértől a zsurlóig több száz gyógynövényt találhatunk Magyarországon. A legtöbbet fel sem ismerjük, és csak néhányról tudjuk, mire való. Bernáth Jenő a Corvinus Egyetem gyógy- és aromanövények tanszékének vezető tanára segített néhány ismert és fontos növényt összegyűjteni, és feltérképezni, hogy melyik, pontosan mire is jó. Hiszen - enyhébb betegségeknél - jó néhány pirula kiváltható lenne valamilyen gyógynövény főzettel. Ráadásul ezek legtöbbje kismamák és gyerekek számára is veszélytelen - "emellett azért a nem árt a patikus tanácsát kikérni, ha valaki valamilyen konkrét tünet enyhítésére készül tea-alapanyagot beszerezni" - tanácsolja a tanár úr.

Kamilla - a Napisten gyógyívirága

Kezdjük rögtön a kamillával, amelyet jellegzetes íze, illata miatt sokan nem kedvelnek, pedig az egyik legsokoldalúbb gyógynövény. Biztos sokan emlékeznek rá, hogy gyerekkorukban, a gyerekorvos kamillateás inhalálást javallott, amikor a megfázással bajlódtak. A tea gőze ugyanis enyhíti a köhögést, emellett erősíti az immunrendszert.

Az - orvosi szóval élve - drog legfontosabb tulajdonsága a gyulladáscsökkentő hatása. Külsőleg a pattanást, a nehezen gyógyuló sebeket, a gyulladt szemet kezelhetjük vele. Ha a torkunk gyulladt, akkor játszunk tévémacit, és gargalizáljunk a kamillával.

A kamilla tea szürcsölgetése ezen kívül jó a gyomornak, csökkenti a hányingert.

A kamillát becézik még anyaméhfűnek is, mivel enyhíti a menstruációs görcsöket, segít a lerövidíteni a vajúdást. Készíthetünk belőle fürdőt is, akkor a hüvelygyulladás és az aranyér gyógyulását segíti.

A kisbabák hasfájásának is jót tesz, és a hiperaktív gyereknek is hasznos, mivel enyhe nyugtatószer.

Elkészítése: ha inni akarjuk, 1-2 evőkanál szárított virágot öntsünk le 2 dl forró vízzel, gargalizáláshoz töményebb főzetet érdemes készíteni. Ha fürdőt készítünk, egy kád kellemesen langyos vízbe kb. 2-3 maroknyi virágot szórjunk. Borogatáshoz steril gézbe bugyoláljuk a növényt és úgy forrázzuk le. A kihűlt kendőt 5 percre helyezzük a problémás területre.

Extrák: a kamillát már az ókorban is használták gyógyításra. Egyiptomban a Napisten virágaként tisztelték, és egy Dioszkoridész nevű görög orvos is említést tesz a gyógynövény kedvező hatásairól. Később, Nagy Károly korában a szerzetesek már kamillaolajat készítettek: fogínygyulladásra és szájöblögetésre.

Csipkebogyó - a finom C-vitamin bomba

A csipkebogyót, vagy más néven vadrózsát is több ezer éve használják gyógyításra. C-vitamin tartalma tízszerese a citroménak, így fokozza a szervezet ellenálló-képességét, erősíti az immunrendszert. Szerepe van a stressz káros következményeinek kivédésében. Segít a vese- és hólyagbántalmak, a bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú Emellett segíti a vas felszívódását és szervezetben való raktározását, ugyanakkor bizonyos határig megvédi szervezetünket a mérgező elemek és egyéb környezeti ártalmak káros hatásától. Ráadásul finom is. Nemcsak teát, de szörpöt, lekvárt is készítenek belőle, így a gyerekekkel is könnyebb elfogadtatni.

Elkészítése: ha csipkebogyóteát készítünk, jó tudni, hogy a - dér csípte - gyümölcsöt nem szabad forrázni, csak langyos vízben áztatni, akár egy éjszakán keresztül.

