Focibarátnők

Focit emlegetvén leginkább a hatalmas, négyszögletes zöld gyeppályán bőrgolyót kergető, térdzoknis, izzadt adoniszok és a nézőtéren és/vagy a tévé előtt ülve izgatottan ordító, a hőseiknek önkívületben szurkoló pasik képe villan fel előttünk - holott ez a sport már régen nem csak a férfiaké. A gyengébb nem képviselői között is szép számmal akadnak futballszerelmesek - a partvonalon innen és túl egyaránt.

Eszteréknél pont fordított volt a helyzet: ha foci volt a tévében, apa unatkozott, anya és lánya a képernyőre tapadtak.

"Míg anyukám meccset nézett, apukám rendszerint látványosan unatkozott. Én tizenhét éves koromban ültem le először meccset nézni. Akkortájt ki sem robbanthattak a tévé elől. A világbajnokságot anyuval drukkoltam végig. Hogy kinek szurkoltam, azt általában szimpátia alapján döntöttem el. Mindig kiválasztottam egy megnyerő embert, s csak utána volt érdekes a játék. Persze ha a kedvenc csatárom lépett színre, akkor már a játék sem volt olyan érdekes, csak ő s rajta keresztül a csapat. Mindig megnéztem miatta az ismétlést is, hogy egyetlen pillanatot se veszítsek a játékából. Nem voltam őrült rajongó, csak egy lelkes tini, aki egyéni szempontok alapján nézett meccset - focizni például sosem akartam. A focit magában is kissé agresszívnek tartom, ez pedig nők között még rosszabb, mint férfiak esetében. De ha valakinek ez a szíve vágya, ám legyen."

Nő a pályán!

A női szurkolókra tehát nem feltétlenül nézünk marslakóként, de az emberek zöme azt még mindig szenzációként éli meg, ha női labdarúgóval találkozik, s van, aki szerint egy női focista nem is lehet olyan jó, mint egy férfi.

Tünde, a klubhű drukker például ezen a véleményen van.

"Mindig is fiús természetű voltam, kislány koromban én is fociztam, de nőifoci-meccsekre nem szoktam kijárni. Nem tetszik, nem tartom szépnek a játékukat - a fiúk sokkal ügyesebbek. A foci férfisport. Lehet focista egy lány is, de nincs olyan labdaérzéke, mint egy fiúnak. Ráadásul, ha összezársz tizenegy lányt, ott biztos lesz konfliktus. A fiúknál ez nem fordulhat elő, ezért szebben játszanak, mert jobban tudnak a focira koncentrálni."

Viki, aki nem csak szurkol, de évek óta egyesületben focizik is, más véleményen van.

"Szerintem a női és a férfifutball nem sokban különbözik egymástól - nem játszunk rosszabbul vagy durvábban, mint a velünk azonos szinten lévő, korunkbéli fiúk"- szögezi le a 16 éves lány, akit nem a fiú rokonok vagy barátok ösztönöztek a "bőrrugdosásra".

"A barátnőmet kísértem el az edzésre, és megtetszett az edző stílusa, a játék hangulata. Lányos nyafogásnak, hisztinek, kavarásnak és egymás fúrásának nyoma sincs. A család és az ismerősök persze először meglepődtek, azt gondolták, hogy ez csak valami múló hóbort. Már lassan három éve, hogy ezt a sportot űzöm: elfogadják, sőt, kimondottan tetszik nekik, hogy focizom."

Női játékvezető a Bundesligában
Bibiana Steinhaus az első női bíró a labdarúgó Bundesliga másodosztályában. A 28 éves játékvezető civilben rendőr. Steinhaus édesapja szintén futballbíró volt. "Biztosak vagyunk abban, hogy Bibiana a férfiak között is megállja a helyét, a Bundesliga játékvezetői keretébe azok kerülnek be, akik a legjobb teljesítményt nyújtják. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy nő vagy férfi bíró vezet egy meccset, az a fontos, hogy a szabályok szellemében fújja a sípot" - mondta Volker Roth, a játékvezetői bizottság elnöke.
(Forrás: [origo] Sport)

Szoboszlai János futballbíró, aki női meccseket is vezet, úgy látja, a női futballnak van jövője: "A női foci rengeteget fejlődött. Régen olyan volt, mint a tizenéves gyerekek focija, de mára egyre jobb, egyre több csapat van. Amikor először női mérkőzést vezettem, bevallom, elég unalmasnak találtam. Később már éreztem a fejlődést, de ehhez el kellett telnie jó pár évnek, s ahhoz, hogy itthon is olyan népszerű és elfogadott legyen, mint például Angliában, még egyszer ennyi időre lesz szükség. A szurkolók itt még elég ritkák, néha odavetődik egy-két barát, családtag, de igazi szurkolásról nem beszélhetünk - még."