Édesített élet

Már az anyatejjel is a cukor iránti rajongást szívjuk magunkba, szó szerint, ugyanis életünk első eledele tényleg édes. Csakhogy a dietetikus szerint a cukorban semmi hasznosítható, értékes anyag nincs, pusztán felesleges kalóriákat tartalmaz, nem is beszélve a fogrongáló hatásáról. Akkor mire cserélhetjük? Dolce vita, a dietetikus szemével.

Bár cukrot tulajdonképpen már az ősember is fogyasztott, ennek csak kevés köze volt a ma ismert finomított édesítőkhöz. A történelem kezdetén ugyanis még csak gyümölcscukrot vettünk magunkhoz, természetes csomagolásban - vagyis magával a gyümölccsel, illetve az ősméhektől próbáltunk meg némi ínyencséget zsákmányolni. A méz aztán jó pár évig édesítette az európai ember konyháját, még ezer esztendővel ezelőtt is csak egy-két tengerparti állam fejedelmi udvarában volt ismeretes a cukor.

A cukrot Európában, a középkorban, még mint kellemes hatású, értékes ritkaságot említik, Ázsiában viszont, a déli területeken honos cukornád kisajtolt levét már a történelem előtti időben használta a bennszülött lakosság, sőt, a befőzött, tartós változattal kereskedett is. A cukornád termelése még az ókorban átterjedt Egyiptomba, itt tökéletesítették a cukor előállítását is, ám a szilárd cukor készítésének titkára Kr. u. 300 körül, Indiában jöttek rá .

A finomított répacukor még ennél is fiatalabb: egy berlini gyógyszerész, Marggraf az európai növények összetételét vizsgálva, 1747-ben megállapította, hogy a burgundi répa édes ízét a nádcukor okozza és ezt rögvest ki is vonta belőle. Tanítványa, Achard, a cukor ipari előállítására már tervet is készített, és javaslata alapján, 1802-ben meg is nyílt az első répacukorgyár Sziléziában.

Az édes, fehér "méreg"

Bár gyárakról beszélünk, a cukrot tulajdonképpen nem gyártják, inkább csak kivonják az erre alkalmas növényekből. A cukorrépát például felszeletelik, majd kilúgozzák, és az így kapott levet mésszel tisztítják. Ezt szűrés, savas fehérítés, majd bepárlás és vákuumos főzés követi, a cukor kikristályosodásáig. A kapott nyersanyagot finomítják, majd újabb fehérítés következik - ehhez a kénssavat hívják segítségül - majd az újabb szűrés, kristályosító bepárlás után mehet is a zacskóba a kristálycukor.

A gond csak ott van, hogy a nem túl kíméletes technika szó szerint kilúgoz minden vitamint, ásványi sót, nyomelemet, enzimet, telítetlen zsírsavat, rostos anyagot a répából. Marad az édes íz, és a szaharóz nevű egyszerű szénhidrát, vagyis a cukor a semmilyen egészséges anyagot nem tartalmaz, sőt lassan, de biztosan rongálja szervezetünket.

Gyurcsáné Kondrát Ilona dietetikus arra hívj fel a figyelmet, hogy minden gramm finomított cukorral voltképpen luxusenergiát viszünk be a szervezetünkbe.

"A mindennapi energiaszükségletnek mindössze 10%-t kellene egyszerű cukrokból biztosítani a szervezetnek" - mondja a dietetikus - "ez viszont a tejcukorból, és a gyümölcscukorból össze is jön."

A szakember szerint a finomított cukor túlzásba vitt fogyasztása egyrészt elhízáshoz vezet, másrészt tönkreteszi a fogakat. Sőt, a sok cukor emésztési zavarokat is okozhat, ugyanis növeli a vér húgysavtartalmát, mivel megköti azt a vérben. Emellett B1-vitamint von el a szervezetből, ez fokozott idegességhez, agresszivitáshoz, székrekedéshez és légzési nehézséghez is vezethet; s ha ez még nem lenne elég, azt is jó, ha tudjuk, hogy a finomított cukor fogyasztása megterheli a hasnyálmirigyet, az inzulintermelő béta-sejtek kimerülnek.

Vagyis, ha jót akarunk magunknak, csak nagyon kevés kristály-, kocka-, és porcukrot veszünk magunkhoz.

A becsapós barna

Bár a barna cukrot sokan lényegesen egészségesebbnek tartják fehér testvérénél, sajnos a különbség elhanyagolható. A barna cukor is cukorrépából készül, még az előállításuk is nagyon hasonló, bár a barna cukor gyártása közben a folyamatot olyan ponton állítják meg, ahol a tisztítás még nem 100%-os. "A barna cukor annyiban tér el a fehér cukortól, hogy nem annyira finomított, s így talán a melasznak egy része, egy kicsi ásványi anyag, vitamin is megmarad benne" - mondja Gyurcsáné Kondrát Ilona dietetikus. Ez azonban lényegében elhanyagolható mennyiség, ami azt jelenti, hogy a szervezetre gyakorolt hatásai nagyon hasonlóak ahhoz, amit a fehér cukor "produkál". Egyvalamiben van komoly eltérés: az árában, ami becsapós, hiszen az ember azt gondolná, hogy az egészséget fizeti meg a jelentős plusz költséggel. Ráadásul időnként színezett fehér cukrot is barnaként értékesítenek.