Focibarátnők

Focit emlegetvén leginkább a hatalmas, négyszögletes zöld gyeppályán bőrgolyót kergető, térdzoknis, izzadt adoniszok és a nézőtéren és/vagy a tévé előtt ülve izgatottan ordító, a hőseiknek önkívületben szurkoló pasik képe villan fel előttünk - holott ez a sport már régen nem csak a férfiaké. A gyengébb nem képviselői között is szép számmal akadnak futballszerelmesek - a partvonalon innen és túl egyaránt.

"Én sem vagyok fanatikus rajongó, a gyengébben szurkoló lányok táborát erősítem, de akkor is kikérem magamnak a hülye csajos vicceket, és kikérem magamnak a pasik lesajnáló tekintetét, amikor fociról van szó. Meg a női magazinok 'praktikáit', hogy mit lehet tenni, amíg a pasi üveges tekintettel a közvetítést nézi. Mit? Mellé lehet ülni és vele együtt izgulni" - írja Foci, csak úgy lányosan című blogjában Anami, aki megelégelte, hogy a férfiak a labdarúgást a saját sportjuknak tekintik.

"Kétévente (Eb, vb) igazán belefér egy kis meccsnézés. Mert izgalmas, de tényleg. Lehet szorítani a csapatnak vagy egy kedvenc játékosnak. Sok a helyes pasi (meg a nem helyes is, természetesen). És milyen jó érzés, ha az a csapat győz, amelyiket te favorizálsz?! És emellett biztos, hogy mindig lesz témád, akárkivel hoz is össze a sors."

Anami gondolatait valószínűleg nagyon sok nő osztja: ez a sport már régóta nem kizárólag a férfiaké - ám, ha a focit emlegetjük, szinte kivétel nélkül mindenkinek a hatalmas, négyszögletes zöld gyeppályán bőrgolyót kergető, térdzoknis adoniszok képe villan fel. De mért alakult ez így? Mért lett a foci a férfiak sportja?

Jogokat és focit a nőknek

"Ennek az lehet az oka, hogy a focit nem most találták fel, hanem a XIX. század második felében, Angliában, amikor a nőknek még szavazati joguk sem volt" - véli Gyula, aki az elmúlt húsz évebn mindent elolvasott és megnézett, ami csak a focival kapcsolatos, s maga is rendszeresen focizik. "Emellett ez egy kemény, test test elleni sport. Később, az egyenjogúság kivívásával a futballszerető nők is helyet követeltek maguknak a foci világában. Ez más, kevésbé nőies sportágakra is igaz."

Úgy gondolja, a szurkolói gondolkodás nemektől független, s csak a játék szeretete a lényeg. "Egyenjogúság van. Egyáltalán nem furcsa, hogy a nők is rajonganak a fociért. Különösen, ha a családban több olyan férfi van, aki szereti a focit. Ilyenkor a labdarúgás gyakori téma, a nő is sűrűn hall róla, s egy idő után vagy érdeklődést vagy gyűlöletet fog érezni a sport iránt. Ha érdeklődő, megnézi, mi tetszhet a fociban a férfiaknak, s ilyenkor az ő érdeklődési körébe is bekerülhet" - fejti ki véleményét.

Családi alapon

Tündivel pontosan ez történt. "Van két fociimádó bátyám, akik tizennégy évvel idősebbek, mint én - egyértelmű volt, hogy szurkoló leszek. Ezt láttam, ebben nőttem fel, de csak én járok ki meccsre, ők nem."

"Megfogott ez a hangulat, úgy éreztem, ott kell lennem. Amikor rossz volt a csapat, ugyanúgy kijártam meccsre, mint amikor jó volt. Itt nem a fociról van szó, inkább arról, hogy imádsz egy klubot, akkor is, amikor rosszul játszanak" - mondja áhítattal.

Zoltán alkalmanként szívesen néz jó meccseket, de nem tartozik a Tündéhez hasonló, elvakult drukkerek közé. "Jó, hogy vannak női futballrajongók, bár én nem ismerek egyetlen fanatikust sem. Szerintem a nők elsősorban a jóképű, izmos, izzadt, hősiesen küzdő - és néha látványosan szenvedő - futballisták miatt kezdenek rajongani a fociért" - véli.

Edina, aki kisgyerekként az édesapjával járt meccsekre, aztán hosszabb kihagyás után tizenhat éves korában újra felfedezte a focit, úgy gondolja: a játék izgalma és a jó pasik fele-fele arányban felelősek a rajongásért.

"Gimnáziumban fociszerető társaságba kerültem, így újjáéledt bennem a gyerekkori érdeklődés" - emlékszik vissza, majd elgondolkodik, mi is ragadta meg igazán ebben a sportban. "A játék is érdekelt, s persze kamaszként már a jóképű férfiak is - de a jó játék fontosabb. Abszolút férfisportnak tartom a futballt. Szurkoló persze lehet nő is" - állapítja meg.

Kamaszos imádattal

"Bevallom, rajongtam magyar focistáért. Igazi plátói szerelem volt ez"- eleveníti fel kamaszkori emlékeit a huszonéves lány. "Jóképű volt, és az egyik legjobb csatár a csapatban - és ez a kettő együtt akkoriban nálam mindent vitt. S mivel ez a focista a kedvenc csapatomban játszott, a személye és a csapat iránti rajongás összemosódott."

Bede Zsuzsanna pszichológus szerint rajongani valakiért, aki számunkra elérhetetlen - legyen az énekes, filmsztár vagy focista, a kamaszkor sajátja.

"Aki harmincévesen futballistákért rajong, az még érzelmileg a kamaszkornál tart. Az élő, igazi kapcsolatok helyett ez a rajongás helyettesíti az érzelmeket. Van benne vonzalom, némi szerelem valaki iránt, akit nem ismerünk, akiben ezáltal nem is csalódhatunk, hiszen olyannak képzeljük, amilyennek akarjuk. Csak azt látjuk, milyen a szeme, az alakja. Ezt az érzelmet évekig vagy hónapokig is lehet táplálni. Még kielégíti azt a lelki folyamatot, amire szükségünk van, de ha ez később is elég, akkor az már problémát jelent, mert nem merünk igazi kapcsolatot létesíteni. Ebben a korban szükség van férfiideálra, teljesen egyéni, ki hogy találja meg. - jellemzi az "epekedő" korszakot.

"A foci azért még mindig a férfiak sportja, ami nem azt jelenti, hogy nők nem is szerethetik, nem járhatnak meccsekre, de a legtöbb feleségnek nyűg a foci-világbajnokság, amikor két hétig nem látják a férjüket."