A rózsa-lekvárhoz a megmosott csipkebogyót 10 percig hideg vízben áztatjuk. A bogyókat éles késsel kettévágjuk és az aszmagot ("magvakat") kiszedjük, ezután hideg vízzel újra átmossuk és kevés vízben puhára főzzük, majd áttörjük. 1 kg átpaszírozott gyümölcshöz 0,5 kg cukrot adunk és addig főzzük, míg kocsonyás állományú nem lesz. Forrón üvegekbe töltjük, és légmentesen lezárjuk. Száraz gőzben hagyjuk kihűlni.

Extrák: Egyiptomban a növény szirmaiból készített rózsavizet a test illatosítására használták. Az indiai ajurvédikus orvosok a rózsaszirmokat hűsítőként, vérzéscsillapítóként, sebek gyógyítására alkalmazták. Az égő csipkebokorról a bibliában Mózes elhivatását jelképezi.

A svédek, vagy az örmények levest is főznek a csipkebogyóból. Örmény csipkebogyóleves (Maszramacun) Hozzávalók: 1kg friss vagy 30dkg szárított csipkebogyó, 10dkg kristálycukor. A csipkebogyót gondosan megmossuk, megfőzzük, majd szitán áttörve összekeverjük a lével, amelyben főtt. Hozzáadjuk a cukrot, keverés mellett lassú tűzön felforraljuk. Ezután leszedjük a habot, a levet hűtjük. Ha szárított csipkebogyót használunk, előbb 10-12óráig a forralt vízben tartjuk, hogy megduzzadjon, és megpuhuljon, majd szitán áttörjük, visszarakjuk a vízbe, hozzáadjuk a cukrot, felforraljuk, leszedjük a habot, lehűtjük. Készülhet belőle likőr is.

Hársvirág - gyógyír a meghűlésre

Ha egy makacs meghűlésből szeretnénk kilábalni, a hársfavirágból főzött tea lehet a segítségünkre. Antibakteriális hatású, és csillapítja a köhögést. Enyhíti a hörghurutos panaszokat, köptető, nyákoldó hatású. A tea, hatásos izzasztószer, így segíthet a láz csillapításában is.

Figyelni kell viszont, hogy ne vigyük túlzásba, mert ezzel felboríthatjuk a szervezet hő-háztartását. A füves asszonyok megfigyelése szerint erősíti az idegrendszert, és "tisztíja a vért". Azt viszont a tudósok is alátámasztották, hogy a hársfavirágból készült méz kiváló nyugtató, antiszeptikus hatású.
Fontos, hogy csak a kis- és nagylevelű hárs virága használható, az ezüsthárs virágzata nem alkalmas teának. Ezzel a fajtával főképp a városokban találkozunk Levelei a fonákukon ezüstösen molyhosak, és a levélérzugokban nem találunk szőröket, ellentétben a másik két fajtával.

Elkészítése: két teáskanálnyi szárított növényt forrázzunk le 2-3 dl vízzel, majd 10 perc elteltével szűrjük le, és minél melegebben fogyasszuk el. Ízesíthetjük hársmézzel, citrommal. A borogatáshoz 3 dl forró vízzel forrázzunk le 3 teáskanálnyi szárított hársfavirágot, majd 10 perc elteltével szűrjük le. Naponta kétszer borogassuk vele a beteg bőrfelületet, langyosan használjuk.

Extrák: a legidősebb hársfát, az angliai Bristol melletti Westonbirt arborétumban kétezer évesre becsülik. Valószínű, hogy ez az adat kissé túlzó, mindenesetre több száz éves kislevelű hársak Európa-szerte akadnak. A hársfa a germánoknál szent fa volt, a szerelmesek fája, a termékenységet szimbolizálta. A fából a középkorban Mária-képeket és szentfigurákat faragtak, és "Lignum sacrum-nak", szent fának nevezték.